A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-15 / 41. szám

Lajos bácsi ebédel. A felesége k: megy, nemsokára visszajön. — A kispulykáknak is vigyél eni — mondja az asszonynak. Mikor Csonka néni kimegy, feléi fordul. — Meg kell mondani, nem igaz' Az asszony felejtős fajta — mondji s elneveti magát. — Na, menjünk k: felé, ott a legjobb. Körüljárjuk a házat. Kacsák, pulj kák jönnek elő a bokrok alól. — Na, hogy vagy Mari? — áll me az egyik tyúk előtt. — Éhes vagy Na várj, mindjárt hozok valamit. J< van no... Visszamegy, s egy maroknyi rizi hoz. — Ezt szereti — mondja, s a rizi a tyúk elé szórja — Egyél Mari. Megvárjuk, amíg a tyúk felszedi geti a földről a rizsszemeket. — Vigyázni kell rá, mert a pulyká eleszik előle. A Mari gyáva... A bokrok között kitaposott ösvér vezet a sziget belsejébe. A sárgü lombokat vad szél veri. Kis tisztási érünk. Félig kész halászszerszám • emelő — áll a tisztás közepén. Me| hajlított karjai, mint valami óriáspó lábai állnak a föld felett. — Valami bitangok összetörték másikat — mondja. — Hát ilyenek i emberek. Csak törnek-zúznak mii dent... A jó helyett inkább a rosszi teszik. Hám néz, tőlem várja szaval igazi lását. — A hálót persze lelopták ról Tudja, itt mindenféle dolgok törtéi nek. Most azt hiszi mindenki, aki ic jön, hogy csoda érdekes itt mindé: Hát nem mondom, most már igen. E nem volt mindig az. Én sem a mi gam jószántából jöttem ide. Hanei mert kellett. Hozott a betegség, mi a nyomorúság. Mert sok mindent v< gigcsináltam ám én az életemben má Elhallgat, mintha az a „mindenféle Csonka Lajos bácsi Kilép a partra, felhúzza a csónakot, s a vasszöget a földbe szúrja. — A bordákra lépjen, mert síkos a ladik feneke. Felkapaszkodunk a lépcsőkön, s már az udvarban is vagyunk. Ha ugyan udvarnak lehet nevezni azt, ami a cölöoökre épült faházikó körül van. A földön tulajdonképpen csak a cölöpök, karók állnak, minden más embermagasra van felrakva, mert tavasszal a folyó elönti a szigetet, s ami útjába kerül, menthetetlenül elsodorja. — Na. kerüljön beljebb — mondja Lajos bácsi — nézze meg Velencét. Hangjában envhe csípősséget, iróniát érzek. De nincs idő ezen töprengeni. Nézem a cölöpökön álló házikót Fából van mindene kívül-belül. Csonka Lajos minden darabot maga vágott fel. maga szabta, és maga illesztette a helvére. Kemény munka lehetett annak idején, több, mint tizennégy évvel ezelőtt. — Akkor látta volna mi volt itt — mondia a házigazda — Semmi. Bozót hordalék, feltúrt föld. A nagy semmi. Az altót erős rugó rántja be utánunk. Hűvös félhomály fogad. Csonka néni meglepetten áll az asztal mellett. Alacsonv asszony, abból a fajtából való. amelyiken nem látszik az idő múlása. Mozdulatai frissek, fiatalosak. A szoba berendezése egvszerű. Egy széles, magas lábakon álló ágy, hogy ketten bőven elférjenek rajta, mellette szekrény, a falakon képek, az asztal felett telepes rádió, körül edények, s különböző, számomra ismeretlen rendeltetésű szerszániok; a szoba közepén mézpörgető, fehér ruhával letakarva. A padlót piros linóleum fedi. A ház falához ragasztva egy kis műhely áll, benne gyalupad, s mindenféle asztalosszerszám. Félig-kész kaptárok, új keretek sorakoznak egymás mellett a műhelyben. rik ki. Megáll előttem, megnéz, mintha azt kérdezné, mit akarok. Szerencsére nem tud beszélni, mert ugyancsak nehezen tudnék válaszolni a kérdésére. Mert hát valójában mit is akarok? Megismerni egy embert, egy ember hétköznapjait itt, ezen a szigeten, aki felépítette a maga sajátos világát, távol mindentől és mindenkitől, ezen a helyen, amely távol van a civilizált világ minden rontásától, amely sziget lett, különös sziget ott, „ahol a vizek találkoznak". Elmosódó körvonalakban valami ilyesmit látok, ezt próbálom megfogalmazni még az innenső