A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-10 / 49. szám

A III. osztály — 127. Ez 12 osztályt tesz ki. Egyharmada lány, kétharmada fiú. összesen hatvannégyen gondoskodunk róluk. — Szeretik is őket? — Tapintatlan kérdés, de Kossányi igazgató nem sértődik meg, hanem nagy meggyőződéssel válaszol: — Erről biztosíthatom. A mi iskolánkban olyan gondozó nem marad meg, aki nem szereti a gyermekeket. Vannak kisebbek, ezeknél sok minden előfordul, tisztán kell tartani őket, öltöztetni, aki nem szereti a gyermekeket, az ilyen munkára képtelen. S amiről még nem beszéltem, hogy gyermekeink közül 50 szociális esetként bírósági végzéssel került hozzánk. Ezek a gyermekek úgyszólván állandó lakói intézetünknek. Hozzátartozóikat ritkán látogathatják. Igyekszünk igazi otthont teremteni a számukra. Szeretet nélkül ez lehetetlen. — Milyen az iskola tanterve? — Természetesen különleges tantervünk van. Nagy vonalakban körülbelül így jellemezhető: amit itt a harmadik osztályban tanulnak, azt az általános iskolában a gyerekek az elsőben átveszik. Például az első osztályban az összes magánhangzó és csak öt mássalhangó s az öt mássalhangzóval történő szókapcsolás szerepel a tananyagban. A második osztályban az összes magán- és mássalhangzók, a harmadik osztályban a kaDcsolás stb. Csak elismeréssel szólhatok a bratislavai Pedagógiai Kiadó által készített „Útmutató a kisegítő iskolák számára" című tankönyvről. Iskolánk kilenc női és öt férfi tanerővel rendelkezik. Kamenár Bernát a helyettesem. Bennlakó az intézetben, amikor hazamegyek, minden gond az ő vállán nyugszik. Ocsovszkyné tanítja az elsősöket, Csandelné a nyolcadikosok osztályfőnöke, lelkiismeretesen szeretettel végzik a munkájukat, de ugyanezt mondhatom az iskola valamennyi pedagógusáról, gondozójáról. Növendékeink állandó orvosi felügyelet, megfigyelés mellett fejlődnek. Nagyon jó a kapcsolat a kerületi pszichológiai intézettel. Dr. Kollányi igazgató jóvoltából. Pszichiáter és pszichológusok látogatják a gyermekeket, ellenőrzik állapotukat. Dr. Toliottová, dr. Simtainé, dr. Halkáné, dr. Krausné lelkiismeretes munkájáról csak elismeréssel beszélhetek. Az állam évente kétmillió egyszázezer koronát juttat az iskolának, s a nem szociális esetekben sem mondható magasnak az az összeg, amit a szülők gyermekeik eltartásáért fizetnek. 3000 koronás fizetésnél kb. 300 korona egy gyermek ellátási díja. A gyermekek Jancsi Még az igazgató szobájában tartózkodunk, amikor valamiért bejön. Tisztelettudóan köszön és nyugodtan elbeszélget velünk. — Melyik tantárgyat szereted a legjobban? — A történelmet. — Mikor jártál otthon utoljára? — Utoljára az igazgató bácsi vitt haza. — Az úgy volt — folytatja Kossányi igazgató —, hogy négy évig nem jöttek Jancsiért, s ml igyekszünk ápolni a gyermek és a szülők közötti kapcsolatot. Ezért vittem haza. — S mi újság volt otthon? — Három új testvérem született — feleli Jancsi —, Renáta, Ivetta és Manci. Most kilencen vagyunk testvérek. — Szeretnél otthon lenni? — Anyut ls, a testvéreimet is nagyon szeretem, de itt akarok maradni az iskolában. Szeretek itt! — Mit mondott édesanyád, amikor meglátott? — Azt, hogy milyen úriembert csináltak belőlem, mert három új teszil nadrágom, két pár cipőm is van és karácsonyra korcsolyát is kaptam itt. Otthon ennyi mindent biztosan nem kapnék. Zoltán, Jóska, Sanyi Akkor hozták őket autóval a trnavai Gyermekelosztó Diagnosztikai Intézetből. A legújabb lakók. Elég nagyok és... — Az iskola elvégzése után mi lesz velük? — Mindazokat, akik a kilencedik osztályból kikerülnek, el tudjuk helyezni. Ugyanis van ilyen jellegű tanonciskola is — feleli Kossányi igazgató, s a következő történetet meséli el: „Ne adjanak oda neki" Egy nyolcéves barna kislány mondta ezt. Hathetes korában került gyermekotthonba. Tavaly jelentkezett először az édesanyja. — Nem fogja megismerni a gyermekét, miért nem jött előbb? — kérdezte az igazgató. — Megismerem — hangzott a magabiztos felelet. Sajnos ez esetben nem dobbant meg az anya szíve, nem ismerte fel a gyermekét, úgy kellett megmutatni neki, s a gyermek is menekült tőle. „Ne adjanak oda neki!" mondta és futott előle. — Látom jól elnevelték tőlem — méltatlankodott a jól öltözött „szerető mama", aki nyolc év után jelentkezett először. Egy szem cukorka nélkül, üres kézzel és szívvel közeledett gyermekéhez. Aztán sértődötten kijelentette: — Lemondok róla az iskola javára, ha így elnevelték! — S a kislány maradt. Itt mindenki nagyon szereti. öt is megkeressük, mosolygós, barna kislány. — Mit szeretsz a legjobban, számolni vagy...? — Olvasni. — És még? — Hímezni. — Milyen öltéssel? — „Keresztbe." (Keresztöltéssel) Természetesen a gyermekek nagyobb százaléka a szülők teljes anyagi gondoskodását és szeretetét élvezi. Gyak-Kossányi István, az iskola igazgatója ran hazaviszik őket, a nagyobbak egyedül is hazamehetnek látogatóba. Délután a „napközis" élet folyik, mert éppen esik az eső. Kézimunkáznak, gyöngyöt fűznek, dióhéjból vitorlást készítenek. A negyedik osztályban mesét olvas a nevelő néni. Ott ismerkedek meg a 11 éves apró testű és nagy kobakú kisfiúval, akinek teste hormonzavarok miatt nem fejlődik. Egészen közel jön hozzám. Megsimogatom a fejét — Szevasz! — súgom a fülébe. Jó napot kívánok — súgja viszsza cinkos mosollyal. Háromszor ls odajön hozzám, hogy simogassam meg a fejét, s minduntalan elismételjük titkunkat, a „Szevasz-", „Jó napot kívánok-" suttogást. Mint általában minden gyerek ők is szeretik, ha szeretik őket. S úgy érzem ebben az iskolában e téren minden rendben van. Ezek a növendékek a kelleténél csökönyösebben őrzik gyermekkorukat, hagyjuk most a komoly szakkifejezéseket, inkább vegyük úgy, hogy fejecskéikben játékos manók fészkelnek, s hátráltatják őket, de megfelelő módszerrel, ha lassabban is, de nyiladoznak a szellem kapui, hogy sok mindenre rácsodálkozzanak okos boldogsággal a virágokon, játékon, madarakon kívül... S ami a leglényegesebb, hogy a kisegítő iskola azt igyekszik nyújtani a gyermekeknek, amire sajnos néhány esetben a szülők sem képesek: az igazi otthont! T. KASZA IDA Prandl Sándor felvételei Jancsi Zoltán, Jóska, Sándor. A legújabb növendékek Komoly figyelemmel fűzi a színes gyöngyöket