A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

a 100 éves énekkar A Fáklya énekkar Szalay Pál, az énekkar vezetője A zene — s elsősorban a karéneklés — kedvelőinek, ápolóinak széles tábora bizonyára nagy őrömmel vette a hírt, hogy 1972-ben megrendezésre kerül a magyar felnőtt énekkaraink országos fesztiválja. örvendetes ez annál ls inkább, mert működő énekkaraink fórumot kapnak, találkozhatnak egymással, felmérhető lesz e mozgalom jelenlegi színvonala s nem utolsósorban várhatóan serkentőn hat majd a hazai magyar zenei kultúra továbbfejlesztésére, újabb kórusok megalakítására. A jövő évi országos fesztivál egyik résztvevő-jelöltje a Csemadok levicei (lévai) helyi szervezetének FÁKLYA énekkara, mely e hó 4-én jelentős ünnepi esemény házigazdája lesz. Száz évvel ezelőtt 1871-ben alakult meg Levlcén (Léván) az első Városi Dalárda, mely az első karnagy Pazár Károly tanítóképezdel tanár, Richter Ferenc s főleg 1918 után Heckmann István vezetésével Szlovákia szerte ismert volt. Részt vett a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség országos versenyein s rangját mi sem b'zonyítja jobban, mint hogy 1931-ben fenállásának 00 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen a dalosszövetség országos versenyének ötszáz énekese vett részt a lévai várudvarban megrendezett díszhangversenyen. A régi énekkar trófeáit kegyelettel órzi a Barsi Múzeum, hagyományainak ápolására pedig a városban működő diákénekkarokkal együtt vállalkozott a Csemadok FÁKLYA énekkara, Nevét tulajdonképpen csak most kapta, működésének kezdete azonban 1933-ig nyúlik vissza, amikor is megalakult a Csemadok helyi szervezete mellett az énekkar, mely Mátéffy Miklós és Halász Tibor vezetésével tevékenykedett. Sikerekben gazdag működése után négy évvel ezelőtt feloszlott s csak ez év februárjában alakult újjá Szalay Pál karnagy vezetésével. A régi énekkari tagok örömmel és lelkesen támogatták új vezetőjüket s aránylag rövid időn belül sikerült úgy felkészülniük, hogy a nyár folyamán már nyilvánosság elé is léphettek a Csemadok Ip. Sokolec-i (lpolyszakállasi) és Zeliezovcei (zselízi) rendezvényein. Jelenleg minden igyekezetükkel a város százéves énekkari mozgalma jubileumának méltó megünneplésére készülnek, mely alkalomból a Csemadok helyi szervezete VOX HUMANA 71 címen ünnepi estet rendez a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, a lévai járás tanítói DOMOVINA énekkarának és a helybeli Pedagógiai Iskola magyar illetve szlovák női kórusának részvételével. SÁNDOR KAROLY Hotel Regio és Krisztina Minden új létesítménynek megvan a maga különleges varázsa. Nem, nsm sorolom fel, mi mindent nyithatnak meg, hová viheti az embereket a kíváncsiságuk, hosszú lenne a sor, s talán nem ls tarthat számot érdeklődésre. Regiáról, az új szállóról és Krisztináról, az énekesnőről azonban mégis :sak írok néhány sort, talán nem lesz érdektelen. Mert milyen az ember? Végzi a hiva. ;alos dolgát, ráesteledik, valahol nyujovóra kell hajtani a fejét, hogy k<pihenhesse magát, Ahol megszáll, •endszerint étterem ls akad, követkelésképp: pótolhatja a megfeszített munkában elvesztett energiáját. To/ább bonyolítva a gondolatot — s izem előtt tartva az egészségügyi szaaályokat —, nem jó telt gyomorral -ögtön ágyba esni. Csak álmatlanul lorgolódna az ember vagy rémséges üstóriákról álmodna, ami inkább fá•aszt, mint pihentet. Mit