A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-31 / 52. szám

Visszapillantás Elérkezett az év vége. Hasztalan szeretném megállítani az óra mutatóját, hogy boldog perceink napokká nójenek, hasztalan akarnánk hetekkel meghosszabbí­tani az óévet, hogy elmulasztott munkánkat behozzuk, hasztalan próbálnánk megállítani az idő múlását, hogy sokasodó éveink ne szaporodjanak. Az élet és az idő múlását megállítani nem tudjuk. Itt az idő, amikor számot kell vet­nünk az elmúlt évvel, mit tett jót, mit rosszul, mit mulasztott el az ember, mondván, ha valami nem sikerült, akkor azt majd behozzuk az új évben. A maga valóságában Szilveszter napja, az év vége nem egy befejezett idő­pont, hanem csak egy kis megálló életünkben. Olyasvalami ez a Szilveszter, mint egy megálló a hosszú úton, melyet az élet útjának nevezünk. Megyünk, ballagunk ezen az úton, örülve, fel-felvidulva, napfénytől ragyogó arccal, vi­dáman. S amikor megállunk, hogy egy kis pihenőt tartsunk, hogy új erőt gyűjt­ve haladhassunk tovább az elkezdett úton, visszapillantunk egy kicsit a meg­tett útra. önelégülten, derült mosollyal állapítjuk meg, hogy eseményekben gazdag, vá­gyaink beteljesülésével megtett esztendőt hagytunk magunk mögött. Oly esz­tendőt, mely kiegyensúlyozottabb, őszintébb légkörű volt és a kereseti viszony­latokban gazdagabb az előbbieknél. Kevesebb pátosszal és több megértéssel fogadta a nép országunk vezetőinek, a kommunista pártunk a szavalt, melyek fegyelmezett munkára, az emberi kapcsolatok megjavítására Intettek. Nem üres szavakról volt szó, hanem útmutatásról, a jövő építésének célkitűzéseiről, az ötödik ötéves tervről, melyet a párt XIV. kongresszusán hagytak jóvá. A májusi pártkongresszus az 1968—69-es évek ellenforradalmi eseményekből le­szűrte a tanulságokat és kiemelte a marxista forradalmi eszményiség és har­ciasság szükségszerűségét, annak az útnak az eredményes harcát, melyet Cseh­szlovákia Kommunista Pártja 50 éves múltjában megtett. Ez az útmutatás a közömbösségből és passzivitásból rég nem látott aktivitás­ba hozta az embert. Számtalan összejövetelen és gyűlésen találkoztak a falu lakosai, a gyórak dolgozói egymással és vezető tisztséget betöltő emberekkel. Szemtől-szembe lehetett kérdezni, véleményt mondani, munkáról, gondjainkról. Az év első hónapjaiban a veterán kommunistákkal találkoztunk, felidézve a ke­nyérnélküli múltat, a fasizmus elleni véres harcot, azt a sok útvesztőt, igye­kezetet, megalkuvás nélküli harcot, mellyel a kommunista párt százezres tö­megei győzelemre vitték a proletár forradalmat a kapitalizmus felett. Az őszi hónapokban a választási gyűléseken a ma gondjaira, a jövő terveire fordítot­tuk a szót. Ezeken az összejöveteleken kiválasztottuk azokat az embereket, akiket méltóknak tartunk közügyeink intézésére, programot állítottunk össze megtárgyaltuk, mit fogunk építeni, létrehozni a következő öt évben. Oj isko­lák, kórházak, lakónegyedek, üzletek, sportpályák építése, parkok, utcák, jár­dák, vízvezetékek, mosodák és egyéb közcélt szolgáló dolgok megteremtése szerepel a tervben. Feltettük a kérdést az embereknek: lesz erejük mindezt megvalósítani? Mi az, hogy lesz, akár többet is, válaszoltak széttárt karokkal. A válságos 1968—69-es év eseményei után a CSKP Husák elvtárs által ve­zetett Központi Bizottsága kijelentette, hogy a kommunisták kivezetik az or­szágot a krízisből, biztosítjuk a nyugodt békés munkát és az ország szocialis­ta fejlődését. Az 1971-es esztendő igazolta ezen szavak valóraváltását. Nyu­godtabb volt a légkör, rendezettebb az élet. Meggyőződtünk arról, hogy az út, melyen haladunk helyes, hogy összhangban van vágyainkkal és elképzelése­inkkel. Ezért nem vonakodunk akár a szabad időt is felhasználni közös mun­kára az ország érdekében. Ezért szavaztunk egyöntetűen a Nemzeti Front je­löltjeire, ezért bízunk a párt szavában. A Hét szerkesztőségének kollektívája sem maradt adós olvasói Iránt ez év­ben. Az új évben tett igéretünk szerint lapunk beszámolt a Csemadok