A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

— Én nem! Én nem! Ha anyám nem lép be, megölnek. Csak később tudtam meg, hogy nagyobbik öcsém az ajtóban állt, s az én bajomra hazaszaladt hívni anyámat. A kendője lobogott, mikor beszaladt, s megfogta a Kácsa Imre kezét. Félig az én testemre borult, úgy védett: — Te, te istentelen, az én fiamra emelsz kezet, te! — Felállított, s fejemet befogta a két tenyerébe. — Nem félsz az Istentől, te? Anyád a sírjában is megfordul. Üss engem te, üss... Megfogott, s indult velem az ajtó felé. Már a küszöbön voltunk, az emberek nyitották nekünk az utat. Már az utcaajtót is meghasították, mikor Kácsa András a karunkat megfogta. Az enyémet is, anyámét is. Ügy állt előnkben, mintha maga volna az Isten. —- Állja meg, Anna, s az eszed tedd a helyire! Éppolyan volt, mint a fia, csak a kezét hagyta a harisnya zsebében, így még rosszabb volt. Nem a torkomat, úgy éreztem, egyenesen a lelkemet fogja. — Vagy énekel a fiad, vagy kitakarodtok az én földemről. Egyezség sok van, s ha akarom, tartom. Félelmetes volt, ahogyan ott állt. Még jó, hogy anyám itt van, s megszabadít. ő mindent tud, mert nagy ember s engem szeret. Szeret, talán magánál is jobban. Meghúztam a szoknyáját, induljunk. De nem mozdult. Felnéztem az arcára. Olyan volt, mintha tűzzel égetnék a testét. Csak a szeme nem rebbent. Nézett Kácsa András fekete arcába, de úgy, mintha iúltekintene rajta, valami nagy fekete ürességbe. A szíve ott vert az én fülem mellett. Állták egymást sokáig, mintha sohasem lenne vége. Megmeredtek, mint két nagy kő, miből emaert faragtak. Aztán, mintha a plafon •ászakadt volna, megroskadt édesínyám. A teste súlyát ott éreztem a /állaimon. A fejét az arcomhoz hajotta, s csendesen, hogy alig értettem, »lkezdte susogni: — Énekelj, Ferike, énekelj! Az egész világ megfordult velem. Ddakaptam a ruhájához, s megmarcoltam két melle fölött. Ügy szólotam, mintha nyöszörögnék: — Édesanyám... — Elkezdtem rázii a mellén a ruhát: téptem, mintha zakítani akarnám meztelenre. A tor;om megnyílt s ordítottam az arcába: - Édesanyám... édesanyám! Két csukott szeméből folyni kezdett iz anyám könnye. Fejemet odahúzta nagához. Letérdelt, a kezeivel a haamat kezdte simogatni. — Énekelj, Ferikém, én kicsi maiaram, énekelj... Kifordított az emberek felé, s már najdnem kiabált ő is. -*- Én édes kicsi madaram, énekelj! Inekelj, mert ezek nem emberek... ásd én is hogy vagyok, s az Isten emmit sem ad. Énekelj, kicsi madaam, énekelj! Eredt a szememből a könny. Érezem, az én szép erőm messze száll, így néztem anyámra, mintha mindetten meghalnánk ... ő a derekamat tfogta, s beszélt: — Lásd, én is énekelek. Nyitott szájába a könnye mind belereszkedett, s kicsi, vékony hangon elezdte a nótát. S én vele énekeltem: A citromnak zöld a bele, szeretőmnek János a neve. Keserű a citrom magja, Édes a szeretőm csókja. Nem tudom, hogy valaki is megrtette-e, amit mi énekeltünk, pedig linden szavát kimondtam. Valami megvillant a szemem előtt, ácsa András pipára gyújtott. A kaimat anyám kezéből kiszakítottam, a fejemmel nekirohantam. De nem "tem el hozzá. Egy csizmasarok az -com elé ugrott, s éri beleszaladtam, daestem Kácsa András fiának a lába é, s amit utoljára éreztem, az piros írem melege volt az arcomon. első eredményei és távlatai A jelenlegi ötéves tervben az egyesülések fokozatosan áttérnek az irányítás új rendszerére A Szovjetunióban 1966-ban kezdődött meg a gazdasági reform bevezetése azzal a céllal, hogy jelentősen tökéletesítsék a központi gazdasági tervezés és irányítás egész rendszerét és megváltozzék a vállalatok és az irányító szervek kölcsönös kapcsolata. Sok nyugati közgazdász azzal magyarázta a reform szükségességét, hogy a központi tervezés és irányítás