A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-09 / 27. szám

romba vezető utakat, körülfogták a Rácz-kerti futballpályát és a víztornyon is gépfegyveres őrség helyezkedett el. Az óvintézkedések ellenére nagy tömeg hallgatta végig Földes Sándor beszédét, aki Ismertette a prágai pártkongresszus lefolyását, a CSKP megalakulását. E gyűlést követően a komáromi kommunisták kezdeményezésére június 19-én összehívták a megyei pártkonferenciát, amelyen a megalakult pártszervezetek és a szakszervezetek képviselői vettek részt. A konferencia fő célja a mozgalom átszervezésének megbeszélése és a párt megyei vezetőségének megválasztása volt. Előadói — a rendőri jelentés szerint — Földes Sándor, Steiner Gábor, Baumgartner Károly, Neurath József és Varga Pál voltak. Az értekezlet után a járás községeinek többségében megalakult a helyi pártszervezet. A párt Komáromban és a környéken is megalakulósától kezdve erélyesen küzdött a dolgozók érdekeiért. A komáromi szervezet 1921. szeptember 24-én a Munkásotthonban tiltakozó népgyűlést rendezett a növekvő drágaság, áruzsora és munkanélküliség ellen. A gyűlés résztvevői a következő határozatot íogadtók el: 1. Komárno város fogyasztó közönsége bizalmatlanságit fejezi kl a kormány iránt az élelmezési politika antiszociális volta miatt. 2. Bizalmatlanságit fejezi kl Komárno város vezetősége, tanácsa és képviselőtestülete Iránt, mert ahelyett, hogy a város szegény lakosságának munkát és kenyeret szerzett volna, a munkátlanságot növelte, lisztről ét más élelmiszercikkekről nem gondoskodott és tűrte, hogy az árak felhaj-A CSKP alapszervezeteinek megalakulása és tevékenységük a húszas években tásával még jobban megnyomorítsák a lakosságot. 3. Követeljük a jelenlegi tehetetlen és munkásellenes képviselőtestület azonnali feloszlatását, új képviselőtestület kinevezését a szegény nép és a munkásság köréből. 4. Követeljük a kereskedelmi és piaci árak újból való megállapítását, az üzletek és elárusítók legszigorúbb hatósági ellenőrzését, uzsorablróság felállítását és az árdrágítók kíméletlen bebörtönzését. 5. Követeljük élelmiszer-razziák tartását, úgyszintén a vagyonos közönség magánháztartásának ellenőrzését, a felhalmozott élelmiszerkészletek elrekvirálását és kiosztását az éhező munkanélküliek között. 6. Követeljük a városi és közmunkák azonnali megkezdését, a hadinyerészkedők kényszerítését építkezések megkezdésére, hogy a lakáshiány ls enyhüljön. Ezzel kapcsolatban követeljük a nagylakások elrekvirálását a tömeglakásokban nyomorgók részére. 7. Követeljük a kikötőtelkek jutányos feltétel mellett való átengedését a kereskedelmi kikötő céljaira, hogy a rég vajúdó építkezés végre megindulhasson. 8. Követeljük az elbocsájtott városi munkások visszavételét és a fennálló kollektív szerződésben biztosított munkabérek kifizetését. 9. Követeljük, hogy a város gondoskodjon sürgősen olcsó élelmiszerről, fűtőanyagról és ruházatról s azt községi elárusító helyeken bocsássa a szegény fogyasztók rendelkezésére. 10. Követeljük, hogy ezen pontokat a városi bizottság legközelebbi ülésén tárgyalja meg." E határozatot a párt végrehajtó bizottsága a gyűlést követő napon átadta dr. Szíjj Ferenc polgármesternek. A város pénzügyt és ellenőrző bizottsága 1921, október 14-én foglalkozott a beadvány gazdasági részével, de hivatkozva a város nehéz pénzügyi viszonyaira, egyetlen követelésre sem adott pozitív választ. Az ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint az ülésen részt vett Steiner Gábor ls, aki tiltakozott a semmitmondó döntés ellen, azonban a bizottság szociáldemokrata tagjainak opportunista magatartása miatt, eredménytelenül. A komáromi kommunisták nem adták fel a harcot, Követelik az új képviselőtestületi választások záros határidőn belüli kiírását, népgyűléseken harcolnak a munkanélküliség csökkentéséért és a munkanélküli segélyek helyes elosztásáért. A háború utáni gazdasági válság rendkívül erősen sújtotta Komárom és a környező falvak lakosságát, A lőszergyár leállításával, amelyben a háború végén 5—6000 munkás dolgozott, több ezer ember vált munkanélkülivé, A lőszergyár