A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-16 / 28. szám

ken alkalmazott képírás, a kövekre és táblákra vésett ékírás. Ilyen ékírásos táblákon maradt fenn a sumérakkád műveltségnek néhány nagy alkotása: a Teremtés éneke és a Gilgames is. Nem tudhatjuk pontosan, hogy miként és mikor állítottak össze először rendezett betűsort, alfabétumot. Első nyomait azonban a föníciai népnél találjuk meg. A Földközi-tenger híres kereskedő és hajós népe sémi nyelven beszélt. A mai latin betűsor őse i. e. 1300—1000 körül alakulhatott ki, nyilván a fejlett kereskedelem szükségleteinek hatására. A 22 — ék alakú — betűből álló sor csak a mássalhangzókat jelölte. A belük fejlettebb formáját vették át a korai hellének. A mítosz szerint az írás tudományát Kadmosz föníciai királyfi hozta magával, és honosította meg Tébában, miközben Zeusz által elrabolt húgát, Európát kereste. A görögök a betűket saját szükségleteikhez idomították. A görög szavak pontos leírásához nem nélkülözhették a magánhangzókat, ezért újabb sémi típusú jeleket vettek a hangok jelölésére. Így született meg a fonetikus betűsor. A Földközi-tenger vidékén általában a sémi típusú írásmód vált általánossá. Még délebbre, a régi arab feliratokon szintén hasonló jelek olvashatók. A latin írás Itáliában alakult ki az i. e. VII—VI. századiján. Terjedését először Róma katonai hódításai segítették, és a hajózás, a gyarmatosítás vitte tovább a világ távoli területeire. A görög és a latin írás a kereszténytérítésekkel hódította meg Európát, Ázsiát és Afrikát. A görög ábécé tovább fejlődött: a két szláv térítő, Cirill és Metód egyszerűsítette a görög írásjeleket, hogy a biblia olvasása széles körben terjedhessen. A Cirillről elnevezett írást később Péter cár avatta hivatalos írássá, és azóta sokfelé, különösen a muzulmán vidékeken az arab írást is kiszorította. Az írásmód fejlődésével tökéletesedtek a leírás és a sokszorosítás eszközei is. A kemény követ és a fémet a lágy anyag és az engedelmes viasz váltotta fel, de felhasználták a papirusz csíkjait is, majd ezeket később lapokká ragasztották. Nagy Sándor hódításai után Pergamoszban elkezdték gyártani a pergament. Ez könnyűsége, hajlékonysága és tartóssága miatt sok századon át volt a könyveknek és okiratoknak az anyaga. A betűknek és jeleknek — mint már mondottuk — viasz- és finom A 10 000 éves írás Ma már valamennyien természetesnek tartjuk, hogy gondolatainkat írásban — értelmes jelekkel, betűkkel — közöljük. De amíg a könnyen, gyorsan leírható és mindenkitől felfogható egyezményes jelek mai formájáig eljutottunk, hosszú idő — csaknem 10 000 év telt el —, és elmondhatjuk, hogy az írás, ez a hatalmas mű az emberiség közös munkájának eredménye. Az első próbálkozások különböző népeknél, Földünk más-más helyén, más-más időben, térbelileg nagy távolságokban kezdődtek. A lényegbevágó eltérések ellenére számos hasonlósággal, sőt azonossággal is találkozunk. Ezért beszélhetünk — a helyi írásmódok önálló történetével egyidejűleg — az írás általános történetéről is. Így a gondolatközlés vizuális jeleinek- keletkezését mindenütt megelőzte az élőbeszéd fejlődése. Ugyancsak általánosnak mondható jelenség, hogy az első ismert lerögzített gondolatokat az ember csaknem mindenütt ábrákon — képekben vagy képsorokban — fejezte ki. A közlés szándéka igen eltérő lehetett, s nagyobbrészt a vadászat, a halászat, a gyűjtögetés sikerét segítő mágikus szertartásoknak a kíséretéül szolgált, akárcsak a sok barlangi festmény és sziklarajz. A kifejezésnek ez az ősi, képi módja még nem szavakat, nem mondatokat rögzített, hanem egész történetet, összefüggő érzelemsorokat igyekezett egy vagy több képbe sűríteni. A következő, nagy lépés a fogalmak összekapcsolása volt. A már folyamatosnak