A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-22 / 42. szám

Az ősz slágere a fiatalok részére )ivat a pelerin A francia, a holland és a belga divattervezők őszi teenagerkollekciójának . pelerines kabát és a pelerines kosztttm volt a fő darabja. A modellek térdlosszúságúak, és a rövid pelerin a könyék fölé ér. Egyszínű és kockás gyapjúzövetből, valamint dublészövetből készítik. Ezt tartottuk mi is szem előtt, amikor teenagereknek terveztünk pelerines :abátot és kosztümöt. 1. Cimetszínű kabát és pelerin. Mindkettő villámzárral csukódik. Kerek díszarrásokat és kerek zsebeket terveztünk rá. 2. A középső rajzunkon az első modell hátát mutatjuk be, amit hátvarrás, svábbá dragon és két gomb díszít. 3. Világos drapp szövetből készült kosztüm és pelerin. A csípőig érő kabátot arna zseb, drapp zsebfedő és barna gombok díszítik. A térdig érő szoknyán árom lerakás van. A pelerin két oldalát varrás és sok gomb díszíti, a barna allér alatt egy gomb fogja össze a peierint 'aprikapiros, vastag szövetkosztüni, hasonló színű különleges sapkával Egyenjogúság a családban A házasság jogi viszony, míg a szülőt a gyermekével vérségi kapcsolat köti össze. A házasság felbontható, a vérségi kötelék nem. A társadalom számára fontosabb a család, mint a házasság. Az érvényben levő jogrendszer viszont inkább a házassággal foglalkozik, mint a családdal, holott a család fejlődése azt követeli, hogy a gyerek kerüljön a figyelem középpontjába, hogy a jogrend a szülő és a gyermek kapcsolatát tekintse a család alapvető viszonyának — és nem a házastársakét. A szilárd család egyik feltétele: az apaság kultusza. Legyen ez is olyan erős, mint az anyaságé! Ha a férfiak azt látják, hogy a társadalom megköveteli tőlük apai kötelességeik teljesítését, jobban meggondolják, hogy elváljanak-e, vagy sem és kevesebb lesz az elhagyott gyerek. A szocialista országokban a jognak nemcsak követnie, hanem ösztönöznie is kell a társadalmi változásokat. Nálunk a család többé-kevésbé passzívan formálódik a változó körülmények közepette, holott a szocialista társadalmi rendszert nem lehet felépíteni, ha az emberek nem állnak feladataik magaslatán. A család egyik funkciója, hogy elfogadtassa a gyermekkel a társadalom értékrendszerét és azt beépítse a személyiségébe. tgy megkönnyíti kilépését az életbe és alkalmazkodása folyamatát. A munkára nevelés, a szülők példamutatása, hivatásérzete, a munka megosztása a család feladata, különösképpen azon képességek kibontakoztatása, amelyekre az iskola még nem alkalmas. A családnak tehát nagy a szerepe a gyermek pályaválasztásában, s így nemcsa'k a munkára és az irányításra, hanem az önálló döntésre is fel kell készítenie a gyereket. Az, aki patriarchális családban, parancsuralom alatt nő fel, erre nem képes. Csak az alkalmas rá, aki demokratikusan élő családban nevelkedett fel. A demokráciát és azt, miként éljünk a szabadsággal, éppen úgy meg kell tanulni, mint bármi mást, de még gyerekkorban, a szülői házban, mert amikor a személyiség már kialakult, ez a „tantárgy" nemigen pótolható. Ha a család nyitott a társadalom felé, a szülők politikailag elkötelezettek, jobb pedagógiai környezetet biztosítanak a gyermekeknek, akikből igy kritikai szellemű konstrhktív emberek lesznek. A szocialista országok nem egykönynyen birkóznak meg az asszony kettős hivatásával, mert még nincs annyi gyermekgondozó intézményük, amenynyire szükség volna, és nem számosak azok a szolgáltatások sem, amelyek leveszik a nőkről a házimunka terheinek javarészét. A családtagok sem valami sokat segítenek odahaza. A család pedig így a legfontosabb funkcióját, a gyermeknevelést, nem tudja megfelelően betölteni. Az apák ezt női reszortnak tekintik, és az asszonyt még a családtagok kiszolgálására is kötelezik, s így a nő két szerepet tölt be, a férfi meg csak egyet. A kibontakozás útja a szerepek egyenlő megosztása a házastársak között és ha emellett az állam is magára vállal bizonyos teendőket, megerősödnek az emocionális kapcsolatok a családban. A szerepek egyenlősítése viszont addig nem mehet végbe, míg a nők jelentős része hajlandó vállalni a felelősséget a családért, a háztartásért, a gyermeknevelésért — lényegében mindenért.