A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-23 / 29. szám

Bűn és bűnhődés A bűnözés elleni harc társadalmi probléma. A bűnüldözés szilárd alapját képeri az a tény, hogy a szocialista társadalom képes megoldani minden olyan problémát, amelyek a bűnözésre, bűncselekmények elkövetésére hatással vannak. A bűnözés szociális motivációja törvényszerűen megszűnik, ám tévedés lenne azt hinni, hogy ugyanígy megszűnik a bűnözés is, mint abogy az elmúlt évek néhány helytelen elmélete feltételezte. A bűnözés elleni harcnak sokféle módszerét ismerjük. Ám mit tegyünk akkor, ha a megelőző módszerek, a különféle beszélgetések, előadások, viták nem hoznak eredményt. A megtorlás a szocializmusban is, akárcsak mindenütt a világon szükségszerű. Am a büntetés célja a szocializmusban, szemben a burzsoá felfogással, az ember átnevelését helyezi előtérbe. Azt akarjuk, hogy a bűnös, büntetésének letöltése után, személyiségének megkárosítása nélkül térjen vissza a társadalomba, annak hasznos tagjává váljék. 1968-ban gyakran visszaéltek a szocialista jogrendszer előnyeivel, szocialista államunk ellen fordították. Ellenséges hangulatot alakítottak ki, mindenekelőtt a közbiztonsági és más állami szervekkel szemben, a gyakorlatban korlátozták azok jogkörét. A bűnüldözés munkájától e szervek dolgozóinak azzal igyekeztek elvenni a kedvét, hogy állandóan, az ún. 50-es évekre hivatkoztak. így aztán 1968-ban a bűnözés „csökkent". Ha egy-egy bűnöző mégis a bíróság elé kerül, az ítélethozatal gyakran a bűnüldöző szervek munkájának a kigúnyolásával volt egyenlő. Számos példát hozhatnánk fel arra, amikor az állam kimondott ellenségei, kis tolvajok és betörőcskék emelt fővel hagyták el a tárgyalótermet. Előfordult az is, hogy a bizonyított bűntény elkövetése ellenére sem kerültek bíróság elé. A tájékoztató szervek terrorja következtében sok vizsgálóbíró, ügyész stb. a bűncselekmény megítélésénél a jobboldali erők által vágott ösvényre tért, mivel félt, hogy esetleg a kimondottan bűnügyi •••••• 1971. VII. 25. jÜLIUS V 25 Jakab H 26 Anna K 27 Olga Sz 28 Szabolcs Cs 29 Márta P 30 Judit Sz 31 Oszkár jellegű bírósági tárgyalást politikai üggyé változtatják s ő a szocialista törvényesség „védelmezőinek" figyelmét vonja magára. Példaként megemlíthetjük F. K. esetét. A tizenháromszor büntetett visszaeső bűnöst, aki főként lakásfosztogatásból élt, egy prágai üzem éttermében fogták el. Éjszaka. Az üzem padlásáról esett ide. Az üzem őreivel tréfálkozva közölte, hogy halászott a padláson. A rendőröknek azt mondta, egyáltalán nem tudja, hogyan került a nemzeti vállalat épületébe. A közbiztonsági szervek a társadalmi tulajdon megkárosítása vádjával állították őt bíróság elé. A körülmények, valamint előző bűncselekmények módja ezt bizonyították. Mekkora volt a meglepetés, amikor az ügyész azzal adta vissza F. K. ügyét, hogy nem meríti ki a bűncselekmény jogi kritériumait. Azt javasolta, hogy fegyelmi kihágás miatt rójanak rá ki büntetést, mivel kitört két ablakot. Vajon mitől félt az ügyész? Hasonló és még súlyosabb esetekről akár könyvet is lehetne írni. A bűnözések száma napról napra növekedett. Szaporodott a világos nappal elkövetett erőszakosságok és betörések száma... Ml A HELYZET MA? 1969 áprilisa óta a bűnüldözés területén javult a helyzet. Ennek ellenére még sokan úgy vélik, és ezt a közbiztonsági szervekhez intézett levelükben gyakran meg is írják, hogy a bűnüldözésben uralkodó demokrácia olyan fokot ért el, amely társadalmi szempontból nem hasznos, hogy a szocialista társadalom mint egész, túlzott humanizmussal viseltetik a bűnözőkkel szemben. Hogy a bűncselekmények lavinája nem állítható meg egyszerű oktatásai, fenyegetéssel, a „ha megdobsz kövei, visszadoblak kenyérrel" keresztény jelszó hangoztatásával. Pártvezetésünk nemegyszer határozottan kijelentette, hogy azok ellen, akik köztársaságunk törvényeit megszegik, teljes határozottsággal kell fellépni. Ennek hatására néhány bűncselekmény esetében megszigorították az eljárást. Elsősorban a tolvajok, csalók, a társadalmi tulajdon megkárosítóinak esetében. Am hatalmi szerveink a közrend védelmének területén még mindig egyhelyben topognak. Talán bizony az egészség megkárosítása, a verekedések stb. kevésbé veszélyesek társadalmi szempontból, mint a lopás. Mit szóljunk az olyan esethez, amikor az ügyész elutasítja olyan valakinek a letartóztatását, aki késsel szúrt meg egy másik embert? Több hasonló nehézséggel küzdünk. A vizsgálóbíró, a közbiztonsági szervek tagjai, nemegyszer hangoztatják, milyen nehéz az igazságszolgáltatás kezére juttatni a különféle élősködőket, prostituáltakat s az alvilág hasonló elemeit. Mások az autótolvajok „tréfás" elintézését hozzák fel példának, akiket tárgyalóterem helyett a nemzeti bizottságok mellett működő közrendészeti bizottság elé utasítanak. Mindez és még sok hasonló eset azt bizonyítja, hogy a bűnüldözés területén még nincs minden rendben. A bírósági döntések nem egységes szigora, néhány ügyész liberalizmusa, a bűnözők és bűnesetek leleplezésének következetlensége, nemcsak a bűncselekmények számának növekedését vonja maga után, hanem az állampolgárok elégedetlenségét ls a közbiztonsági szervek munkájával. Hasoniitsunk össze két esetet. Ceské Budéjovicén a közbiztonsági szerv egyik tagját egy fiatalember ököllel ütötte arcba és megsebesítette. A járásbíróság döntése egy év feltételnélküli szabadságvesztés. A döntést a kerületi bíróság is megerősítette. Mit szóljunk azonban a következő esethez? Egy ember egy jókora késsel támadt a közbiztonsági szerv két tagjára, s igyekezett valamelyiküket megsebesíteni. Amikor ez nem sikerült neki, az egyik kezében utcakővel, másikban egy kulcscsomóval támadt rájuk. Csak a rendőrök ügyességén múlott, hogy nem történt nagyobb szerencsétlenség. S nem furcsa? A támadót nemcsak hogy nem tartóztatták le, hanem a bíróság öt hónappal az eset után idézte be valamennyi érdekeltet, s aztán, az egyik rendőrnek, aki a tárgyaló terem előtt várakozott, a gépírónő által üzente meg, hogy a tárgyalást, illetve az eset kivizsgálását bizonytalan időre elnapolják. A rendőr őszintén csodálkozott a dolgon, hiszen ő és a támadó megjelent a tárgyaláson. Csupán a másik rendőr hiányzott, aki viszont két hónappal a tárgyalás előtt írásban közölte a bírósággal, hogy két évre külföldi tanulmányútra utazik. Ezenkívül: a támadó beismerte bűnösségét, s két év alatt bizonyára a tanúvallomások sem változnak meg. Legfeljebb az történik, hogy két év múlva az eset résztvevői már nem fognak emlékezni a részletekre. Vajon ilyen idő eltelte után milyen neveld hatása lesz a büntetésnek, vajon egyáltalán Igazságos lesz-e még, s micsoda védelme ez a közbiztonság dolgozójának, aki egészségét s életét kockáztatja mindnyájunk érdekében? A bűncselekmények megítélésének ezt a következetlenségét nem magyarázhatjuk csupán „büntető jogrendünk és törvényeink elöregedettségé"-vel, mint ahogy azt sokan teszik. Törvényeink egyáltalán nem olyan rosszak, s összehasonlítva más országok jogi kódexével, azt kell megállapítanunk, hogy néhány kisebb módosítással egészen kiválóak lehetnének. Lényeges viszont az, milyen emberek dolgoznak ezekkel a törvényekkel és kinek az érdekében. Hiszen például, más országokkal összehasonlítva, nálunk szigorú törvény bünteti a gépkocsik jogtalan használatát. Ugyanakkor a büntetés a fenti esetek többségében rendszerint túl alacsony. Az előző évek helytelen jogi gyakorlata, a bűncselekményről és büntetésről szóló helytelen elméletek, különféleképpen és különböző helyeken mutatkoznak meg. Az eltávolításukra irányuló igyekezet már hozott bizonyos eredményeket. A bűnözés csökkentésének erdekében azt kell elérnünk, hogy a közbiztonsági szervek kommunistái, a törvényszékek, nemzeti bizottságok, valamennyi érdekelt intézmény és szerv minden becsületes dolgozója törekedjék arra, hogy szocialista jogrendünk valóban szocialista társadalmunk védelmének szilárd eszközévé váljon. — zsélyi — A kedvezőtlen időjárás miatt ebben az évben később kezdődött az aratás. Rövidebb idő alatt kell betakarítani az ország kenyerét és ez azt jelenti, hogy tökéletesebben kell kihasználni a gépeket, jobban meg kell szervezni a munkát, mert csak így biztosítható a legnagyobb mezőgazdasági munka, az aratás elvégzése. hét A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő Major Ágoston. — Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók C 398. — Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. — Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koäice. — Előfizetési díj negyed évre 39,- Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon P. Havran a 24. oldalon P. Hasko felvétele