A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

Az üstökös halvány kis csillaga... Petőfi fia szerencsétlen csillagzat alatt született. Olyan időben, amto a magyar szabadság élet-halál harcot vivott s a jövendő semmi Jőval sem biztatott. Mintha ®z aipa előire megsejtet­te volna fia tragikus életét, legalábbis erre utalnak emlékező sorai, „Született Zoltán fiam december 15. 1646. deli tlzenket órakor Debrecenben, a Harmincad utcában Ormós szaoó há­zában, az utcára nyitó kapu melletti szo­báoan. SzeptemoerDen beállván katoná­nak, felesegemet szüleimhez vittem Er­doure, ae az ottani lakás később az oláh lázadas miatt nem lévén eléggé biztos, DéDrecenDe szállltám őt, hol zászlóaljam­mal feküdtem. Így érte szegény fiamat a szerencsétlenség, hogy Debrecenben született. Debrecenben és a ml tbbb: pénteki napon. Azaz Jobban mondva: »pénteki napon és ami több, Debrecen­benl«, mert Debrecen még a pénteknél ls veszedelmesebb, elannyira, hogy ha a magyar függetlenség balul üt kl, azt nem másnak köszönhetjük, hanem an­nak, hogy Debrecenben kiáltották kl. Mi­csoda gondolat ls volt az, egy nemzet függetlenségét olyan városban -procla­malnl, hol a házak kapujára ez van írva: »A kl bejön az udvarra, tegye be az ajtőt, mert kimegy a dísznő«. Leg­alább annak a háznak a kapuján, a hol fiam született ez állott." A fia születéséről Irt versében ls sok a borongö, tépelődő hang, a Jövő Iránt érzett aggodalom: A reménynek nagy virágos fája, Mit e csillag fénye fölmutat; Csak na szálljon kora dér reája, Mely leszedné e virágokat. Oh halál, te nem lészsz oly kegyetlen, Hogy magaddal rántsd idő előtt; Nem enyém lesz — tartsad ezt eszedben — A hazának nevelem fel fit. És ml letl a nagy költő fiából, Petőfi Zoltánoól, aki űrekólte apja nyugtalan termeszetet, tehetseget azonoao kevesbé. Apja tragikus haiáia után nagyapja Szendrey Ignáchoz került, majd lsmat anyja vette magahoz, akt ldőkozDen férj­hez meint Horvaon Árpádhoz. Az if ju zoii­tánka sosem volt valami jó tanuló, 1864-ben, 15 eves korában meg ls bukott a gimnáziumban. Ekkor Petőfi öccse, István, aki gyámja volt Zoltánnak, magával vit­te Csákóra, hogy gazdasági pályára Irá­nyítsa. Ebből sem lett semmi, Zoltán visszavágyott a gimnáziumba, amit Szarvason folytatott. Itt sem bírta so­káig, 1868 tavaszán megszökött az isko­lából. Nagy üggyel-bajjal mégis sikerült neki az iskolaévet Nagykőrösön befejez­nie. Szeptemberben már a szegedi gim­náziumban találjuk. Azonban itt sem ma­radt sokáig, tanárai a fiút rakoncátlan­sága miatt eltanácsolták az Iskolából. Apja nyomdokait követve, 1867 tavaszán elszökött a debreceni színtársulathoz. Szama Tamás ez Idő tájt találkozott ve­le Debrecenben, s emlékezéseiben meg­örökíti-ezt a találkozást: „1867 tavaszán Debrecenben mindennapos vendége vol­tam Bloksay kávéházának ... Egy na­pon körülbelül tizennyolc-tizenkilenc évesnek létsző fiatalember lépett a ká­véházba. Sápadt arcú, vézna legényke volt, tüzes vlllogő szemekkel s megje­lenésében az önérzet kifejezésével. A tár­saság egy része talán észre sem veszi, ha Dőzsa bátyánk reá nem kiált, aszta­lunkhoz nem szölitja: — Petőfi Zoltán, a nagy Petőfi fia, — szólt a derék öreg felém fordulva, azzal a páthosszal, me­lyet a színpad deszkáiról hozott közénk magával. — Ismertem az apját ls, azt kívánom neki, hogy méltó fia legyen az apjának. Petőfi Zoltánt nem hozta za­varba ez a bemutatás, sőt örült neki. Kissé meghajtotta magát s mintha régi ismerősünk lett