A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

Egykorú felvétel az ógyallai fotoheliográfról Geofizikai és Hidrometeorológiai Obszervatórium. (A várossá nyilvánított helységet J. M. Húrban szlovák költőről nevezték el.) A megfigyelések gerincét továbbra is a földmágnesesség változásainak észlelése, mérése alkotja, de a megfigyelések kiterjeszkednek a Föld mágnesességével kapcsolatos egyéb jelenségekre is. E szempontból a Szlovák Tudományos Akadémia Obszervatóriuma világviszonylatban is jól fölszerelt intézménynek számít. Nemcsak az úgynevezett földi áramokat vizsgálják, hanem különleges antennarendszer segítségével megfigyelik a légkör legmagasabb rétegeiben keletkező hosszú hullámú rádiósugárzást, a légköri zajt is. Az obszervatórium vezetője, Pintér István nagy súlyt helyez annak vizsgálatára, hogy a Napon végbemenő jelenségek miként hatnak a földi folyamatokra. A kutatóhely kiegészült egy szépen fölszerelt hidrometeorológiai állomással is. A korszerű műszerek közepette lehetetlen meghatottság nélkül pillantani a hat évtizede pontosan működő ingaórára, amely még Klassohn János ügyességét dicséri. Mellette egy különös formájú úgynevezett mérlegbarográf is háromnegyed évszázada dolgozik kifogástalanul, és e műszertípusnak alighanem egyetlen ma is működő példánya a világon. Átellenben, a Komáromot Nővé _Zámkyval (Érsekújvárral) összekötő országút túls£""*oldalán a Konkoly alapította csillagvizsgáló csak 1958-ban éDÜlt újjá. Az egykori obszervatórium mint ismeretterjesztő „népi csillagvizsgáló" kezdte meg működését. Ma: „Hurbanovói Központi Csillagvizsgáló". Kutatógárdája hármas feladatot lát el: tudományos munkát végez, bemutató tevékenységet folytat az érdeklődő nagyközönség számára, és szervezi a szlovákiai műkedvelő csillagászok mozgalmát. A hurbanovói csillagvizsgáló legnagyobb műszere egy 40 cm nyílású tükrös teleszkóp, emellé van szerelve egy 12 cm nyílású lencsés távcső és egy Nap-fényképező műszer, ezenkívül még kisebb (15 cm-es) Zeiss-távcsövek is rendelkezésre állnak. A Lad isla v Valach igazgató vezetésével működő csillagvizsgáló sok szempontból a régi Konkoly-féle obszervatórium munkáját folytatja. így világviszonylatban is jelentős munkát végeznek Itt a Nap megfigyelésével. A csillagvizsgáló munkatársai az újra fölszerelt spektohelioszkópot is használják. Foglalkoznak a meteorok fényképezésével, és megfigyeléseket végeznek azokban az időpontokban, amikor a Hold elfed egy-egy csillagot. A régi csillagvizsgáló épület ma már szűknek bizonvul. Ez év tavaszán már épült az új. modern csillagda, amely kényelmes előadótermeivel, optikai és mechanikai műhelyével, valamint kis planetáriumával a legszélesebb körű ismeretterjesztő munkát is lehetővé teszi. Így, alapításuk századik évfordulóján az obszervatóriumok egvre bővülő programmal néznek a jövő évtized felé. IfJ. BARTHA LAJOS va állt a fiatal csillagász-nemzedék előtt. Konkoly nemcsak a műszereket szerezte be a saját vagyonából, hanem a észlelőket (obszervátorokat) is maga díjazta. Ögyallán dolgozott a földrengéskutatás hazai úttörője. Kövesligethy Radó (1862—1934). majd Harkányi Béla (1864—1932). Mindketten úttörő munkát végeztek a csillagok hőmérsékletének meghatározásában. Ezeket a kutatásokat Terkán Lajos (1877—1940) folytatta. Nem egy híressé vált tudósunk kezdte itt fiatal éveiben munkáját, így neves matematikusunk, Fejér Lipót is dolgozott Ógyallán. Külföldi csillagászok is tanultak és dolgoztak az obszervatóriumban (C. Schräder, H. A. Kobold és O. Tetens német kutatók). Gyakran és szívesen látogatott Ógyallára Eötvös Loránd, Lóczy Lajos, a világhírű geológus és földrajztudós, valamint Than Károly, korának ismert kémikusa. Az egyre bővülő csillagvizsgáló fenntartása lassanként felülmúlta egy magánember lehetőségeit. Hosszas tárgyalás után sikerült elérni, hogy a magyar állam 1899. május 20-án ajándékként átvegye az intézményt, és ez ettől kezdve a „Konkoly Alapítványi! Ögyallai Asztrofizikai Obszervatórium" néven működött. A fizetés nélküli igazgató Konkoly maradt. Mi sem természetesebb, mint az, hogy Konkoly első intézkedései között szerepelt egy meteorológiai és földmágneses obszervatórium szervezése is ögyallán (ahol már 1867-től folytak meteorológiai észlelések is, az 1970-es években pedig a földmágnesességet is mérték). A műszereket előbb a csillagvizsgáló parkjában helyezték el, mígnem 1900-ban (a Konkoly ajándékozta telken) felépült a minden igényt kielégítő Meteorológiai és Földmágneses Obszervatórium. Ez az új obszervatórium a maga korában a legmodernebb volt, és azóta is lépést tart a haladással. Itt kaptak helyet a meteorológiai mérőműszerek, a léeköri elektromosságot jelző berendezések, majd később egy földrengésjelző (szeizmográf) is. Az 1910-es években Ógyallán már egy hatalmas tudományos „kombinát" működött: egy korszerű légkörkutató és geofizikai obszervatórium, és a kilenc kupolával s tizenkét nagyobb műszerrel fölszerelt Asztrofizikai Intézet. Az óevaHai intézetek közvetve-közvetlenül fejlődést vittek be az addig jelentéktelen. 400 lakosú község életébe is, annál inkább, mivel Konkolv kieszközölte azt is, hogy ide helyezzék át a iárási székhelyet. Hetven esztendővel a csillagvizsgáló alapítása után a községnek már 3500 lakója volt (napjainkban 5000-nél több lakosával várossá nyilvánították). A két háború között Az első világháború után Ógvalla Stará Dala néven az akkor létesült Csehszlovákiához került. A Meteorológiai és Geofiz!

kai Obszervatórium munkája. kevés zökkenővel, az előző évekéhez hasonlóan folvt. most már a práeai köznont irányításával, de továbbra is Szabó Bálint (1870—1942) és Kenessey Kálmán (1890—1966) vezetésével. Nehezebb volt a helyzet az Asztrofizikai Obszervatóriumban. amelvnek nagvobb műszereit Budapestre szállították. (Ezek voltak az MTA mai budapesti csillagvizsgálójának a technikai alapjai.) A csehszlovákiai hivatalos szervek pótolták a hiányt. A Prágából kinevezett dr. Jifí Káván igazgató és J. Malíf professzor csakhamar két kisebb égholt-fénykéoező műszerhez (úgynevezett asztrográfhoz) jutott. majd 1928-ban a iénai Zeiss cágtől egy viszonylag nagy távcsőhöz. így a Stará Dala-i obszervatórium Csehszlovákia legnagyobb csillagvizsgálója lett. Az obszervatórium sok szempontból folytatta a régi programot, így a rendszeres napmegfigyelést is. A műszerparkot azonban jelentősen kibővítették, felépítve egy úgynevezett Hale-féle soektrohelioszkópot. Ezzel a berendezéssel olyan jelenségek is észlelhetők, amelyeket normál fényben nem láthatunk. Az úgynevezett bécsi döntés után (amelvnek során a fasiszta Németország nvomására Szlovákia egy része Magyarországhoz került) 1939-ben a műszereket ismét elvitték. Ezekkel szerelték fel a Szlovák Tudományos Akadémia világhírű magashegyi csillagvizsgálóját, a Skalnaté Plesónál (Kőpatakitónál) a Tátrában, a Lomnici-csúcs alatt. A Meteorológiai Obszervatórium fejlődésében azonban nem volt fennakadás, sőt a munkaprogram tovább bővült napsugárzás és magaslégköri szél mérésével. Korszerűsítették a föld mágneses észlelőberendezéseket is. Tudományos szempontból nagy jelentőségű, hogy a Kárpát-medencében egyedül Ögvallán végeztek rendszeres és megszakítatlan észleléseket a második világháború legsúlyosabb hónapjaiban is. Űj utakon 1949-ben kezdte meg működését a hurbanovói „Midőn 1871. év nyarán observatóriumomat felépítettem, nem volt szándékom benne rendes észleléseket tenni... Csakhamar belátva azonban, hogy ezen újból épült kis csillagdának más célja is lehet, mint éppen saját szenvedélyem kielégítése, hozzá fogtam a rendes észlelésekhez..." E sorokkal adta hírül először Konkoly Thege Miklós (1842—1916) a múlt század egyik világhírű csillagászati intézetének, az ógyallai (hurbanovói) Asztrofizikai Obszervatóriumának a megalapítását. Az asztrofizika, a csillagászatnak ez a legfiatalabb ága, a XIX. sz. második felében a fizika (kisebb mértékben a vegytan) rohamos fejlődése nyomán alakult ki. Az asztrofizika: csillagfizika — mint neve is mutatja, az égitestek fizikai sajátságainak (összetételének, hőmérsékletének, sugárzásainak stb.) megállapítására törekszik, hogy ennek segítségével közelebb kerüljön kialakulásuk és fejlődésük magyarázatához. A megfigyelés legfontosabb eszközei az akkoriban kidolgozott színképelemző, fénymérő, majd fényképező berendezések voltak. A múlt század utolsó harmadában világszerte egyre több csillagász fordult e kutatási terület felé. Magyarországon azonban 1849-től kezdve nem volt csillagvizsgáló, csillagászok más pályákon próbáltak boldogulni, vagy külföldi obszervatóriumokban kerestek munkát (és váltak nemritkán világhírűvé)! A „más pályák"-on fölöttébb prózai foglalkozások értendők. Idézzük csak Konkoly szavait: Dr. Gruber Lajos csillagászatot tanult külföldön, s lett a meteorológiai intézetben adjunktus, később igazgató ... Hoitsy Pál Berlinben Förster egyik legkedvesebb tanítványa volt: s hazajött: lett belőle országos képviselő, most pedig falusi gazda... dr. Lakits Ferenc, aki Klinikerfuessnak kedves tanítványa volt, hazajött: lett belőle postatakarékpénztári számtanácsos ... A nagy földbirtokkal rendelkező Konkolyt vagyona mentesítette a megélhetés gondjaitól. Miután a pesti, majd a németországi egyetemeken fizikát és csillagászatot tanult, és tanulmányozta a leghíresebb külföldi csillagvizsgálókat, 1871-ben elhatározta, hogy Komárom közelében fekvő ógyallai birtokán „magánészleidét" rendez be. Már 1873-ban külön épületet kellett berendeznie a műszereknek. Ebbe került az „Ö-gyallai Astrophysikai Observatorium" legnagyobb műszere, egy 26,6 cm átmérőjű tükrös távcső (ma Szombathelyen működik). Kilenc év múlva ezt egy 25,5 cm-es lencsés műszer váltotta fel, amelynek terveit, a kiváló műszaki érzékkel megáldott Konkoly készítette. Maga a műszer is az ógyallai műhelyben épült. Akkoriban az ennél lényegesen nagyobb lencsés távcsövek száma világszerte nem haladta meg a két tucatot. Kisebb-nagyobb műszereinek zömét Konkoly a saját műhelyében készítette, sőt még külföldre is szállított berendezéseket. A hazai tudományért... Az ógyallai obszervatórium kezdettől fogva nyit-Az ógyallai Csillagvizsgáló épülete Modern épületrész, a tetőzeten meteorológiai műszerek hot 13