A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-31 / 52. szám

Kiosztották a Szlovákiai írók Szövetségének idei dijait. A nemzetiségi díjat dr. Csanda Sándor irodalomtörténésznek és kritikusnak ítélték oda. Dr. Csanda Sándor ismert egyénisége a hazai magyar irodalomnak, irodalmi látóköre együtt fejlődött felszabadulás utáni irodalmunk kialakulásával. Munkássága széles körű és figyelemre méltó, hiszen nemcsak az első köztársaságbeli magyar irodalmat igyekezett felmérni, és rendszerezni, de gondosan tanulmányozta a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok sokszázados egymásrahatását, kölcsönösségét, történelmi gyökereit is. A két nép irodalmi hagyományainak egymást megtermékenyítő fejlődéséről több könyvet írt, s mondanunk sem kelj, hogy ezek a könyvek nemcsak irodalomtörténeti értékűek, hanem a két nép barátságát is elmélyítik azáltal, hogy feltárják népeink egymásrautaltságának, barátságának járható útjait. Könyvei tehát azáltal, hogy kiemelik kulturális fejlődésének kölcsönhatásait,, gyakran egy irányú törekvéseit, pozitív hatást gyakorolnak mind a magyar, mind a szlovák népre, s így az irodalmon át politikai szerepet is betöltenek. Dr. Csanda Sándor ma alkotómunkájának teljében áll. Nővé Zámky (Érsekújvár) melletti Kisújfalun született 1927-ben. Iskoláit odahaza kezdte, majd a felszabadulás után szlovák gimnáziumba iratkozott be. A hazai magyarságot sújtó sérelmes intézkedések miatt a negyvenes évek második felében ő ls az ország elhagyására kényszerült, s gimnáziumi tanulmányait Magyarországon fejezte be. Munkásként dolgozott a budapesti Fésűsfonóban és belépett a pártba. Főiskolai tanulmányait Pesten kezdte, majd hazatérve a Bratislavai Komensk^ Egyetem Bölcsészettudományi Karán fejezte be. A Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének alapítói között volt, dr. Sas Andorral együtt. Csanda Sándor 1960-tól az egyetem docenseként dolgozik. Több munkája jelent meg könyvalakban. „Magyar—Szlovák kulturális kapcsolatok" (1959) című kötetében a két nép társadalmi és történelmi kapcsolatait világítja meg. A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai (1061) című könyve, a régi költészetben és históriás énekekben való kiváló tájékozottságáról ad számot. „Valóság és illúzió" (1962) c. könyve részben a magyar—szlovák kapcsolatok hagyományait tárgyalja, másrészt a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésével foglalkozik. A „Hidak sorsa" (1B62) a hazai magyar irodalomról nyújt keresztmetszetet. „Első nemzedék" (I960) című kötete első köztársaságbeli magyar irodalommal foglalkozik, az idén napvilágot látott „Harmadik nemzedék" c. műve pedig tanulmányai, kritikáit fogja egybe. Dr. Csanda Sándor következetes, hasznos munkát végez népeink barátságának további megszilárdítása érdekeben. Könyvei dokumentálják a két nép együttéléséi, múltbeli kapcsolatait, utat mutatva a jövő, a szocialista eszmék győzelme felé. —dénes— nem kerülte el a szemöldöke rezdülése. Valahol belül elégedetten nevetett. Azzal a búzanevetéssel. Hallgattak. A fiú ránézett, száját gúnyosan lebiggyesztette, de a hangja kérlelő volt. — Na gyere... A lány kidüllesztette a mellét, fejét fölvetette, sokáig, gondosan igazgatta fején a kék sapkát. Minden tincset, minden szál hajat alája akart gyömöszölni. De valahogy mindig kibugygyant egy szőke fürt. A fiú egyre türelmetlenebbül várt. Ellenségesen bámulta a kék sapkát, gyűlöletesen rondának találta. Hogy 6 ezt a Feritől elfogadta! Attól a... No, várj csak! Az út meredeken lejtett, éles kanyarjait alig világították meg a halvány lámpák. — Fékezz, ne menjünk gyorsan — kérte a lány, amikor lassan elindultak, és őt valami szorongó érzés fogta el. Kihúzott derékkal, mereven ült elöl. A szánkó a lejtő széléhez érkezett. meglódult és máris repültek. A levegő hirtelen az arcukba zúdult, hófelhő emelkedett föléjük. Az út mélyen, nedvesen csillogott előttük, hoszszú szalagnak tűnt, amelyik kicsúszik alóluk. Oldalt színig fedve megolvadt hőiével alattomos árkok lappangtak. Kanyar jött, a fiú lába alatt felsercent a hó, apró szikrákat vetett. Aztán rohantak tovább. A lámpák felvillantak, eltűntek, később már egyetlen fényes csíkká olvadtak. — Lassabban! Fékezz! — kiáltott hátra a lány, de érezte, hogy a fiú még följebb emeli a lábát. Sapkája alól kibomlott a haja, a vállát verdeste. Nem mert megmoccanni, hogy megigazítsa. Szemét behunyta, káprázat játszott előtte, fények és színek káprázata, és a zakatoló száguldás dörömbölt a fülében ... Már semmi mást nem érzett, csak ezt a szakadatlan mélybe-zuhanást... Hátradűlt, megadta magát. — Vigyázz, leesem — kérte. Akkor a fiú óvatosan megölelte a vállát, magához húzta. Ügy tartotta végig, amíg a lejtő aljára érkeztek. A szánkó már rég megállt, de ók még mindig rajta ültek. A fiú egyszerre elcsodálkozott. — Hol a sapkád? A lány ijedten a fejéhez kapott, aztán mosolygott. — Megkeressem? — kérdezte a fiú. Visszaszaladt volna, akár föl a hegytetőig, hogy megkeresse, tlz körmével vájja ki a hó alól azt a gyűlölt, kék sapkát. — Ugyan — legyintett a lány. — Ronda sapka volt, bárcsak sose tettem volna fel. Megint elmosolyodott, lehajtotta a fejét. Hókoszorús hajáról sugarat eresztett el a fény. Magyar író kitüntetése Roskoványi István rajza Csanda Sándor átveszi a kitüntetést Andrej Plávka nemzeti művésztől, a Szlovákiai Írók Szövetségének elnökétől (CSTK felv.)