A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

FIATAL ARCOK Szőcs Éva Karcsú, szinte törékeny termet. Szőkésbarna, rövid haj. Mindig mosolygós, kis arcát nagy mandula-szemei teszik jellegzetessé. Tele van életkedvvel, vággyal, lendülettel. Kíváncsi. Mindenre. Ahogy ránézek, a fél'világot látni, ismerni akaró tekintet pillant rám vissza. Egyike annak a három-négy fiatalnak, akiket hazai magyar viszonylatban — országos szinten — a legjobb szavalóinknak tartunk. Tizenhét éves, most érettségizett. özléptú, fürge-könnyed mozdulatokkal közeledik. Az órájára pillant. — Itt vagyok — mondja engesztelő, sudár alkatát hazudtoló erélyes hangon. — Tényleg rólam fogunk beszélgetni? — Rólad ... Fölnevet. — Ezzel a hanggal valamikor a „Nyitnikék" -et szavaltam!... Témánál vagyunk. Egyből, rávezetés nélkül. Továbbra is alig-alig kérdezek; kerek-tömör mondatokban fogalmazva, az olvasott emberek biztonságával beszél önmagáról. Megtudom, hogy a család vágfarkasdi (Vléany) házában a versmondás, a költészet szeretete több évtizedre visszavezethető hagyomány. Eva még csupán óvodás, de a nagyapja már komoly verseket szaval neki. Természetesen nemcsak neki, hanem a falu minden jelentősebb kulturális vagy társadalmi megmozdulásán is. És Éva fogékony a szép szó, a vers iránt. Hét-nyolc éves korában A harmadik talán annyi verset ismer vagy tud már, amenynyit más gyerek a hetedik-nyolcadik osztályban ... Nem véletlen ez a vonzalom s széles körű tájékozottság, hiszen szinte verssel él e vágfarkasdi család. Valaki állandóan forgat egy-egy könyvet; az asztalon pedig — az egyéb házakban szokásos biblia helyett — Petőfi-kötet fekszik. — Az első szavalóverseny? Mit szavaltál? A szája szögletében elnéző mosoly játszik — önmagával szemben: — Már nem is tudom, csak arra emlékszem, hogy egész kis elemista voltam és az egész falu kedvence... — És azóta? — Számtalanszor álltam színpadon. Szavaltam egyedül, irodalmi színpad keretében; otthon temetésen, lakodalomban; jártam a Komárom-környéki falvak és községek többségében. Komoly és zaklatott. Bátor és lámpalázas. — Minden egyéniségemhez illő versbe belevágok. Minden szereplés előtt izgulok. Ha jól eltalálom a vers kezdősorának hangulatát, ütemét, megnyugszom. — Miért szereted a verset? — Azokat a gondolatokat találom bennük, melyeket azonosítani tudok a magaméival, de leírni sosem tudnám őket. Ki tudja hányszor olvastam már például Gyurcsó István Percmutatóit... Kedvenc versem a Sirály Zelk Zoltántól. — Miért? Pillantása az ablakon túlra szökik, támpontot keres, s amikor megtalálja, a hangja is megszelídül. — Csodálatosan hűen tükrözi az ember legköznapibb s mégis legnagyobb problémáit. Az élniakarást. A hiányérzetet. Az egyedüllét és a szeretet gondolatát. Terveiről faggatom. Pedagógus szeretne lenni. Akit a rábízott gyerekek és szüleik egyaránt kedvelnek. Gáspár Tibor, egykori osztályfőnöke és magyar szakos tanára személyében már példaképet is választott. — Olyan leszek — mondja boldog-határozottan. — Mind szerettétek? — Egytől egyig! — Miért? Ismét zaklatott, gondolatai vágtatnak, alig tudja rendbe szedni őket. Aztán csak ennyit mond: — Egyszerű, közvetlen volt. Éreztük: elsősorban nevelőnk s csak aztán a szigorú tanárunk ... Mindig meghallgatta véleményünket, velünk együtt örült, s a leghétköznapibb problémáinknak is időt szentelt. — Álmodni szoktál? — Ritkán. Inkább álmodozni... — Miről? Mandulaszemű, kis arca ezer színben játszik. — Hogy én is ilyen tanár vagyok ...