volna, közénk telepe­dett. — Elmondta, hogy megunta az is­kolát, szabadabb élet után vágyakozik, s apja példájára szeretne színésszé len­ni. Nagy örömet okozna neki, ha mind­járt itt maradhatna a debreceni színtár­sulatnál. Bármily csekély fizetés mellett, ha másképpen nem lehet, díjazás nélkül ls. Reám, megvallom, első látásra nem valami kellemes benyomást tett Petőfi Zoltán. Sápadt, beesett arcán éjjelt dor­bézolások nyomalt véltem fölismerni, s nagy önbizalmát, mely szavaiból kisu­gárzott, nem találtam eléggé megokolt­nak. Ezt a fiút rosszul nevelték s na­gyon elkényeztették — gondoltam ma­gamban .. Később, amikor Szana Jobban megis­merte, megváltoztatta a véleményét: „Egyéniségében egymás után fedeztük fel a Jó tulajdonságokat. Könnyelműsé­ge mellett megismertük jó szívét; határ­talan önbizalma mellett ritka találékony­ságát és gyors elméjét.. Ezután a debreceni színtársulattal kó­borolt, de nem bírta sokáig, súlyos tü­dőbajt kapott. Közben meghalt az édes­anyja, és Zoltán otthagyta a színésze­tet, folytatta a tanulást. De 1869-ben már megint a színészekkel csavargott. Betegsége azonban egyre Inkább elha­talmasodott rajta. Mostohaapja és új gyámja, Horváth Árpád külföldre küldte gyógykezelésre, de már nem segíthettek rajta. Néhány hónapi szenvedés után, 18/0. november 5-én meghalt. Azt be­szélik róla, hogy még a halálos ágyán sem hagyta el élcelődő kedve és mo­sollyal az arcán szól a körülötte állók­hoz: „Ifjúságomban elértem azt, mit má­sok csak érett korukban szoktak ejérni: meghalok — végelgyengülésben." Nem érte meg huszonegyedik születés­napját. Néhány vers, versfordítás maradt utá­na, melyek azonban messze elmaradtak apja költészetétől. A fiú nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, apjának baljós sejtelmei váltak valóra sorsában. Krúdy Gyula mondotta róla: „A köd­ből, az árnyékból kilép Petőfi Zoltán, olyan kopottan és rongyosan, mint aho­gyan egész életében mutatkozott azok előtt, akik Ismerték az üstökös hátra­maradt kis halovány csillagát a magyar mennyboltozaton .. ." DÉNES GYÖRGY Csók István első festménye 1895-ből Egy századelejl párizsi kiállításon nagy feltűnést keltett és osztatlan nemzetközi sikert aratott Csők István: Báthory Erzsé­bet ctmü, nagyméretű festménye. A kép a XVI. század hírhedt magyar „nőstény­tigrisét", Nádasdy Ferenc Vas megyei fő­ispán nejét, a csejtei és füzért várúrnőt kelti életre egy dermesztő jelenetben. A festmény története A Báthory Erzsébetet megörökítő első festmény a párizsi kiállítás után a buda­pesti Szépművészeti Múzeumba, majd on­nan, állami letétkéntl a szegedi múzeum­ba került. 1940-ben néhány szegedi tanár beadványban kérte a kép eltávolítását, mert az „erkölcstelen és megrontja az Ifjúságot". A Szépművészeti Múzeum igaz­gatósága rövidesen visszaállította Buda­pestre Csók István festményét; a képet Itt érte utol a végzet. A háború alatt el­hurcolták, eltűnt. Az egész világra kiter­jedő kutatás hiábavalónak bizonyult. „Báthory Erzsébet"-et elpusztultnak nyil­vánították. Kossuth-díjas kiváló művészünk, Csők István 1961-ben bekövetkezett halála előtt újra megfestette, „viszaálmodta a rágl ké­pet". Közel volt mér a kilencvenedik évé­hez, de a szépség még mindig lenyűgöz­te. Mert újra gyönyörűnek festette Bátho­ry Erzsébetet, a nősténytigris várúrnöt, és utánozhatatlan tökéletességgel mutatta m9g azt ls, hogy a Szépség milyen őrü­letes kegyetlenséget rejtegethet. — Nyoma maradjon minden korszak bor­zalmának, elrettentő