mondható írás jelei az i. e. 4000. év körül keletkezhettek, tehát 6000 évvel ezelőtt. Ezzel az írásmóddal már nem általános és bizonytalan, hanem többékevésbé körvonalazott fogalmakat jelöltek. Ez az úgynevezett „rébusz"rendszer, amelyben a sugarakkal övezett kör a Napot, az emberalak az embert jelenti. Érdekes, hogy voltak igen fejlett kultúrájú népek — például a perui inkák népe —, amelyek közlendőiket egy fölöttébb sajátos jelrendszerrel, zsinórokra kötött csomóknak a segítségével közvetítették. A képírás e „rébusz"-rendszerének igen fejlett formája volt az egyiptomi hieroglifikus írás. A hieroglifa név a görögöktől származik: a „szent" jelentésű hierosz és a „vésett" jelentésű glüph szóból. Az egyiptomiak a képecskéket fogalmak jelképeként alkalmazták, tehát bármely nyelvjárásban „olvashatók" voltak. Jelentős előrelépés volt a betűírás kialakulása. Ez az írásforma már igen magas műveltségi szintet föltételezett: meg kellett hozzá figyelni a szavakat alkotó különálló tagokat, előbb a szótagokat, majd a hangegységeket, hogy elérkezzenek a pontos kifejezésig. Az azonos alakú — homonim — szavakat, amilyen például a mi nyelvünkben az ég, a tűz, a vár, az ár (ezek főnévként és igeként mást-mást jelentenek), immár azonos jellel írhatták, és ez a képjelek számának csökkenésére vezetett. Gondoljunk arra, hogy a képjeles eredetű megújított kínai ábécé majdnem 3000 jelet alkalmazott. A képírás Földünk több különböző területén — gyakran egymástól függetlenül — kifejlődött, és néhány nép nem is jutott túl az írásnak ezen a kezdetleges fokán. A fejlett kultúrájú maja nép rendezett városokat, hatalmas piramisokat épített a mai Mexikó területén már az i.sz. IV. században. A pompás művészeti emlékeken kívül fennmaradt néhány kódexük is, amelyekben a szöveget négyzetekbe rendezett színes képek közlik. Jóval korábban, az i. e. harmadik évezred táján ugyancsak a képírásból alakult ki a kínai írásmód. Akkor még minden szóra külön írásjelet, illetőleg képjelet alkalmaztak, s számuk meghaladta a 40 000-et. A kínai írást a történelem során többször egyszerűsítették, de alkalmazása s főként még ma is valóságos művészet. Az egyiptomi írásmód kialakulásával nagyjából egy időben a Közel- és Közép-Keleten, a mai Irak területén, a Tigris és az Eufrátesz völgyében különös írás fejlődött ki. A sumér-akkád kultúra terméke volt a pecséte-Képírással készített, fából faragott hal a Húsvét-szigetekről. Az írás titkát nem ismerjük. KeMITRJMM/ Vízszintes sorok: 1. Idézetünk első része, folytatva a függőleges 13, 17, és 9. sorban. 13. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 14. Lent betűi. 15. .... lázadása, Szabó Béla regénye. 16. Nulla. 17. Város a Dunántúlon. 18. Kovácsolt vas. 19. Mássalhangzó kiejtve. 20. Egyénisége. 21. Angol férfinév. 22. Látni ige egyik alakja. 43. Széptevés. 24. Egyiptomi napisten. 25. Igen-igen olaszul. 26. Finom ital. 27. Lóverseny. 28. Piszok. 29. Karola német neve. 31. Afrikai állam. 34. Férfinév. 35. Napszak. 36. E liba. 37. Szék — németül (fon.). 38. B. É. 39. Kevert gaz. 40. Hangtalan telelt. 41. Szedd a lábaidat. 42. A kígyó igéje. 43. Végnélküli kút. 44 iacta est. 45. Fafajta. 46. Kőszirt. 47. Francia női név (fon.). 48. Rabló. 50. Kötőszó (ford.). 51. Egy férfinév és egy idegen női név. 54. Üres németül. 55. Töltött. 57. Néni Bécsben. 59. Dallam — franciául. 60. .... Eyre, Bronté ismert regénye. 61. Gyógy és dísznövény. 63. Ady Endre biogramja. 64. Végtag. Függőleges sorok: 1. Küzdőtér. 2. Olasz tenger. 3. Elő ellentéte. 4. Buzdító szócska. 5. Formai. 6. Latin előljáró; jelentése: előtt. 7. Z. E. A. 8. Latin „és". 10. Fö étkezés. 11. Végnélküli relé. 12. Gyakori igevégződés. 18. AÄDO. 19. Ünnepi lakoma. 21. Kis Mihály. 22. Lerakódás-