A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-01 / 39. szám

\z országos dal- is táncünnepélyen évekkel ezelőtt fellépett a licincei (licei) tánccsoport is A kulturális hagyományokhoz méltón Hosszú az út. Még akkor is, ha a vonat abla;án kinézve meleg őszi napsugár tekint vissza -ám. Sok az utas, s aki nem készült fel minden ishetőségre, szomjasan várakozhat velam együtt i végnélküli hosszú, hétvégi zsúfoltságú koíicei (yorsvonat tizenhét férőhelyes büféje előtt. Gömör különösen szép ősszel. És utam végcéla Gemerská Hörka (Gömörhorka) szintén Gönörhöz tartozik. Persze nem az őszi gömöri táj zépsége az, ami miatt odautaztam, hanem egy endezvény. A Csemadok roíftavai (rozsnyói) jáás helyi szervezeteinek, illetve elnökeinek és titkárainak munkaértekezlete, vagy ahogyan ők nevezik, aktívája. A tanácskozás az őszi és téli időszak legfonosabb feladatairól, a járás nemzetiségi és kultuális életének fejlesztésével kapcsolatos terveiről természetesen az elmúlt időszakban végzett nunka hiányosságairól és sikereiről folyt. Hagyományos Csemadok-rendezvényről van tetát szó, hagyományos és bevált formákkal. Ez ízt jelenti, hogy a Csemadok járási bizottságáíak elnöke, Misovszky Dezső (szeptember 4-én i.OO órai kezdettel) megnyitotta és vezette a najdnem egynapos értekezletet. A beszámolót izőllősi Sándor, a Csemadok járási titkára tarotta. A beszámoló nemcsak tartalmas és kritikus volt, de készítője, Szőllősi Sándor lírai tehetégét is meg-megvillantotta a mintegy harmincat főnyi hallgatóság előtt. Többek között bőven átért arra a tényre, hogy az ez évi járási aktíva endkívül gazdag társadalmi és kulturális esenények időszakában zajlik le. S így különösen azdag tartalmat kap. Hiszen pártunk fennálláának 50. évfordulóját ünnepeltük ez évben, és csúcspont, a XIV. pártkongresszus megtartása, najd határozatai mintegy fémjelzik a Csemadok gyre tartalmasabbá váló munkájában azok megalósítását. A SZNF 27. évfordulója és a váasztások is a Csemadok kulturális tevékenyséének új lehetőségeit nyitotta meg. A jövőt illetőleg a sikeres kulturális munka rdekében szükséges az egyes szakbizottságok tszervezése. Megtudtuk azt is, hogy több mint legyven tudományos és ismeretterjesztő előadást zervezett a járási Csemadok. Az elismert szaklőadók között ilyen nevek szerepeltek: dr. Dolaányos Imre (Budapest), dr. Szögi István, Göaöri György, Fábry István, Balázs Béla, Bosárszky Pál, Vajda István és mások. légebbi felvétel a munkásdalárdáról Sajnos, mint általában, a roíftavai járásban is nagy problémák vannak a tánccsoportok szervezését, szakmai vezetését illetően. A beszámoló megemlítette azt is, hogy a járásnak 3922 Csemadok-tagja van, s hogy a járási bizottság emelni kívánja a taglétszámot. A vitában felszólalók közül szintén említsünk néhányat: Verner Ottó, a Csemadok roíftavai helyi szervezetének elnöke a járási szervezettel és a járási kultúrotthonnal való együttműködésről a helyi csoportoknak a választásokra való kulturális felkészülésről beszélt. Nagyon fontosnak tartja, hogy a Csemadok tagja legyen a Nemzeti Frontnak. Köteles igazgató-tanító felszólalásában az iskolán kívüli nevelés fontosságával foglalkozott. Palcsó Sándor, a Gemerská Hörka-i helyi szervezet elnöke a Hét terjesztésének fontosságát és problémáit taglalta. A Hétről azonban először Szenk Pál, a Csemadok járási instruktora beszélt Utána Gőgh László, a Csemadok KB dolgozója szólalt fel, aki egyéb témák említése mellett beszélt a Hét terjesztéséről is. A Héttel kapcsolatos további viták és felszólalások lényegét a beszámoló egyetlen megállapításához kapcsolnám. Már fentebb említettem s így hangzott: „A járásnak 3922 Csemadok tagja van." S most hozzátesszük, hogy a Hétből mindössze 800 példány fogy el a járásban. Persze ezt sem mind Csemadok-tagok járatják vagy vásárolják. Igaz, nem kötelező, s igaz az is, hogy egy családnak elég egy példányban megrendelni vagy vásárolni. De az arány így is lesújtó. S úgy véljük, hogy főleg és valahol itt kellene kezdeni, ezen a ponton. Másik ilyen elgondolkoztató tény, hogy egy olyan járás, amelyhez a Sarlósok hagyománya fűződik, s ahol évről évre tízezrek vesznek részt az országos dal- és táncünnepélyen, ahonnan olyan személyiségek származnak, mint Czábán Samu, Madarász Viktor, Rudnay Gyula, Pákh Albert, Gyöngyössi István, Hazylinsky Rezső, Mikulik József, Basilides Mária, Fábry István és mások, egy ilyen járás csak ilyen alacsony olvasótáborral rendelkezik... Szeretnénk, sőt bízunk abban, hogy hamarosan lapunk hasábjain köszönthetjük a Hét gömöri olvasóinak e járás gazdag kulturális hagyományaihoz méltón megnövekedett táborát. (Kasza) Bábjátszásunk problémái Nagy figyelemmel olvastam a Hétben dr. Szőke István „A bábjátszás — mostohagyerek?" című írását. Tettem ezt elsősorban azért, mivel a cikk szerzője röviden kitér a Hét 28. számában „A Csemadok népművelési és művészeti munkája" címen tőlem közölt fejtegetésekre és többek között Így nyilatkozik a cikkben foglalt megállapításokról: „A cikk valószínűleg sokaknak okozott jogos örömet, de sajnos, egy-két dologban nem érthetünk egyet annak tartalmával..." Majd hiányolja, hogy „szövetségünk nem aknázta ki a dolgozó tömegek kulturális életének terén azt a lehetőséget, amit művészeti mozgalmunk fejlesztése, Illetve annak természetszerű kibővítése megkívánt volna a bábjátszás terén". Ez szerinte komoly hiányosságot jelent, főleg a legkisebbek, a gyermekek szórakoztatása és nevelése területén ... stb. Ügy érzem és vallom, hogy dr. Szőke Istvánnak tökéletesen igaza van ebben, és megállapításával nil is azonosíthatjuk magunkat. De akkor — felvetődhet a jogos kérdés — miért nem szervezzük és irányítjuk a bábjátszó mozgalmat? Yagy miért nem szorgalmazzák ezt a művészeti ágazatot a CSEMADOK járási bizottságai, helyi szervezetei? Nézetem szerint erre nagyon könnyű a válasz. Elsősorban azért, mert nagyon kevés megfelelő szakemberrel rendelkezünk, akik a többi művészeti ág szintjén tudnának a bábjátszással foglalkozni. Vagy talán azért, mert egy-két sikertelen próbálkozás után kedvűket szegte a bábjátszó csoporttal való foglalkozás? Esetleg nem térült meg a befektetett munka és anyag költsége? Természetesen erről felesleges lenne tovább vitatkoznom, mert hisz ez látszólag nem mérvadó. Egy azonban bizonyos, hogy a Csemadok munkájában — több mint 22 éves fennállása folyamán — ez a művészeti ágazat az, mely a legkevesebb sikerrel dicsekedhet. Lehet azonban, és ez is csak feltevés (tekintettel arra, hogy mindmáig semminemű komolyabb adatra nem támaszkodunk), hogy a CSEMADOK szervei és szervezetei úgy vélték, hogy a bábjátszásnak elsősorban az iskolákban működő öntevékeny Ifjúsági szakkörökben, a körzeti, helyi, esetleg járási ifjúsági házakban, népművelési otthonokban kellene meghonosodnia. Természetesen a CSEMADOK sohasem zárkózott el, ha arra szükség mutatkozott egy-egy új munkaforma meghonosításától, így van ez például a dr. Szőke István által propagált bábjátszás esetében is. Az 1950-es években a CSEMADOK és a Szlovák Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya foglalkozott a bábjátszás meghonosításának gondolatával s irányelveket is kiadott a bábjátszó csoportok szervezéséhez, valamint műsoranyagot a számukra. Az igazság viszont az, hogy csak nagyon csekély volt as érdeklődés mind a CSEMADOK helyi szervezeteinél, mind pedig a magyar oktatásnyelvű iskoláknál. Végezetül még annyit, helyesnek tartanám, ha a közeljövőben mások is hozzászólnának mindazokhoz a problémákhoz, melyeket a Hét hasábjain vagy más lapokban a CSEMADOK hivatásos és választott szerveinek tagjai vetnek fel. Minden egyes hozzászólást, jótanácsot szívesen meghallgatunk, és ha ahhoz támogatást is kapunk, a gyakorlatban is megvalósítjuk. Mert végeredményben mindezzel egész népünket, s a legértékesebbet, a dolgozó, alkotó személyiséget neveljük. Minden igyekezetünk oda Irányul, hogy hozzájáruljunk az alkotó személyiség kialakításához. Népművelési és népművészeti munkánk minden egyes ágazata az ember nevelésére irányul, arra, hogy alkalmas legyen a munkára, a társadalmi, közéleti tisztségek betöltésére. Ezzel járuljunk hozzá az öntudat és az erkölcs szocialista harmóniájához nevelő munkánknak felnőttoktatási formáiban. A műveltség ls teremtő erő, s nem .szorul bizonyításra, hogy nyelvek tanulásán, irodalmi ismeretek szerzésén, a különböző művészeti ágazatok tanulásán, elsajátításán keresztül jobb munkássá, alkotóvá válik a szocialista ember. Jó lenne, ha ennek a minőségi szintnek az eléréséhez és az ezt célzó módszerek kidolgozásához és megvalósításához minden CSEMADOK-tag. minden magyar dolgozó konkrét segítségével hozzájárulna, mint ahogy azt dr. Szőke István teszi, a bábjátszás művészi szinten való tolmácsolásával. BODNÁR BELA. a CSEMADOK KB osztályvezetője 9