A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-10 / 49. szám

Nemcsak a vitázok feladata... Minden ügy, minden feladatteljesítés problémáinak a felvetését végtelenül szükségesnek tartom, mert véleményem szerint a társadalomban akkor van haladás, ha a problémákat felvetjük s ezekről nemcsak beszélünk, hanem a helyes vitából le is tudjuk vonni a szükséges következtetéseket és tanulságot. Persze ez nem mindig csak azok feladata, akik vitáznak, hanem elsősorban a magyar öntevékeny együttesek működéséért, teljes mértékben felelős különböző szerveké, intézményeké. Erről már többen is szóltak, és nagyon helyesen. Ennek kapcsán vetődik fel bennem az a kérdés, hogy a legfelsőbb irányítási szinten van-e elég szakember, akik szavatolni tudnák a szakmai továbbfejlesztést. Ahogy Smreková elvtársnő mondja, nincs. S ha központi szinten nincs, akkor milyen a helyzet a járási népművelési otthonokban? Van-e itt minden művészeti ágazat számára kellő szintű szakember? Véleményem szerint nincs! Tehát ismét fel kell vetnem az elmulasztott káderképzést a nemzetiségi művészeti ágazat számára kellő szintű szakember? tánc, színjátszás stb. számára. Az elmúlt húsz évben nem törődtünk eleget ezzel a problémával. Véleményem szerint egy-két napos szemináriumok, iskolázások, kellő mennyiségű és minőségű szakember nélkül nem oldják meg ezt a problémát. Tehát ezek biztosítéka lenne az elsőrendű feladat. Egy további, immár nélkülözhetetlen követelmény az anyagi alapfeltételek biztosítása. Most engedjék meg, hogy ezt a problémát úgy vessem fel, ahogy ezt mint falun működő pedagógus tapasztaltam. Az első években az óriási lelkesedés még le tudott küzdeni olyan akadályokat, hogy nem volt hol összejönni a táncosoknak, színjátszóknak stb. Ha volt hol, nem volt mivel fűteni, de a szereplők még fűtőanyagot is hoztak hazulról. Ma már tüzelő van, csak nincs aki befűtsön. Tehát egy kicsit kopott a lelkesedés az egyik oldalon, a másik oldalon nem tudtuk eddig biztosítani mindenütt az anyagi feltételeket. Hogyan lehet biztosítani ezeket? Igaz, a mai falu anyagi jólétének hordozója a földművesszövetkezetek. Sok mindenben segítenek, illetve segíthetnének. A gyakorlat azt mutatja, hogy ahol szövetkezeti klubok működnek s van jól üzemelő kultúrház, ott az öntevékeny csoportok is jobban működnek. Ugyanakkor azt is állítom, hogy nem lehetnek kizárólag a szövetkezetek a kultúra tehertételeinek viselői. Márpedig minden öntevékeny együttesnek anyagi bázisra van szüksége, melyet önmagának nem tud megteremteni egyik sem. Ahogy- említettem, a lelkesedés kopott az egyes csoportok vezetőinél is (amit néha természetesnek tartok), és mind erőteljesebben felmerül a honorálás kérdése is! E téren sokat fertőzték és fertőzik az öntevékeny együtteseket a könnyű műfaj 10 000.— koronás „bajnokai", akik még ilyen összegért is „nagy feladatot" teljesítenek, ha meglátogatják falvainkat! Ebben nemcsak ők hibásak, hanem azok is, akik ezt az árfolyamot megszabják és engedélyezik. Képzeljük csak el, ezt látva, milyen kedvvel lát munkához a „műkedvelő", ha az ő számára még a minimális feltételeket is nehezen tudjuk biztosítani. Tehát csatlakozom ahhoz a véleményhez, amely a jó munkát anyagilag is honorálni javasolja. Ez persze már a kultúrának sokat vitatott elanyagiasodása problémájához tartozik. Az anyagiak előnybe helyezése durva profanizálása a kultúra küldetésének és nem mi szabjuk meg a kultúra nevelő hatását, hanem sokszor az igény szabja meg tartalmát, mert „anyagilag" így előnyösebb. Olyan anyagi bázist kell teremtenünk a kultúra öntevékeny terjesztői számára is, hogy a bevételnek ne kelljen elsődleges szempontként szerepelnie. Ügy vélem, a kultúra lényegében mindig ráfizetéses volt, az is lesz, és ez nem is baj, csak teljesítse oktatónevelői küldetését. Ez nagyobb haszonnal jár az egész társadalom számára. Szeretnék felvetni az öntevékeny művészi munka ágazatait illető még egy problémát. Az utolsó húsz év alatt óriásit nőtt, fejlődött az emberek műveltségi szintje. Erre hatással volt a televízió a rádió és nem utolsósorban az öntevékeny együttesek tevékenysége is. Megnőtt a társadalom s az egyes ember igénye és sokrétűbb lett érdeklődési köre. Az igény növekedése természetesen maga után vonja a produkciók minőségi szintje emelésének igényét is! Hogy lehet ezt megoldani? Erre igen egyszerű a válasz. Emelni kell a tevékenység minden ágazatában a színvonalat, de erről már szóltunk. Egyes művészeti ágazatok ápolásában hiányosságot látok magyar vonalon, Vannak teljesen elhanyagolt művészeti ágazatok, mint ahogy azt Smreková elvtársnő nagyon helyesen felemlítette. Én az aktivitás emelésének lehetőségét tagságunk körében abban látom, hogy mindenki számára lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy kielégítse öntevékeny művészi hajlamait, mondhatnám úgy is: szabadon élhessen a „hobbyjának". Természetesen ez nem olyan egyszerű. Sok szervező, ügyszerető vezető, irányító kell hozzá, és egy bizonyos anyagi bázis sem nélkülözhető. Gondolok itt az irodalmi körökön kívül különböző szakkörökre, melyek a tudományos és műszaki érdeklődésű fiatalabb — idősebb embereket tömörítenek. Az én véleményem is az, hogy összegezni kellene az eddig elért eredményeket a magyar nemzetiségi kultúra művelésének, terjesztésének területén. Tisztázni kell végre, kinek mi a feladata (itt a Népművelési Intézetre, Csemadokra és különböző kulturális intézményekre gondolok) — s ezek után meg lehet nézni, ki hogyan teljesítette adott feladatát: jöhet a számonkérés. Röviden pontokba szedve így lehetne meghatározni a feladatokat. 1. Minden egyes művészeti ágazat számára (perspektivikusan) biztosítani kell a szakemberképzést. 2. Kultúrházakat, megfelelő helyiségeket kell biztosítani a sokrétű öntevékeny művészeti munka végzésére. 3. A kulturális tevékenységet anyagilag úgy kell támogatni, hogy a szervezetek, együttesek ne legyenek kénytelenek a bevételtől függővé tenni tevékenységük tartalmát, hanem nevelési céljaink támogatására tudjanak összpontosítani. 4. Minél több szövetkezeti klubot kell létrehozni, (a szövetkezetek kulturális alapjainak megfontolt felhasználásával). 5. Az öntevékeny művészeti munka skáláját optimálisan bővíteni kell. VARGA BÉLA Amiről beszélni kell Az év elején Rapovce (Rapp) községben (luöeneci — losonci járás) is indult egy mozgalom a Nemzeti Front szervezetének kezdeményezésére, világos célkitűzéssel: minden társadalmi szervezet vegye ki a részét a kötelezettségvállalásokból és segítsen elsősorban a művelődési ház építésénél. E felhívásnak nyolc szervezet tett eleget, tagjaik vállalták, hogy 1655 órát dolgoznak társadalmi munkában, a községszépítési akció keretében, s ha ehhez hozzá vesszük azt is, amit az efsz megsegítésére vállaltak, összesen 2000 óra jön ki. Ebből eddig teljesítettek 1000 órát, 20 000 korona értékben. De ez bizony még nagyon kevés, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kultúrház 3 és fél milliós beruházással épül, s ennek az összegnek az egyharmadát a községnek kell előteremtenie. Van tehát mit behoznunk az év végéig. De reméljük, hogy a választások előkészítésének időszakában a község lakossága megfogja a dolog végét, s a társadalmi szervezetek tagjai is kitesznek magukért. Sokat várunk azonkívül a hnb most megválasztásra kerülő új funkcionáriusaitól. Most, a rappiak sem akarnak lemaradni a nemzeti bizottságok szocialista versenyében. Ferencz József A győztes klub vezetője átveszi a díjat. Második helyen a Csemadok táncklubja A Nagy Októberi Szocialista Forradalom. 54. évfordulójának tiszteletére a jnb művelődésügyi szakosztálya, a Népművelési Otthon és a Csemadok Nővé Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezetének táncklubja november 6-án társastánc-versenyt rendezett, a Csemadok kultúrházának nagytermében. A versenyen több kiváló táncklub vett részt. Minden csapatban négy pár versenyzett. A legjobb osztályzat az l-es volt. Első helyen a DC Brdétan Brno végzett, összesen 308 pontot kapott, és ezzel elnyerte a jnb művelődésügyi szakosztályának szép vándorserlegét. E klub versenyző párjai: Václav, Kosmák—Jarmila Novotná, Peter Barák—Eva Strnadová, Jaroslav Man—Viera Broéková és Vladimír Sretr—Ivana Stefánková voltak. A második helyen a Csemadok Nővé Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezetének táncklubja végzett 341 ponttal. A párok a következők voltak: Keller Gábor—Keller Gáborné, DuSan Paéka—Eva Paiková, Luzsica Ferenc—Király Magdaléna, és Alojz Masár—Mária Janovská. A harmadik díjat a KST Swing DK Kroméfii nyerte 401 ponttal. E klub táncosai: Jifí Janéálek—Eva Iioráková, Karel Érll—Hana Ertlová, Jan Vofiéek—Alena Knézková és Jaroslav Vaiek—Jitka OUovská. Műsoron kívül fellépett a tizenkét éves Steiner Anna és a tizenegy éves Balogh Róbert is, akik Keller Gábor szaktanító tanítványai. Óriási sikert arattak bemutatott négy táncukkal, amelynek a koreográfiáját is tánctanítójuk tervezte. Az est igazán színvonalas, jó szórakozást nyújtott. Kár, hogy olyan kevesen voltak rá kíváncsiak. Jó lenne, ha a jövőben az ilyen és hasonló rendezvényen többen jelennének meg. Dr. HOFER LAJOS E. Bisőo felvételei A párok bemutatkozása.