parton. Csak azt nem tudom, mit mutat majd a túlsó part, a sziget, ahol két ember *íli a maga hétköznapjait. Beülök a csónakba, s szomorúan konstatálom, hogy önbizalmam valahogy nincs a megszokott szinten. Csonka bácsi egy szeneslapáttal kimeri a csónak aljából az összegyűlt vizet, Mozdulatai nyugodtak, egyenletesek. A kutya a csónak orrából felém néz. — öreg már — mondja Csonka bácsi a csónakra célozva — átengedi a vizet. A csónak elég keskeny, de lehet vagy öt méter hosszú. Kikötünk. Megint a kutya az első. Magam is felállók, da Lajos bácsi visszaparancsol. — Megálljon — mondja. A nagy hal A Latorca bal partján, a töltés és a régi meder közötti ártéri réten tehénlegel. Az egyik fa alatt két ül, s hallgatva nézi a békésen csordát. Egy „jónapot" után átigazítanak, mondván, hogy ha Csonka Lajost keresem, jó helyen járok, csak menjek le a folyóhoz. A Latorca régi medrében alacsonyan áll a víz, a kopár, homokos part enyhe lejtéssel fut le a folyóhoz. Az északi szél nehéz hullámokat görget a part túlsó, meredek széle felé. Az ott a sziget. Ott él Csonka Lajos feleségével. A vizén két csónak áll, láncaik felfutnak a partra, a láncok mellett földbe vájt lépcsők kapaszkodnak a semmibe. Innen ennyit látni. A parti fűzfák sűrű lombja minden mást eltakar a kíváncsi tekintet elől. - Hahó! - kiabálok — hahó, Csonka bácsi... Bozontos szőrű kutya szalad le a folyóhoz, megnéz, vakkant néhányat, s fürgén felszalad a partra. Nemsokára újra megjelenik, megáll, s hátranéz. Magas termetű, barna bársonyruhát viselő férfi jön le a lépcsőkön, kezében evező. Eloldja a csónakot, belelép, s ellöki a parttól. Nem ül le. Állva evez. A csónak billegve közeledik, a hozzácsapódó hullámok cseppekre szakadva átszöknek az oldalán. A partra először a bozontos kutya ug-oooooooooooooooooooooooooooooooooo Amikor e sorok napvilágot látnak, a képen látható kilenc fiatal már megismerkedett Budapest nevezetességeivel. Sőt, jó néhány órát töltöttek el a könyvek fölött is. Mielőtt útnak indultak volna, tíznapos összpontosításon vettek részt a Csemadok KB seneci (szenei) üdülőjében, hogy itt „útravalót" kapjanak. Mint ismeretes, egyre erősödik, gyarapszik a Szocialista Ifjúsági Szövetség taglétszáma, ezért egyre nagyobb szüksége van jól képzett vezetőkre. E célt tartja szem előtt az Ifjúsági Szövetség, és ezért nemcsak itthon képezi a fiatal vezető kádereket, hanem külföldre is elküldi őket tanulni. A Szovjetunióban, Magyarországon és a Német Demokratikus Köztársaságban tanulnak fiataljaink, hogy szakképzett vezetőkké váljanak. Azokkal a fiatalokkal töltöttünk néhány órát, akik Budapestre készültek a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetőképző iskolájára. A tíz nap alatt számos előadó látogatta meg őket a Csemadok üdülőházában. Többek között Martinkoviő Stefan, SZISZ politikai szervezési osztályának vezetője, al az ifjúsági mozgalom helyzetével, Igor Schubert t úttörő mozgalommal és Marianna Klimanová i alapvető politikai fogalmakkal ismertette meg hallgatókat. Találkoztak Bielik György magyar fi konzullal is, aki Magyarország politikai és gazdasi gi helyzetét vázolta. Az általános felkészítéshez hozzátartozott az i hogy Sídl Etel a KISZ központi iskolájának iga: gatóhelyettese elbeszélgetett a hallgatókkal, váll szolt a feltett kérdésekre. Mert ezekből is volt elé Az iskola jövendő hallgatóit főleg azok a dolgok éi dekelték, melyek szorpsan összefüggnek a magya országi fiataloknak a társadalomban elfoglalt hel; zetével. Sok kérdés hangzott el az ifjúsági törvén; nyel kapcsolatban is. Az igazgatóhelyettes elmondotta, hogy a KIS központi iskolája nyolc éve képezi ebben a forrni ban a hallgatókat, öt hónap alatt három témacsi A Csemadok KB seneci (szenei) üdülőháza, ahol a hallgatók tíz napot töltöttek