És engem is így szeret mindenki. MIKLÓSI PÉTER aranylemez előtt Biokémikusnak készült — baleseti sebész lett. Sem személyi igazolványában, sem másutt egyebütt nem áll, hogy ma talán ő Magyarország legsikeresebb könnyűzene-szerzője. Néhány évvel ezelőtt volt egy pillanat, amikor döntenie kellett pálya és hivatás között. Lovas Róbert akkor a hivatást választotta. — Hogyan lett mégis zeneszerző, ha sohasem akart az lenni? — A muzsika szeretetét még gyermekkoromban, otthon szívtam magamba. Anyám kitűnő pianista volt, én 12 évig tanultam zongorázni. Egyetemi éveim alatt egy dixieland együttesben zongoráztam, csak úgy, kikapcsolódásnak. Első dalomat negyedéves koromban írtam — fogadásból. — Hogyan szoktak „fogadásból" zenét szerezni? — Volt akkor a társaságban egy fiatal énekesnő, aki épp egy új dalt íratott magának. Elhozta a kottát, hogy játsszam le. Gyenge kis szerzemény volt s én könnyelműen azt mondtam: „Fogadjunk, hogy ilyen rosszat én is tudok írni!" — ??? — A fogadást megnyertem. írtam egy dalt, amely pontosan olyan rossz volt... — Ez lenne az első dal magyarázata. Es a többié? — Azt hiszem, hogy a zeneszerzés tulajdonképpen mindig csak hobby volt nálam, akkor is, ha időnkint nagyon komolyan vettem. Ügy komponáltam, ahogy más a szabad idejében hegyet mászik vagy horgászik. — Miért mondja mindezt múlt időben? — Mert az utóbbi két évben egyre kevesebbet írok és attól tartok, hogy hamarosan eljön az idő, amikor kórházi munkámat már nem tudom a zeneszerzéssel összeegyeztetni. Hetenként körülbelül huszonöt órát vagyok a műtőben és hatvanhatvanöt órát a kórházban. — Mennyi ideje jut ezek után a zenére? — Azt hiszem, ha azt mondom, hogy négy-öt óra, nem is mondtam keveset. És mégis: Lovas Róbert az elmúlt négy Táncdalfesztiválon két ízben első, egyszer második díjat, egyszer pedig közönségdíjat nyert oly dalaival, mint a Nem vagyok teljesen őrült, Kislány a zongoránál, Kopogj az ajtón vagy az Idegen utakon. Három Made in Hungaryn lett első, az egyiken a második díjat is az ő dala kapta. Nyolcvan rádiófölvétele és hetven lemeze van. A Pókháló és a Kislány a zongoránál c. szerzeménye rövid idő alatt aranylemez lett és már csak nem sok hiányzik, hogy a Nem vagyok teljesen őrült című dala is megkapja az aranylemezt. Kevés fiatal komponista mondhat magáénak ilyen sikerlistát. Különösen, ha sohasem akart zeneszerző lenni!... A Hét képes versenye Kicfoda micíoda ? Kedves olvasóink, minden számunkban három híres személyiség — politikus, alkotóművész, tudós — arcképét közöljük. Ki kell találni ezeknek nevét, vagy valamelyik alkotásuk címét. A szerencsés megfejtők között számonként 150.— korona jutalmat sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amit a megfejtéshez csatolni kell. Többek kérésére közöljük, hogy a versenyszelvényt a lap megjelenésétől számított egy héten belül a helyes válasszal együtt be kell küldeni a szerkesztőségbe. A később beküldött válaszokat a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 1. N. V. Gogol Orosz író, a kritikai realizmus kiemelkedő képviselője. Témáit az ukrán nép életéből merítette, már első műveit népi hang, nagyszerű megfigyelő készség, sajátos humor jellemzi. Több művében a városi és vidéki élet visszásságait tűzte tollhegyre. Egyik híres vígjátéka a cári bürokrácia gyilkos szatírája. Kérdés: Nevezze meg egy művét. 2. ... A legnagyobb magyar forradalmi költők egyike. A szabadságharc énekese. Arany barátja. Klasszikus költői meséje, a János vitéz szinte a nemzeti eposz szerepét tölti be a magyar irodalomban. Költeményeiben a nép nevében szólt a tudatos forradalmár hangján. Nagyobb művei: Az apostol, A helység kalapácsa stb. Számos verse népdallá vált. Költészete ma is élő hagyomány. Kérdés: A költő neve. 3. Jules Verne Francia író, az ifjúság kedvence. Színes fantáziával, széleskörű tudományos áttekintéssel és földrajzi ismerettel megírt kalandos regényeiben az akkor még utópiának számító tudományos lehetőségeket népszerűsítette; az emberi munka, a hősies küzdelmek eszményét állítva olvasói elé. Csaknem valamenynyi műve megjelent magyarul is. Kérdés: Nevezzen meg egyet művei közül. A 10. számú képes verseny nyertese: Vorák Ferenc, Kvetná (Kéty), okr. Levlce. 14 Versenyszelvény