helyén létesített dohánybeváltó csak a munkások kis részét tudta alkalmazni, a szakmunkásokat idegenből hozatta. A város által Indított szükségmunkák sem jelentettek nagy segítséget. Az 1921—23-as években Komáromban állandóan 1200— 1400 munkanélküli volt, ezeknek csak kis része kapott munkanélküli segélyt, igy pl. 1923 márciusában az 1313 munkanélküli közül 397 kapott napi 4 korona segélyt. A szervezett munkásság harcát a burzsoázia azzal Igyekezett elfojtani, hogy az elbocsátásoknál mindig a szervezett munkások, főleg a kommunisták kerültek elsőkként sorra. Ma is tanulságos az ilyen körülmények között folytatott pártmunka formáinak és módszereinek vizsgálata, A párttagok száma, éppen a fentebb említett körülmény miatt csökkent. A párt vezetésével működő ifjúsági, sport- és kultúrszervezetek azonban a fiatalság és a munkásság széles tömegeit nyerték meg a párt politikájának. A járás mezőgazdasági jellegéből kiindulva a kommunisták nagy súlyt fektettek az agrárproletariátus megnyerésére. Ez az erdő- és földmunkások szervezetein keresztül történt, melyek a Járás minden falujában megalakultak s tapasztalt elvtársak vezetésével szervezték a földmunkások bérharcait. A munkásfiatalságot a párt a Vörös Cserkészek csapataiban és a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség szervezeteiben tömörítette. Komáromban már 1921-ben megalakultak a kommunista fiatalok szervezetei, Ezzel kapcsolatban érdemes idézni egy akkori rendőri jelentést: „ ... Megállapittatott, hogy városunkban ifjúsági kommunista szervezet van, s a Munkásotthon helyiségében székel. Az ifjú munkásság egyenesen kommunista értelemben műveli és neveli tagjait s ezen célból minden héten egy nBpon van összejövetelük, A nap ez idő szerint Ismeretlen, valójában változó... Az Itteni körzetben hogy hány Ily szervezet van, az biztosan meg nem állapítható, mert a földmunkás csoportnak 65 helyen vannak szervezetei s a jelenben az ifjúsági kommunista szervezet alaposan dolgozik azon, hogy ezen 65 csoport ifjúságát megnyerje, eszerint a tagok száma meg sem állapítható." A vörös cserkészek és az ifjúmunkások aktívan bekapcsolódtak a pártmunkába: segítettek a propagációs anyag terjesztésében, a felvonulások és tüntetések szervezésében, szerepeltek a munkásság számára rendezett kultúrműsorokban. A párt és a vörös szakszervezetek befolyása érvényesült a Proletár Testedző Egyesületben ls, A sportolni vágyó munkások futballcsapatot, kerékpározó szakkört, birkózó, vízipóló és tornász csapatot alakítottak Komáromban. A dolgozók érdekeiért folytatott következetes harcával a párt elnyerte a széles tömegek rokonszenvét és bizalmát. Ezt bizonyítják az 1923-as községi képviselőtestületi választások ls. Az akkori komáromi járásban a kommunisták 122 mandátumot szereztek, míg a szociáldemokraták csupán 18-at. Több községben kommunista bírót választottak, Komáromban a kommunisták a leadott 9138 szavazatból 2163-at szereztek meg s ezzel a CSKP a városban a második legerősebb párttá lépett elő, minek következtében 9 képviselőt küldhetett a városi képviselőtestületbe. Ezek a következő elvtársak voltak: Steiner Gábor, Csengel Kálmán, Gaborek Károly, Mező István, Komlós! Zsigmond, Szabó János, Szabó Imre, Szabó Gyula, Győri Mihály. A polgármester-helyettes Gaborek Károly lett. E választási siker után rohamosan emelkedett a pártszervezetek taglétszáma. így pl. 1923 végén Gútán 1000, Keszegfalván 250, Csallóközaranyoson 400, Nemesócsán 250, Bogyán 120 tagja volt a pártnak. Komáromban a húszas években három kommunista üzemi sejt működött: a kikötő, a hajógyár és a dohánygyár munkásainak sejtjel. A legnagyobb és legaktívabb a kikötő munkásainak Lenln-sejtje volt. A párt tevékenysége a választások után sem lankadt, 1923 november elején a komáromi pártszervezet végrehajtó bizottsága és a komáromi vörös szakszervezetek tanácsa felhívással fordult a járás dolgozóihoz, hogy gyűjtsenek pénzt, ruhaneműt és élelmiszert a harcoló és éhező németországi proletariátus megsegítésére. Ennek érdekében népgyűlést szerveznek Komáromban, Keszegfalván, Gútán. Motorot tehervontató hajók