A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-31 / 52. szám

^ - ' f to OvV^UlK Thu-vtsf-H^t^l-r már egy ilyen valami. Az ember a rekvizitumokat is magával cipeli... — S tovább? — Jön a Csongor és Tünde. Ha érzéseim nem csalnak, akkor Mirigy leszek, s boszorkánybőrbe kell bújnom. Remélem sikerülni fog. — A színházon kívül mit szeretnél még elérni? — A színházon kívül? A színházat, s itt az új színházteremre gondolok, hogy végre a magunkéban lehessünk, hogy a Tháliának legyen saját otthona. — S tovább? — Nyugalmat, sikert, egészséget, sok tapsot, hogy a nézők elégedettek legyenek munkámmal. —gg— Gyurkovics Mihállyal az utcán futottam össze, éppen a könyvtárba igyekezett, valami olvasnivaló után. — Hozzád indultam — mondom neki. — Gyere egy óra múlva, otthon leszek. — Ha valaki azt kérdezné most tőled, mit vársz az eljövendő új évtől, mit felelnél neki? Misi, lévén megfontolt ember, elkomolyodik. — Nos? Mit válaszolnál? — Hát... — Gondolkozz rajta, jó? — Rendben van — mondja. Egy óra múlva Gyurkovics Mihály kényelmesen berendezett lakásában ülünk az asztal mellett. Olyan ez a lakás mint egy télikert, mindenhol virágok, s a virágok mellett egy kis akvárium, vidáman úszkáló színes halakkal. — Az első és legközelebbi a Viharban olyanná gyúrni Kuligint. amilyenre a szerző megformálta, kezdetben eleget birkóztam vele, de már kész vagvok vele. Remélem megint sikerült megtalálnom a lényeget. Tudod, ez egy nagyon érdekes alak, mindenáron fel akarja találni a perpetum mobilét, s persze, nem sikerül... — Ez egy szerep az idei repertoárból. A Mirandolinában is nagyszerű voltál, s általában minden alakításod élmény. Miben láthatunk még jövőre? — Sarkadi Elveszett paradicsoma következik. Szép, de kemény munkának ígérkezik, de az egyelőre még távol van. Most még Kuligin a fontosabb. — A magánéletben mit vársz? — Hát van a színésznek magánélete? Színház van, szerepek vannak, s számomra ez az élet, a teljes élet. Persze, jó lenne, ha a következő év meghozná a jobb munkafeltételeket, ha a saját színházunkban dolgozhatnánk. Az nagy segítség volna. S persze, nem ártana, ha az egészségem is megjavulna. S még valamit szeretnék: ha közönségünk továbbra is megmaradna olyannak, amilyen eddig volt, hogy lelkesedésével, szeretetével továbbra is ugyanúgy ösztönözne bennünket, mint -»hogy idáig is tette. —gi— Dono Gyula ennek kimondhatatlanul örülök. Röviden ennyit, más most nem jut az eszembe. A Nová Scénától pár lépésnyire van a bratislavai revű. Itt is próba folyik amikor bekopogunk. A 20 éves rádiózenekarral készít felvételt a televízió. A legjobb szlovák táncdalénekesek részvételével. A pódiumon épp Nora Bláhová az 1971-es év egyik legsikeresebb énekesnője a „NeveríS — uveríS" című népszerű dal előadója próbál. Utána megszólítjuk őt és feltesszük neki a három kérdést. Igen tömören válaszol: — Legnagyobb siker? A Revue műsora, amely több mint 200 előadást ért már meg. A nyarat itthon töltöttem, víz mellett, vagyis pompásan. — A Szilvesztert a Szovjetunióban, pontosabban Rigában fogom megünnepelni, méghozzá színpadon. Különben két hétig leszünk a Szovjetunióban, héttagú együttessel, hét szovjet városba látogatunk. — Terveim között a Revue új műsorára való felkészülés foglalja el az első helyet. Remélem, hogy zeneszerzőink, szövegíróink a jövő évben is sok szép új dallal gondolnak rám. Szöveg: zsélyi Foto: Stubnya A. Balog Dezső Tizenkettedik emelet. Kapaszkodik felfelé velem a lift. A Lengyel lakás ajtaján kopogok. — Nyitva van — hallom belülről a háziasszony hangját. Lengyelné, Gombos Ilona, vagy ahogy a színházban mindenki hívja, Ilu, a konyhából kukucskál ki. Előtte kötény, nyilván az ebédet készíti, bárha már jócskán benne vagyunk a délutánban, de máskor nem nagyon akad idő a háziasszonyi teendőkre, mivel a színházi munka, a próbák mindennap tíztől kettőig tartanak. — Mi jót hoztál? — kérdi Ilu. — Inkább vinni szeretnék. — Innen?! — Persze — mondom. — Várj, előbb leülök, addig ki ne mond, mert állva nem érzem magamat biztonságban. Pár perc múlva már kávé gőzölög az asztalon, és Ilu ugyancsak erősen töpreng azon kérdésem felett, amely valahogy így hangzott: — Mit vársz a közelgő, 1972-es évtől, milyen terveid vannak, mit szeretnél elérni? — Mit is? Először is itt van ez a Kabanova. Rettenetes nőszemély, kemény, határozott, olyan