A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-05 / 44. szám

A vranovi Bukóza üzem a legnagyobb bükkfa feldolgozó gyárak közé tartozik nálunk. Az üzem legmodernebb egysége a farostlemez-gyár, mely Finnországból hozott korszerű gépekkel dolgozik. A próbaüzemeltetés után ez az üzemrész 20 000 m3 farostlemezt fog előállítani évente. Felvétel: CSTK Beszélő számok A szocializmus legádázabb ellenségei nem egy esetben indultak támadásba valamely szocialista ország ellen, különösen olyankor, amikor megcsillant annak a reménye, hogy egy g. adott népet, adott országot sikerülni fog kiszakítani a szocialista országok közösségéből, hogy ezáltal meggyengítsék a világ szocialista erőinek előrehaladását. így volt ez Csehszlovákia esetében is 1968-ban. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a mai napig sem került le a nyugati propagandahadjárat mindennapi programjáról. 1968-ban dicshimnuszokat zengtek a nagyszerű csehekről, szlovákokról, augusztus után helytállásunkról és folytathatnánk így tovább. Pártunk XIV. kongresszusa és az itt elért eredmények kicsit tompították propaganda-hadjáratuk erejét, mert a kongresszust megelőzőleg egymást biztatva remélték, hogy ott majd valami kirobban. Jóslataik nevetségesek voltak. Most, hogy hazánk a választások küszöbén áll, újból van programjuk. Nem győznek beszélni'a nyugati demokrácia választási rendszeréről, előkerültek propaganda arzenáljukból a szocialista országok választási rendszerével kapcsolatos rágalmazások. Betanult színjátékról beszélnek, választási komédiát emlegetnek, de a valóság az. hogy ezt a mi emberünkkel akarják elhitetni. Hogy mennyire komoly politikai eseménynek tekintik a szocialista hazánkban bekövetkezendő választásokat, arról az a tény is tanúskodik, hogy propagandahadjáratükban többszáz órát szentelnek e szerintük betanított színjátéknak. Propagandájuknak több szépséghibája van. Többek között az, hogv elfeledkezt?k arról, milyen tapasztalátokkal rendelkezik Csehszlovákia népe a „dicső" burzsoá köztársaság idejéből, amikor tele volt az ország demokráciával, da Százezreknek nejn volt kenyere, amikor a demokrácia nevében csendőrosztagok munkásokat gyilkoltak le Csak azért, mert emberi sorsot, munkát és kenyeret követeltek. A demokrácia e nevezetes zászlóhordozóinak szeretnék figyelmébe ajánlani, hogy próbálják meg összehasonlítani, mit adott az országnak a burzsoázia és mit adott az ország népének a szocializmus. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a párhuzamot ők nem fogják megtenni. Jobboldali opportunisták nemrég gazdaságunk húszesztendős fejlődését is rágalmazták, úgy tüntetve fel, mintha a szocializmus csak negatívumokkal járna, mintha csak a fejlett kapitalizmus nyújtaná számunkra a hatékony gazdaságfejlesztés példáját. A valóság azonban az, hogy dolgozóink jogos büszkeséggel tekinthetnek kétévtizedes munkájuk eredményeire. A Szocializmus gazdasági sikerének eredményei méginkább szembetűnnek, ha párhuzamot vonunk a burzsoá köztársaság legsikeresebb éveivel. Ipari termelésünk az 1937-es évhez viszonyítva több mint a hétszeresére emelkedett. A gépipari termelés 1948-hoz viszonyítva a 14-szeresére, a szénfejtés 1937-hez mérten a 3,2-szeresére, a villanyáram termelés a 11-szeresére, az acéltermelés az ötszörösére stb. E néhány összehasonlítás gazdaságunk óriási fellendüléséről tanúskodik a szocialista termelési viszonyok között. Hatalmas méretekben növekedett a kohóipari és az energetikai bázis. Ez lehetővé tette, hogy gépiparunk eddig nem tapasztalt, hatalmas eredményeket érjen el. Az elmúlt két évtized alatt a nemzeti jövedelem a négyszeresére és a személyi fogyasztás több mint a két és félszeresére emelkedett. Szocialista iparunk terebélvesedése mellett a mezőgazdasági termelés is hatalmas fejlődésen ment keresztül. A szétforgácsolt kisüzemi termelés ma egyre inkább kezd szocialista nagyipari termelési formát ölteni. A revizionisták 1968—1969-ben kétségbe vonták az egységes földművesszövetkezetek szervezésének helyességét és nem szégyelltek olyan állításokkal sem kirukkolni, hogy ez kárt okozott ne» künk. Tagadták, hogy a szovjet példára való hivatkozás helyes, és végül a CSKP ]X. kongresszusának határozatát, amely kitűzte a falu szocialista felépítésének irányvonalát, helytelennek és a társadalomra károsnak minősítették. Ennek a célkitűzésnek a helyességéről mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy az ilyen gondolatok hirdetése sem ingatta meg a falunak a szocialista rendszerbe vetett hitét. A mezőgazdasági termelés az elmúlt öt év alatt 19,1 %-kal emelkedett, és 28,4 százalékkal több terményt vásároltunk fel. Nem állja meg a helyét a különféle revizionista közgazdászoknak az az állítása sem, hogy a szövetkezetesítés folyamán a termelés pangott. Statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasági termelés 1949-től 1960-ig évenként 2,6 százalékkal, sőt Szlovákiában 3,2 százalékkal emelkedett. A szocialista termelés emelkedésével arányosan növekedett a lakosság ellátottsága is. Az 1948—1970-es években csaknem másfél millió lakás épült fel. Az egy főre jutó villanyáram-fogyasztás 1970-ben elérte a 240 kWó-t, míg 1937-ben csak 19 kWó volt. Az egy főre jutó gázfogyasztás 1937-ben 4,8 m3

s 1969-ben már 60 m3

volt. Jelenleg a háztartásoknak több mint 60 százaléka rendelkezik hűtőszekrénynyel, 75 százaléka tévékészülékkel. A lakosság életszínvonala lényegesen emelkedett az 1965—1970-es években. A személyi fogyasztás 30 százalékkal, a lakosságnak a társadalmi szükségletek keretében díjtalanul nyújtott szolgáltatások terjedelme csaknem 50 százalékkal növekedett. Nagy jelentőségű volt az a tény, hogy általában bevezettük a ötnapos munkahetet. A lakosság táplálkozásában növekedett az állati fehérjék és csökkent a szénhidrátok (gabona, cukor) fogyasztása. Az elmúlt öt év alatt a húsfogyasztás 61,7 kg-ról 72 kg-ra, a tejfogyasztás 180 literről 208 literre, a tojásfogyasztás 228 darabról 260 darabbra növekedett. Egyre nő a személygépkocsik és a hétvégiházak száma. Nem soroltuk itt fel mindazokat az eredményeket, amelyeket a szocialista társadalmi rendszer építése folyamán elértünk. Csak elvakult ember vagy a szocialista rendszer ádáz ellensége vonhatja kétségbe azokat a történelmi sikereket, amelyeket dolgozó népünk kommunista pártunk vezetésével elért. Csak elvakult ember vagy ellenség lehet az, aki kétségbe vonja, hogv nemzetgazdaságunk az elmúlt két évtizedben fejlődött, s ez érdekében áll a dolgozók növekvő anyagi és kulturális szükségletei kielégítésének. Természetes, hogy gazdaságunk teljes mértékben alá volt rendelve ennek a szocialista célkitűzésnek, amellyel fejlett tőkés országok csak a kapitalista haszon növelésével kapcsolatos érdekeket állíthatják szembe. Tehát ha elért eredményeinket vizsgáljuk, nincs miért szégyenkeznünk, ellenkezőleg, minden jogunk megvan rá, hogy büszkeséggel tekintsünk eredményeinkre. Eddigi sikereink szavatosságot nyújtanak arra, hogy az ötödik ötéves terv feladatának teljesítésével még gazdagabb lesz országunk és annak minden polgára. Említsünk meg néhányat az ötéves terv célkitűzései közül a lakásépítés meggyorsítása, évi 100 000 lakás felépítése, az építőipar termelésének 47—49 százalékos növekedése, a textilipari termelés 25 százalékos növekedése, a vegyipari termelés 60 százalékos növekedése (1975-ben több mint 50 000 tonna műanyagot kell gyártani). A munkások és alkalmazottak átlagbére a tervek szerint évenként 2,5—3 százalékkal, a kiskereskedelmi áruforgalom 28—30 százalékkal fog emelkedni. A személyi fogyasztáson kívül továbbra is emelkedni fog a társadalmi fogyasztás. Ebből a pár adatból is látható, hogy hatalmas feladatok állanak népgazdaságunk előtt. Célkitűzéseink sikeres megvalósításához olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nemcsak saját erőnkre vagyunk utalva. Ötödik ötéves tervünk ennek megfelelően a KGST országokkal való együttműködés eredményeire épül. „Külső gazdasági kapcsolatainkban döntő jelentősége van mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműködésnek" — állapította meg Lubomír Strougal szövetségi miniszterelnök a CSKP XIV. kongresszusán. — Erre építjük fejlesztési szándékainkat és a gazdaság általános hatékonyságának fokozására irányuló törekvéseinket. Természeti és gazdasági feltételeink között — a további energia- és nyersanyagforrások korlátozott lehetőségei és a viszonylag szűk piac folytán — e szándékok megvalósítása lehetetlen volna a szovjet gazdassággal való integráció elmélyítése nélkül." A választási agitációban nagy szerepet játszanak az elért eredmények. A nyugati propaganda újabb és újabb trükkökkel rukkolhat elő. Csupán egy tanácsot adhatunk nekik. Az igazságot és a tényeket nagyon nehéz túllicitálni. Választási programunk Igényes, de egyben reális. Olyan eredményekkel indulunk az urnák elé, melyek derűlátásra jogosítanak minden becsületes állampolgárt. PÉK VENDEL hel 10