úgymond — képtelen biztosítani a termelés magas hatékonyságát. Voltak akik odáig mentek, hogy a reform a „kap.talista konkurrencia szoc.alista megfelelőjét" keresi, ismét mások a szovjet gazdasági mechanizmus tökéletesítésének indítékait olyan kényszerű óhajban látták, hogy közös nevezőre kívánják hozni a kapitalista gazdálkodási rendet, és az ösztönzést a központi állami irányítással és tervezéssel. Az elvek továbbfejlesztése Ezek azonban hamis értékelések. Az új szovjet gazdasági mechanizmus „épülete" még nem kész, folyamatban vannak a munkálatok. A reform első eredményei világosan mutatják, hogy az új gazdasági mechanizmus saját, szovjet, szocialista „anyagból" épül, vagyis a szocialista gazdaságirányítás lenini elveinek továbbfejlesztését jelenti. A cári Oroszországot olyan emberhez hasonlíthatjuk, aki végtelen élelmiszer-tartalékokon ülve éhen hal. Az ország rengeteg természeti kincse kiaknázatlanul hevert, ezek felhasználása a szovjet hatalom fő feladata lett. A szocialista tervgazdálkodás lehetővé tette az urszág rendkívül gyors gazdasági fejlődését. Ha leszámítjuk a Szovjetunióra kényszerített háborúk éveit, akkor nem is egészen 30 év alatt több mint 60-szorosára emelkedett az ipari termelés. Ez idő alatt az iparosítás éveiben csakúgy, mint a II. világháborút követő években a termelés-irányítási, tervezési és gazdasági ösztönzési rendszer arra törekedett, hogy a gazdasági növekedés szabad, extenzív, külterjes tényezőit: a munkaerőt, a beruházható összegeket és a természeti kincseket a lehető legnagyobb mértékben mozgósíthatja. És a régi mechanizmus igazolta a hozzá fűzött reményeket. Az intenzív fejlesztés A későbbiekben azonban a Szovjetunióban, mint általában a fejlett ipari államokban, kezdtek kimerülni a munkaerő-tartalékok. A szovjet emberek életszínvonalának fenntartása és emelése korlátokat szabott a beruházásoknak, a népesség szaporodásával jelentősen csökkent az egy lakosra jutó földterület, sok nyersanyaglelőhely kimerült. így — bár a fejlődés extenzív tényezői még hosszú időre elegendők — a 60-as évek elején napirendre került a gazdasági fejlődés intenzív tényezőinek bevonása, hogy a termelés további emelését nem annyira új munkaerő bevonásával, mint a munka termelékenységének növelésével, nemcsak új gyárak építésével, hanem a népgazdaságba befektetett minden egyes rubel megtérülésének fokozásával, nemcsak a termelésbe bekapcsolt nyersanyagtartalékok növelésével, hanem az azonos, vagy kisebb ráfordítással nyert terméktöbblettel kell biztosítani. A növekedés intenzív tényezőinek felhasználása irányában tett fordulat megköveteli az irányítás, a tervezés és a gazdasági ösztönzés rendszerének tökéletesítését. A gazdaságirányítási rendszer formáit és módszereit összhangba kellett hozni a szocialista gazdaság feladataival. Az intézkedések fö irányát az SZKP KB 1965 szeptemberi plénuma és a párt XXIII. kongresszusa (1066) szabta meg, így a 60-as évek közepén megkezdődhetett a gazdasági reform bevezetése. Ha azt korábban kezdjük, valószínzleg nem tudtuk volna olyan hatékonyan mozgósítani az extenzív tényezőket. Ha később látunk neki — feltehetőleg sokat veszíthetünk. A szervezeti struktúra A gazdasági reform lényege az. hogy az adminisztratív módszerek helyett minden téren előnyben részesítjük az irányítás gazdasági módszereit. A fejlett, bonyolult, szocial'sta népgazdaság csak az anyagi ösztönzők mindenre kiterjedő rendszerének alapján működhet nagy hatásfokkal. Ma minden szovjet vállalat, egyesülés, sőt ágazati minisztérium is teljes anyagi felelősséggel tartozik gazdasági tevékenységéért és saját bevételeiből fedezi kiadásait. Minél magasabbak a bevételek, annál jelentősebb anyagi ösztönzési alapokat képezhetnek a nyereségből, amelyet dolgozóik premizálására, lakásépítésre, kulturális és szolgáltató intézmények létesítésére fordíthatnak. Az ilyen alapok képzésének rendszere arra ösztönzi a vállalatokat, hogy nagyobb termelésnövekedést tervezzenek és csökkentsék a termelési költségeket. A vállalatok és egyesülések operatív önállósága kibővült, ezzel együtt szilárdult az egész népgazdaság központi tervezési irányítása. A mai szovjet népgazdaság szervezeti struktúráját háromszintes piramisként képzelhetjük el. Az első az alapvető szint, a vállalatok, a második a vállalati egyesülések, a harmadik pedig az ágazati minisztériumok. Igaz, a vállalati egyesülések még nem mindenütt épültek ki, ahol ez nem történt meg, ott ez a fokozat kimarad és kétlépcsős irányítórendszer érvényesül. Mindenütt bevezetik az új rendszert 1966-tól a gazdasági reform az előző szintre terjedt ki. Ma új módon dolgozik az összes iparvállalat mintegy 85 0

n-a, ezek az egész ipari termelésnek több mint 92 százalékát adják, ezenkívül csaknem az egész közlekedés és szállítás, sok kereskedelmi, közétkeztetési, anyagi-műszaki ellátó vállalat, a szovhozoknak csaknem a fele, egy sor nagy építő-szerelő tröszt. Az SZKP XXIV. kongreszusának határozata alapján a mostani ötéves tervben minden vállalat áttér az új rendszerre. A Szovjetunióban az elmúlt tervidőszakban állhatatosan dolgoztunk a népgazdaság szervezeti struktúrájának tökéletesítésén — nagy vállalati egyesülések jöttek létre, megváltozott a minisztériumok tevékenysége is. Így a reform átterjedt a gazdasági piramis második és harmadik lépcsőfokára. Igaz, eredményeink itt még szerények, az iparban mintegy 660 egyesülés működ k jelenleg s ezek a termelésnek csak mintegy 10" o-át adják; ami az országos hatáskörű minisztériumokat illeti, csak egy, a műszeripari-automatizálási és irányító rendszerekhez tartozó berendezésipari minisztérium dolgozik így. Ezenkívül új módon tevékenykedik a könnyűipari és a lett helyiipari minisztériumhoz tartozó 8 főigazgatóság. Várható azonban, hogy a jelenlegi ötéves tervben az egész népgazdaságot átfogják majd az egyesülések és fokozatosan mindegyik áttér az új rendszerre. A kialakuló új gazdasági mechanizmust azonban helytelen lenne úgy tekinteni, mint a reform egyszerű horizontális-vertikális irányú, mennyiségi bővülést. A már említett feltételek mellett a mechanizmus kialakulásához még néhány fontos előfeltétel is kellett. Ki kellett, alakítani a vállalatok-egyesülések-minisztériumok láncolatának, valamint a termelés és a piac legésszerűbb kapcsolatait; a központi gazdasági vezető szervek — az Állami Tervhivatal funkcióit és szilárdítani kellett tevékenységét, elsősorban a népgazdasági irányítás automatikus rendszerének bevezetésével. Ezeket a követelményeket az SZKP XXIV. kongreszszusa szabta meg. Rámutatott annak szükségességére is, hogy fejleszteni kell a vállalatok operatív önállóságát, a termelés irányításába szélesebb körben be kell vonni a dolgozókat, fokozni kell a gazdasági folyamatok tudományos tervezésének és prognosztikájának jelentőségét. A szovjet közgazdászok szerint az új irányítási, • tervezési és anyagi ösztönzési rendszer az előző tervidőszakban már meggyorsította az ország gazdasági fejlődésének ütemét és a lakosság életszínvonalának növekedését fokozta, a termelés hatékonyságát. A jövőben még jelentősebb eredményeket várunk a gazdasági reformtól, azt, hogy segítségével újabb sikereket érünk el a társadalmi termelés hatékonyságának növelésében, a nemzeti jövedelem -növekedési ütemében. Ez végső fokon kedvezően hat az új ötéves terv legfőbb feladatának megvalósítására; a szovjet emberek életszínvonalának jelentős emelésére. AGLIMANTASZ LEBEDINSZKASZ, a közgazdasági tudományok kandidátusa Köt 11