jellem, amilyen manapság már kevés van. Szép szerep, nagy feladat. Hát ez az egyik: szeretném, ha ez a figura eleven, hús-vér emberként jelenne meg a színpadon. Tudod — teszi hozzá — vénecske szegény, bottal jár, s most én is ezt gyakorolom, lassan rettegni fog a család tőlem, mert már itthon is mirgek-morgok. De hát a színház, a szerepek, az / < y- ÉV A hónapoknak nemcsak színük van, de hangulatuk ls. A legtóbb szint talán a május ás a szeptember hozza. Hangulatban azonban a decemberrel egyetlen hónap sem veheti fel a versenyt. A december hangulata mélyebb, több benne az öröm, vagy a szomorúság, attól függóen, kl hogyan élte végig az elköszönő esztendőt. Nos, ez a hangulat a laktanya zárt falai közé ls belopja magát. Itt, ahol a rend, s a fegyelem a mindennapok legtermészetesebb tartozéka, Itt ls érezni a karácsony közeledtét. Csak talán az Izgalom, s a várakozás más természetű. A kérdések Itt valahogy Így fogalmazódnak: Sikerül? Nem sikerül? S ez természetesen a szabadságra, eltávozásra vonatkozik. Mert ugye, az a legtermészetesebb, hogy minden klskatona a karácsonyt, a Szilvesztert szeretné odahaza, tivél körében eltölteni. De azt ls tudják mindannyian, hogy ez lehetetlen. De azért a hangulat egyáltalán nem rossz. Az udvaron kék melegltös katonák kemény focicsatát vívnak egymás ellen. Az egység parancsnoka szívesen fogad. Elmondja, hogy mindent megtesznek azért, hogy a katonák kellemesen tölthessék el az ünnepeket. Gondoskodnak arról, hogy mindenki jól érezze magát a lehetőségekhez mérten. — Minden meglesz, csak a karácsanyl ponty hiányzik majd, — mondja a parancsnok mosolyogva — de az se azért, mintha nem volna rá módunk, hanem egyszerűen azárt, mert a katonák többsége ellene szavazott. Nem sokkal később már öt klskatona társaságában ülök, többségük Gömörből került Ide. Ketten a kedvemért hagyták ott a focizást, még egy kicsit most ls látszik rajtuk a játék öröme, Izgalma. <— Nos, milyenek a kilátások? Lesz szabadság? — jó lenne — mondja Balogh Dessó — persze azt előre nem lehet tudni. Főleg akkor nem, ha az ember elsőéves katona. — Honnan kerültél Ide? — Várgedel (Hodejov) vagyok. Szeretnők karácsonyra, vagy Szilveszterre hazamenni. — S ha nem sikerül? — Akkor biztosan kapok csomagot, s ez se utolsó. Es a karácsony, ahogy a másodévesektói hallom. Itt ls kellemes. — Ml a foglalkozásod? — Vlzvezetékszerelö vagyok. — Szereted a szakmádat? — Persze, nekem megfelel. — Mit gondolsz, várnak odahaza az ünnepekre? — Biztosan. Mi tizen vagyunk testvérek, s a karácsony nálunk valahogy nagyobb ünnep mint máshol. Dono Gyula dereskel (DrZkovce). 0 nagyon optimista blzlk abban, hogy az ünnepeket otthon tölti. — Azt hiszem hazaengednek — mondja — vér a feleségem, s a kisfiam. — Mennyi ldös a kisfiad? — A, Ilyen pöttöm emberke — mutatja — most múlt öthónapos. — S ha mágse kapsz eltávozást? — Akkor a feleségem jön el hozzám. Zsltnyár János mellén két gomb jelzi, hogy már a második évet fogyasztja. Magas, göndör hajú szemüveges, komoly fiú. — Milyenek egy tizedes kilátásai? — Soha semmi sem biztos. Ezt már régen megtanultam. De ennek ellenére azt hiszem a karácsonyt otthon töltöm Harkácson (Gem. Ves). De ha nem, az se nagy baj. Itt ls akad mindig valami meglepetés. — A métert megvetted-e már? — Hogyne, az Íratlan törvény. Pár nap múlva már kezdjük a számolást . . . Ezt a többlek vidám nevetéssel erősítik meg. Ven még egy másik Ilyen íratlan törvény, vagy szokás, amikor a „százat törik". Mert a katonák visszafelé számolnak a hátszázvalahányból. S a száz után már — a visszafelé számolás következtében — a kilencvenkilenc következik. — Én mezőgazdasági gépjavító vagyok — mondja Körtvélyesl József. — Tornaiján (Safárlkovo) születtem, ott tanultam kl a szakmát ls. Hogy hogy, s mint lesz az ünnepek alatt? Ezzel én ls úgy vagyok, ahogy a többlek. Szeretnék hazamenni, de inkább Szilveszterre. De ha nem sikerül, ez se olyan nagy baj. A következő karácsonyt már otthon töltöm. Kovács Gábor szintén másodéves. Az ö karácsonya már biztos. Itthon van, a saját városában szolgál, ezt az első pillanatra felismerhető „khasal" hangsúlyéból megtudtam. A kérdésemre rövid, tömör választ ad: — December huszonkettedikén nősülök. Elbúcsúzom a fiúktól azzal az érzéssel, hogy úgy sikerült mindannyiuk karácsonya, ahogy azt elképzelték. -gs-