példaként — mon­dotta egy beszélgetés során. — Ezért fes­tettem le újra a csejtei boszorkányt. Az eltűnt kép nyomán támadt űrt ls be akar­tam tölteni. A kegyetlen mosoly A színhely: behavazott várudvar. A gi­gászi szürkék; a peremeken bástyákon me­rev vonalban fut végig a hó. A háttérben hatalmas kapu torka, beépített kúttal, amelynek szegélyéről a hegyoldal szik­lájából előfakadó viz csurog alá. A kapu előtt, a négyszöget alkotó két lépcsőfok emelvényén vastag szőnyeg, rajta pokró­cokkal letakart karostámlás bársonyszék. A széken, kissé hátravetett fejjel, prémek­kel bélelt öltözékben ül a várúrnő, Bátho­ry Erzsébet. Mosolyog. Előtte az udvart betakaró hőban mezíte­len lányok. Egy szolgálőnő a kút mellől vizet zúdít rájuk. A legalsó lépcsőfok közvetlen közelében kékre-lilára fagyott testtel fekszik egy halott lány. Mellette egy másik, végső erejével még félig fel­emelkedik, és iszonytaté, utolsó pillantást vet a várúrnőre. Oldalt még egyik karjára támaszkodik egy lány, de teste már ha­nyatlik, feje hátracsukllk, megdermedt, kíhunyö élete a, fagyos éggel néz farkas­szemet. A szolgálólányok a hajánál fogva ránci­gálnak előre a kút felé, egy lányt, aki a szörnyű tusakodásban egyik kínzója kezé­be harap. A kút lépcsőjén, kissé előredőlve, unott közönyös arccal ül egy férfi. Kezében korbács. Magyar táncdalsláger sztárok Rejtvényünkben hat kedvelt magyar tánc­dalsláger sztár nevét rejtettük el a víz­szintes 1, 69, függőleges 14, 17, 19, és 21. számú sorokban. Vízszintes sorok: 14. Tengert rablő. 15. Nemesfém. 16. A hét egyik napja névelővel. 18. Állatok fekvőhelyéül szolgál. 20. Művészet fran­ciául. 22. Világhírű brazil labdarúgó-Játé­kos. 23. RKE. 24. Becézett női név. 26. Óriáskígyó. 28. Szlovák év. 29. Igen oro­szul. 30. Kikötőváros Németországban. 31. Zamat. 33. N. A. 34. Becézett férfinév. 38. Régebbi gazdasági alkalmazott. 37. Bartók Béla névjele. 39. Vadász állás. 40. Laoszi néptörzs. 42. Hiányos jelzés. 43. Kettős betű. 44. ... hárfa, szélhárfa. 46. Verdi híres operája (é. h.j. 47. Filmcsillag. 48. Csillagkép. 49. Város Erdélyben. 50. Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat röv. 52. Éle. 53. K. Á. I. 55. Magyar Optikai Művek. 57. Gléda. 58. Astatine kémiai je­le. 80. Európai nép. 61. Kábítószer. 83. Szolmlzéctós hang. 84. Származik. 67. Zo­kog. Függőleges sorok: 1 Máté, Lukács Pál néven ls Is­meretes. 2. Disz- és gyógynövény (é. h.j. 3. Mindenféle ócskaság. 4. Névelő. 5. Nát­rium vegyjele. 6. Jegyes. 7. Angol hosz­mérték. 8. Sánta egyik típusú betűi. 9. A. Y. 10. Csecsemőhang. 11 LKP. 12. Kátrány németül. 13. Hírek new-yorkl szálloda. 24. Nem egészen Irreális. 25. Vonatkozó névmás. 26. Britanniában vanl 27. Az elekt­romos áram erősségének mértékegysége. 30. Irány. 32. Angolna — németül (é. h.j. 35. Baryum vegyjele. 38. Szeszes Ital. 40. Régebbi hosszmérték. 41. Számtant műve­letet végez. 43. Nagyközség Esztergom kö­zelében. 45. Azonos a függőleges 40-el. 48. Csillagkép. 51. Olasz névelő. 53. A hét egyik napja. 54. Valő. 55. Kicsi — szlová­kul. 56. Csúnya. 59. Üdítő Ital. 60. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 82. S. I. L. 65. Azonos mássalhangzók. 66. Kettős be­tű. 68. Görög betű. Beküldendő a vízszintes 1, 89, függőle­ges 14, 17, 19, és 21. számú sorok meg­fejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Szállt a vidék. A mezők, fák, völgyek visszarohantak, míg vonatablakból néztem a táncaikat."

Next

/
Oldalképek
Tartalom