szerveze­teinek rendezvényeiről, feltártuk kulturális életünk problémáit, beszélgetést kö­zöltünk vezető tisztséget betöltő funkcionáriusokkal. Az olvasók sok kérését, problémáját és beszámolóját ismertettük lapunk hasábjain. Az Emberi sorsok rovatban, a Hét tanácsaiban igyekeztünk segítséget nyújtani az emberek csa­ládi és egyéni életében. Beszélő múlt című sorozatunkban emléket állítottunk a kommunista párt és a munkásosztály ötvenéves forradalmi harcának, bemu­tattuk Dél-Szlovákia járásainak munkásmozgalmi hagyományalt. Szerkesztősé­günk tagjai ellátogattak sok községbe, járási székhelyekre, ahol őszinte, nyílt beszélgetést tartottunk lapunk olvasóival. Szóba kerültek tematikai terveink, elképzeléseink, képeslapunknak távlati tervei és példányszámának növelése. Hasznos és ötletekben gazdag beszélgetések voltak ezek, melyekhez hasonlóakat a jövőben is rendezünk. A bezáruló 1971-es évben sok szó esett a világban lezajlott eseményekről, Csehszlovákia nemzetközi helyzetéről is. Csaknem naponta értesültünk a ha­zánkba érkező külföldi államférfiak küldetéséről, vagy a világ államaiba utazó párt- és kormányküldöttségünk útjáról. Láttunk sok szívélyes találkozást a ba­ráti államok vezetőivel, olvastunk sok egyezményt, melyeket államfőink kö­töttek a szocialista országok, Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika államai­nak képviselőivel. Jóleső érzés év végén visszatekinteni a megtett útra s megállapítani, hogy nyugodt, békés esztendő van mögöttünk. Ámbár a tengerek vizén atomfegyve­res hajók cirkálnak, A levegőben repülőgépek keringenek, s a földeken számta­lan katonaezred van hadikészültségben, mégis meghitt nyugalomban töltöttük az ünnepeket. Az a nagy diplomáciai törekvés, melyet a Szovjetunió és a szo­cialista államok tettek a béke érdekében, az amerikai-szovjet tárgyalások, a szovjet-nyugatnémet és a lengyel-nyugatnémet szerződés megkötése, a Kí­nai Népköztársaság ENSZ tagságának a visszaállítása, az európai biztonsági értekezlet előkészítése biztonságosabb légkört teremt az emberek számára. Szokásmondás, hogy akkor nyugodt és boldog az ember, ha megvan mindene. Ezt a nyugodtságot és boldogságot lehetett leolvasni az emberek arcáról az el­múlt év végén is, amikor vásárolni mentek az üzletekbe. Nem kísért pénzbevál­tási vagy devalvációs félelem, mégis olyan vásárló láz volt, mint soha eddig. Vásároltok az emberek, mert volt mit, árúbőségtől duzzadtak az üzletek. Vá­sároltok, mert volt miből, fegyelmezettebb lett a munka, jó volt a termés, na­gyobb a kereset. A nyugodt és boldog élet mutatói ezek. Szilveszter éjszakáján, amikor búcsúzunk az elmúlt 1971-es esztendőtől, ami­kor poharat emelünk és meleg kézszorítással kívánunk sok sikert és boldog­ságot az 1972-es évben, azt kívánjuk, hogy olyan kiegyensúlyozott, boldog és eredményekben gazdag legyen, mint az 1971-es év, melyet magunk mögött hagyunk. MAJOR ÁGOSTON Évről évre egyre nagyobb azoknak a száma, akik úgy döntenek, hogy nem otthon, hanem valamelyik téli üdülőhelyen töltik a karácsonyi ünnepeket és ott ünneplik meg az újévet. A Magas- és az Alacsony-Tátra, a Fátra, a Liptói- és a Turóci-havasok szállodái, sífelvonói és egyéb turista-létesítményei felkészülten várták az üdülőket, akik a hegyek közt akarták eltölteni szabad idejüket. (CTK) képes hírad< A sninai Vihorlat nemzeti vállalatnál igen kiterjedt az újító mozga­lom: több mint 150 dolgozó kapcsolódott bele. Az elmúlt év tizenegy hónapja alatt 235 újítási javaslatot nyújtottak be az üzemben, s az ezekkel elérhető megtakarítások feltételezett értéke 4 265 000 korona. A hidraulikus sajtók gyártására benyújtott újítási javaslatok szerzői között van Juraj Vaco, (balról) a szocialista munkabrigád vezetője és Milan Hovafták, a szocialista munkabrigád tagja. (CTK) Novokuznyeck a szibériai vaskohászat központja. A Nyugat-szibériai Kohászati Művekben nemrég épült fel a harmadik nagyolvasztó — ?. legnagyobb P. Szovjetuntóban. (APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom