A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-12 / 45. szám

ÖRKÉNY ISTVÁN Egy lelkiismeretes olvasó — Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni. — Most nem tudom idehívni, de előre megmon­dom, hogy ha karambolról van szó, mi csak a jövő hónapban tudjuk fogadni a kocsit. — Ö keresett engem. — Miért nem tetszik szólni, hogy ismerősök? Hát mi baja annak a kocsinak? — Nincs szó karambolról. Most jöttem haza, és egy cédulára Szlávik Mihály neve volt fölírva, meg a telefonszám. — Akkor tessék húsz perc múlva fölhívni, mert az egész lakatosműhely ebédelni van. — Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni. — Mindjárt szólok neki. — Itt Szlávik Mihály. — Maga hagyta meg nekem a telefonszámát? — Én voltam bátor, mert szerettem volna meg­kérdezni valamit. — Tessék. — Ugye ön fordította Truman Capote regényét? — A Más hangok, más szobák-at én fordítottam. Olvasta? — Olvastam, és nagyon tetszett nekem, de van egy észrevételem. Azt szeretném tudni, hogy ebben a regényben miért beszélnek másképpen a négerek, mint a többi emberek? — Másképpen beszélnek? — Ügy beszélnek, mint a külföldiek. Csak sze­retnék tisztán látni, azért kíváncsiskodom. — Rémlik valami. Nézze kérem, én három évvel ezelőtt fordítottam ezt a könyvet, egy kicsit kiment már a fejemből a dolog, de emlékszem például egy néger cselédlányra, akinek vágás van a nyakán, örá gondol? — örá is. — Hát akkor nyugodjék meg, kérem. Arra ugyan­is egészen tisztán emlékszem, hogy ez a lány az ere­deti szövegben is törve beszél angolul. — Mi az, hogy törve? — Törve, az törve. Vagy nem? — Nem egészen. Törve beszélünk egy idegen nyelvet, amelyet nem jól ismerünk. Viszont az anya­nyelvét is törve beszélheti valaki, ha például mű­veletlen vagy iskolázatlan, vagy korlátolt. De ez két különböző dolog. — Hogy beszél például az a néger lány? — Ügy beszél, mint egy külföldi, aki nem jól tud angolul Nos, hát, én ezen akadtam fönn, és ezért bátorkodtam telefonálni. Hiszen a négerek ott élnek Amerikában, mindenki angolul beszél körü­löttük, tehát az anyanyelvük is angol. — Találkoztam én már néhány cigánnyal is, aki itt él Magyarországon, és mégis legalább olyan tör­ve beszél magyarul, mint egy külföldi. — Ez így nagyon szépen hangzik, de nem bizo­nyít semmit. A cigányoknak ugyanis van saját nyelvük, a négereknek viszont nincs. — Ebben, belátom, magának igaza' van. Nem is tudom, mit mondjak. Szeretném, ha elhinné, hogy nagyon pontos fordító vagyok, egészen a bogaras­ságig. Azt is bátran elhiheti, hogy az a lány az ere­deti szövegben is hibásan beszél angolul. Ráadásul, a lektorok szóról szóra ellenőrzik a fordítást... — A lektorok is tévednek. Tessék megnézni Hook Finnt! Ha nem tévedek, Karinthy fordította. Min­denesetre, a Huckleberry Finnben úgy beszél a né­ger, mint egy primitív és írástudatlan ember, nem pedig úgy, mint egy külföldi, aki hibásan beszél angolul. Vagy ez fordítói szempontból mellékes? — Ez nem mellékes, de a Huckleberry Finn-t nem én fordítottam. Ráadásul, ez egy száz évvel ezelőtti regény. — Bocsásson meg, de ez csak az én igazamat bi­zonyítja. Száz év elmúltával a négerek inkább job­ban tudhatnak angolul, mint rosszabbul. — Azt hiszem, ebben megint magának van iga­za. — Remélem, nem bántottam meg? — Szó sincs róla. Amit mondott, nagyon is elgon­dolkoztató. Sajnos nem tudok angolul, nem nézhet­tem utána az eredetinek, pedig egy kicsit megütöt­ték a szememet ezek a dialógusok. Csak azért hív­tam föl telefonon, mert szeretek mindent tisztán látni. — Nagyon jól tette, hogy fölhívott. — Most be kell fejeznem a beszélgetést, mert a garázsmester kopog az üvegen. Máskülönben na­gyon jó volt a fordítás. — A viszonthallásra. — Minden jót. Török Elemér versei Idill Ösz Halak Megy a határ az utak békéjével viszi kék színét az égnek s halk sóhaját a jegenyéknek földhöz lapuló óriás csigák a szénaboglyák köröttük meghervadt virágok barnállnak mint gondbarándult parasztasszony arcán a ráncok Didergő bogár a deres fűszálon nyúl hegyezi fülét a fuldokló fényben nézi a nyár morzsáit csipegető varjakat Virágzó kövek A reggel elnyelte a csillagokat a fák elfelejtették zöldjüket a kövek keménységüket s kivirítottak a harmatban Csendben úsznak a halak farkuk órainga kopoltyújuk piros rózsa uszonyuk kifeszített mini vitorla Soltész Albert: Anya gyermekével 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom