A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

Nagy Zoltán Téli emlék (részlet) Az arcod, mint havas mező, önfényétől világol. Szemed sötéten rámtekint — hollók a hóban — és megint elszáll pihenni távol. Se hang, se nesz. A hó ropog léptünk alatt. És senkii Nevetni kell. Min is? Fogom karod és nézem arcodon a fényt, mely bederengi.