csináljon, sétáljon? Esetleg Fel:éve, ha jó az idő. De az idő nem szép, izemerkél az eső, fúj a szél, s k'nek ran kedve pofoztatni magát az esőiseppekkel? irlsztina a férje vezette zenekar előtt Egyébként is már vacsora közben hallja az ember, hogy valahonnan a mélyből, kellemes zene szűrődik fel, szinte felnyúl érte és csalogatja lefelé, (Nem a pokolba.) Nehéz ellenállni a csábításnak, hiszen a jó zene is frissít — állítólag így aztán gyorsan határoz: irány a bár! Zsongás. Megszűrt fények, Ez a hangulat rögtön megfogja az embert, ráadásul üres asztal is akad, a pincér szolgálatkész: konyakot és kávét hoz. Közben felharsan a zene, táncolók lepik el a parkettet. Csapong a Jókedv, fiatal és idősebb együtt oldódik fel a zenekar által diktált ritmusban. Jól ismert, megszokott kép, felesleges bővebben ecsetelni. Amlco — olvasom a zenekar nevét a díszes tábláról. Taglairól nyomban megállapítom, hogy képzett zenészek, jól játszanak. Különös ízek vegyülnek a játékukba, foghatatlan varázsa és hangulata van minden számuknak. S akkor lép a dobogóra Krisztina. Meghökkentő a megjelenése: üdeség, megkapó báj lengi körül, s ragyog a megszűrt fényben, mint egy távoli csillag. Az egyszerűség és a szerénység ötvöződik benne szerencsésen. Olyan, mint egy szépen megmunkált szobor amely életre kel. S a hangja! Benne csobog a hegyi patakok tisztasága, virgonc futása, benne izzik az ölelkező szerelmesek forrósága, vágya, egyszerre simogat és korbácsol, kacag és sír, felröppen és aláhull... Hallani és hallgatni kell! — Lengyelek - mondják körülöttünk. Közben éjfél utánba hajlik az idő, tetézik a hangulat. Két szám közt asztalunkhoz jön Krisztina, Szerény mosollyal tiltakozik: nem, köszöni, nem kér konyakot! — Sok a hódolóm — mondja. — Szívesen veszem az udvarlását, de figyelmeztetem, hogy férjem a zenekar vezetője! Cinkosán, megértőn összenevetünk. — Szóval... férjes asszony — mondom kissé lehangolódva. — Úgyannyira, hogv hatéves kislányom is van már: Beáta. A világ legaranyosabb teremtése — mondja lelkesen, ragyogó szemmel. (Melyik anvának nem az övé a legaranyosabb!?) — Sajnos ritkán láthatom. A nagymama neveli. Mit lehet tenni? — Nehéz az énekes élete? — fordítom komolyra a szót. — Igen is, nem is... Naponta kéthárom órát gyakorlok, de megéri. Szeretem a foglalkozásomat, kiélem magam benne... Négy hónanra szerződtünk ide, utána Jugoszláviába megyünk. — Nyilván jól keresnek? — Elégedettek vagyunk... — Mit csinálnak a pénzzel? — Élünk belőle,.. Nem nagylábon, de azért nem panaszkodunk. És hát takarékoskodunk. Kocsira, — Milyenre? — Fiatra... Lengvel Fiatra! — teszi hozzá és nagyot kacag. — Egyelőre ez a célunk és a vágyunk. — Példaképel vannak-e? — Természetesen: Tom Jones és Pilarová... — Hirtelen hangot vált, fürkészve néz rám, — Tényleg ír rólunk? — Tényleg — bólogatok. — Milyen újságba? — Egy magyar képes lapban.,, — Magyarban? — nyitja rém nagy kék szemét. — Szeretem a magyarokat — mondja őszintén, kedvesen. — Régen tart a magyar-lengyel barátság, s remélem sokáig is fog tartani... Tudja mit? A kedvenc számomat most csak magának fogom énekelni, egyedül csak magának, jó? Bólintottam, és ezúton mondok érte köszönetet! Mindez pedig Bojnicén (Bajmócon) történt az úr ezerkilencszázhetvenegyes esztendejének egyik borongós, esős, őszi napján, illetve kedves, hangulatos éjszakáján.,. LOVICSEK BÉLA P. HaSko felvételei