A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-22 / 42. szám

Az ősz slágere a fiatalok részére )ivat a pelerin A francia, a holland és a belga divattervezők őszi teenagerkollekciójának . pelerines kabát és a pelerines kosztttm volt a fő darabja. A modellek térd­losszúságúak, és a rövid pelerin a könyék fölé ér. Egyszínű és kockás gyapjú­zövetből, valamint dublészövetből készítik. Ezt tartottuk mi is szem előtt, amikor teenagereknek terveztünk pelerines :abátot és kosztümöt. 1. Cimetszínű kabát és pelerin. Mindkettő villámzárral csukódik. Kerek dísz­arrásokat és kerek zsebeket terveztünk rá. 2. A középső rajzunkon az első modell hátát mutatjuk be, amit hátvarrás, svábbá dragon és két gomb díszít. 3. Világos drapp szövetből készült kosztüm és pelerin. A csípőig érő kabátot arna zseb, drapp zsebfedő és barna gombok díszítik. A térdig érő szoknyán árom lerakás van. A pelerin két oldalát varrás és sok gomb díszíti, a barna allér alatt egy gomb fogja össze a peierint 'aprikapiros, vastag szövetkosztüni, hasonló színű különleges sapkával Egyenjogúság a családban A házasság jogi viszony, míg a szü­lőt a gyermekével vérségi kapcsolat köti össze. A házasság felbontható, a vérségi kötelék nem. A társadalom számára fontosabb a család, mint a há­zasság. Az érvényben levő jogrend­szer viszont inkább a házassággal fog­lalkozik, mint a családdal, holott a család fejlődése azt követeli, hogy a gyerek kerüljön a figyelem közép­pontjába, hogy a jogrend a szülő és a gyermek kapcsolatát tekintse a csa­lád alapvető viszonyának — és nem a házastársakét. A szilárd család egyik feltétele: az apaság kultusza. Legyen ez is olyan erős, mint az anyaságé! Ha a férfiak azt látják, hogy a társadalom megkö­veteli tőlük apai kötelességeik telje­sítését, jobban meggondolják, hogy el­váljanak-e, vagy sem és kevesebb lesz az elhagyott gyerek. A szocialista országokban a jognak nemcsak követnie, hanem ösztönöznie is kell a társadalmi változásokat. Ná­lunk a család többé-kevésbé passzívan formálódik a változó körülmények kö­zepette, holott a szocialista társadalmi rendszert nem lehet felépíteni, ha az emberek nem állnak feladataik ma­gaslatán. A család egyik funkciója, hogy el­fogadtassa a gyermekkel a társadalom értékrendszerét és azt beépítse a sze­mélyiségébe. tgy megkönnyíti kilépé­sét az életbe és alkalmazkodása folya­matát. A munkára nevelés, a szülők példamutatása, hivatásérzete, a mun­ka megosztása a család feladata, kü­lönösképpen azon képességek kibonta­koztatása, amelyekre az iskola még nem alkalmas. A családnak tehát nagy a szerepe a gyermek pályavá­lasztásában, s így nemcsa'k a munká­ra és az irányításra, hanem az önálló döntésre is fel kell készítenie a gye­reket. Az, aki patriarchális családban, parancsuralom alatt nő fel, erre nem képes. Csak az alkalmas rá, aki de­mokratikusan élő családban nevelke­dett fel. A demokráciát és azt, miként éljünk a szabadsággal, éppen úgy meg kell tanulni, mint bármi mást, de még gyerekkorban, a szülői házban, mert amikor a személyiség már kialakult, ez a „tantárgy" nemigen pótolható. Ha a család nyitott a társadalom felé, a szülők politikailag elkötelezettek, jobb pedagógiai környezetet biztosíta­nak a gyermekeknek, akikből igy kri­tikai szellemű konstrhktív emberek lesznek. A szocialista országok nem egyköny­nyen birkóznak meg az asszony ket­tős hivatásával, mert még nincs annyi gyermekgondozó intézményük, ameny­nyire szükség volna, és nem számosak azok a szolgáltatások sem, amelyek leveszik a nőkről a házimunka terhei­nek javarészét. A családtagok sem va­lami sokat segítenek odahaza. A csa­lád pedig így a legfontosabb funkció­ját, a gyermeknevelést, nem tudja megfelelően betölteni. Az apák ezt női reszortnak tekintik, és az asszonyt még a családtagok kiszolgálására is kötelezik, s így a nő két szerepet tölt be, a férfi meg csak egyet. A kibon­takozás útja a szerepek egyenlő meg­osztása a házastársak között és ha emellett az állam is magára vállal bi­zonyos teendőket, megerősödnek az emocionális kapcsolatok a családban. A szerepek egyenlősítése viszont ad­dig nem mehet végbe, míg a nők je­lentős része hajlandó vállalni a fele­lősséget a családért, a háztartásért, a gyermeknevelésért — lényegében min­denért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom