A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-22 / 42. szám

Képregény 9. Betyárok f.«. Bujkó uram mesterkedik, hogy Veszelka Pétert kiszabadítsa. Érme páterral egy zacskót küld Veszelkának a tömlöcbe. A páter gyónásra hivatja fel a kis kápolna szobácskájába. — „Pétör fiam, egy jódakaró uriembör küdi imez rózsafüzért, ebben a vászonban" — mondja a páter. Veszelka kézbe veszi, és érzi, hogy pénz van benne. Rógtön mög is könnyebbült a lelkében. Olyan áhítatos lett, amilyen csak lehetséges volt. A gyónás után, a börtönirodán Gombár őrmester kezébe nyom egy forintos bankót. Mög is lösz a haszna. Az őrmester ráordít az egyik őrre! - „Azt a két böcsületös gyilkos embört áttösszük egy másik cellába, bogy ezt a gazembört ne vigasztalják." — Veszelka mosolygott magában. 57. Juliska álmában érezte, hogy a szíve édesen zsibog. Hallja is a fülemile csattogását. Meghallotta a szomszédasszony Perzsi néni is. Meg is találta: ott guggolt Sándor Veszelkáék udvara előtt és csattogtatta a fülemile szerelmes füttyéi. Látta a legényt a Csepegtető csárdában, és mingyár kitalálta, ki ez a madár. „Sándorkám - szól édös gyerököm." A legény ls megismerte. Perzsi néni: „Elhallgattasd a madarat. Két talpas perzekutor van az eresz alatt komámasszonyoméknál. De ne busujj, semmi baja Juliska leikömnek. Csak nagyon sirat tégöd." Azt tanácsolja, hogy tűnjön el a legény a környékrül is. 61. Bán Andrási verik, és énekel: „Lovamat kötöttem piros almafához . . ." Veszelka a cellájában a pénzét számolja. Rúzsa Bandihoz áthajtják a rác gyilkosokat. Jönnek a rabok a munkáról. Suttognak: „Nem sokáig tart már. Rúzsa Sándor a bandájával megostromolja a tömlöcöt és kiszabadítja a rabokat, mert itt van a testvére, ázt akarja mögszabadítani a kötéltől, aztán betyárt csinál belőle." Bandi halálosan megijedt. Ennél iszonyúbbat nem mondhattuk volna neki. Az szép, hogy a bátyja ki akarja szabadítani. De hogy ő is betyár legyen, azt nem. Ezt az egyet nem vállalja. Betyár nem 1««» 62. Bujkó Bandi be volt jelentve a királyi biztos adminisztrátor úr őméltóságához. Száz aranyat visz a lajbija belső zsebében. Veszelka Péternek ki kell szabadulnia. Mert mindennap igen nagy veszteség, amit bent tölt. Azonnal a tárgyra tért. — „Ez az embör nagy félreértésnek az áldozata. Mivel az ő házánál fogták el Rózsa Sándort. Becsületes, okos, hasznos ember." Az adminisztrátor elé tesz egy iratot, hogy helyeztessék azonnali szabadlábra, szigorú felügyeletével pedig Bujkó György városi gazdasági szenátor bízatik meg. S hogy a „pecsétnyomó" is meglegyen, elővette a lajbi zsebéből a pénz tekercset. A méltóságos felugrott mérgében, a dívány alá vágta a tekercset. Az aranyak szétgurultak, cikáztak, szikráztak. — „Mars! Kifelé! — ordította magából kikelve. — Megvesztegetés? Mars gazember!" — Bujkó először életében elvesztette a mosolygását, és kihátrált. De mégis beles az ajtó résen. Örömmel látja, hogy őméltósága négykézláb a földön van, és kapargálja fel az aranyakat. (Folytatjuk) 58. Mikor az asszony elment, a legény átszökött a gyepün, óvakodva közeledett a házhoz, de felvont pisztollyal. Az eresz alatt ott fekszik a két perzekutor. Ölelik a puskájukat. Sándor ragadós bojtorjánt vesz elő, s rárakta a perzekutorok Iajbíjára, ahol a gomb le volt vágva. Elszedi a fegyverüket, és visszalopakodik. Juliska pedig csak állott az ablakban, előbb megfagyott a vére: csak nem akarja megölni őket. Aztán kacagott a szíve a büszkeségtől. De fájt is, hogy nem beszélhetett Sándorral. 59. A szögedl csinos városháza alatt sötét pincék húzódnak. Boltíveik alatt sötétség lakott és patkányok. Az egyik cellában Veszelka Péter, a másikban Rózsa Bandi. Veszelka ketrecébe egy rác koldust meg a feleségét lódította be Gombár őrmester. Ennyit mondott: „Megölték a révésznét. Most, hogy olyan sok átkelés vót, pénze vót, hát ezök a disznók kihasították," - Veszelka undorodik. Rózsa Bandi odaát feküdt a szalmán. Néha felhallatszott a lárma az alsó pincéből. A veres Bán Andrást botozzák. Mindennap megkapja a porcióját. Utána mingyár hozzáfog cimbalmozni a sötétben a többi rabok vigasztalására. Csak azt nem lehet kitalálni, hogy abba a fekete sötétségben, hogy el nem téveszti a hangokat.