A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

Ulster — hat grófsága Nagy-Británnia része maradt. 1937-ben Írország független állam lett a Brit Nemzetközösség keretében. Az új alkotmány ki-, •nondta, hogy az egész ír-sziget Írország nemzeti területe, s az ír törvéíyek Észak-Írországban csak ideiglenesen nem érvényesek. Drótsövények mögött a főváros Őrizetbe vett írek arccal a járdán Eeküdtek, keresztbe rakott lábakkal üllek vagy tarkójukra tett kézzel, arc:al a fal felé fordulva álltak a zuhogó ísőben. Aki megreszketett a hidegtől, az kapott egyet a puskatussal. Közben angol katonák fegyverek után kutattak a Sultan Streeten. Augusztus 6-án Belfastban lelőttek egy angol katonát. Szélsőséges elemek hat lövést adtak te. Londonderryben bombamerénylet következtében kiégett egy rendőrállonás. A város valamennyi negyedében ropogtak a fegyverek. Több mint hatszáz személyt őrizetbe vettek. Augusztusban polgárháborúhoz hasonló állapottá terebélyesedtek ki az agész nyáron át tartó zavargások. A Férés összetűzések hulláma különösen augusztus 10. után csapott magasra: ffr/áfttm nífiAsr tét nap alatt hivatalos beismerés szerint 21 ember veszítette életét s több szer személyt internáló táborokba záriak, további ezrek pedig a harcoktól /aló félelmükben az Ír Köztársaságba menekültek. Augusztus 7-én az angol kormány L000 fővel megerősítette az expedíciós ladtestet. Észak-Írországban most [1 000 angol katona állomásozik, teljes íadifelszerelésben. Nincs olyan hely, ihol az emberek ne ismerkedtek volla meg a tankokkal és ágyúkkal. A puskákra és a géppisztolyokra már :sak akkor figyelnek fel az ír gyeretek, ha véletlenül egy-egy új típust átnak. Rohamsisakos, gumibotos rendirök és katonák, kövekkel és palackokkal „felfegyverzett" tüntetők a vá•osok megszokott képéhez tartoznak. „... mintha puska lenne a kezében" Néhány héttel ezelőtt egy angol ka;ona agyonlőtt egy polgári személyt, i ezt így indokolta meg: „Ügy tűnt, nintha puska lenne a kezében." Egy násik katona agyonlőtt egy Mr. Bitti íevű férfit. „Azt hittem, hogy »sünlisznó« (szögekkel kivert furkósbot) ran nála." Ezrek vettek részt a temeésükön. Szélsőséges protestáns terro•isták, az ún. „orániaiak" csoportjai gyekeztek megzavarni a temetést. Ezek nevüket onnan veszik, hogy az ingol protestánsok II. Orániai Vilmos vezetésével 1690. július 12-én a Boyne blyó melletti csatában súlyos vereséget mértek a II. Jakab vezette katolicus ir felkelőkre. Ennek az évfordulóét az észak-írországi protestánsok év•ől évre hatalmas felvonulással ünnepik meg, amit a katolikus írek — értíetően — provokációnak minősítenek.) \z erőszakos cselekmények újabb hulámát jelentette be a szélsőséges proestánsok vezére, Cralt volt belügyminiszter, fenyegetőzve, hogy ismét megilakítja az 1969-es véres összetűzések itán feloszlatott „B-Specials" nevű 'egyveres alakulatokat. A terrorra error a válasz. Augusztus végén Belfast napokig villanyáram nélkül maradt: terroristák felrobbantották a távvezetékeket és bombamerényletet követtek el a villanytelep irodaháza ellen. Belfastban és Londonderryben lakóépületek, üzemek, bankok, áruházak égnek ki — főként a katolikus negyedekben —, s az oltási, mentési munkálatokat barikádok, orvlövészek nehezítik. A kivándorlók országa Az írekre évszázadokon át nehezedő politikai és gazdasági elnyomás miatt — földjeiket elvették, vallásukat szabadon nem gyakorolhatták — milliók vándoroltak ki Írországból. Sajátos jelenség, hogy külföldön, főleg az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Kanadában több mint kétszer annyi ír nemzetiségű és majdnem annyi ír származású ember él, mint magában a szigetországban. 1850-ben Írországnak több mint hat és fél millió lakosa volt, ötven évvel később nem egészen öt és 1950-ig ez a szám hárommillió alá süllyedt. Angliában az írek főképp bányákban, az ír nők a vendéglátóiparban és háztartásokban dolgoznak. Észak-Írországban 775 000 ember él a városokban és 660 000 falun, hasonló feltételek között mint az ír Köztársaságban. A falvakon szalmatetős kőházakban. A kandallókban tőzeggel fűtenek, ami Írország egyik fő kiviteli cikke. A városi gettókban nem ismerik a vízvezetéket "£s a vízöblítéses WC-t. Hogy a helyzet javuljon, 100— 200 000 új lakást kellene felépíteni — írta a Morning Star. Mindenről az Isten tehet? Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságában 30 millió tagja van az anglikán egyháznak. Ennek feje az angol uralkodó, aki a miniszterelnök javaslatára a hercegérseket és a püspököket kinevezi. Az írek az elmúlt évszázadok minden vallásüldözése ellenére is megmaradtak katolikusnak. A betelepedett angolok és skótok leszármazottai protestánsok: anglikánok, presbiteriánusok vagy metodisták. Az unionista kormány a mai viszályt igyekszik vallási nézeteltérésként feltüntetni. S ha ez a kívülálló számára annak is látszik, csaknem teljes egészében szociális ellentétekről van szó. Az új polgárjogi küzdelem, amely 1967 februárjában kezdődött, megmutatta az észak-írországi társadalom igazi arculatát. Az unionisták (a Nagy-Britanniával való együttélés hívei) a vallási ellentéteket a lakosság megosztására használják fel. Együttműködésük a misztikus „orániai rend"-del mindenki előtt ismeretes. Az „orániaiak" a mai napig is minden év július 12-éről terrorral emlékeznek meg. A legújabb polgárháború kezdete is tulajdonképpen 1969. július 12-re esik, amikor az orániai rend fegyveres tagjai megtámadták a katolikus negyedeket. Az összetűzéseknek tragikus eredménye volt: 10 halott és 500 sebesült. 1969 szeptemberében a katolikusok azt várták, hogy az országba vezényelt angol katonaság megvédi őket, de ennek az ellenkezője történt. Belfast és Londonderry drótsövénnyel elkerített szektoraiban éjszakáról éjszakára terrorcselekményekre kerül sor. A szélsőséges elemek többnyire az IRA, a betiltott ír Köztársasági Hadsereg tagjai, amely az 1916-os felkelés idején alakult. Az IRA ma egész Írországban illegálisan működik. A parancsnokságról azonban tud mindenki. A belfasti események után az IRA két részre szakadt: egy baloldali és egy szélsőséges szárnyra. A baloldali csoport azt vallja, hogy politikai harc nélkül nem változik meg a helyzet. Együttműködik az ír Kommunista Párttal. A haladó közvélemény — az angol s az ír egyaránt — támogatja a polgárjogi mozgalmat, mely azért küzd, hogy kivívja a politikai és szociális jogokat mindenki számára, származására, politikai és vallási meggyőződésére való tekintet nélkül. Angol és ír hivatalos körök azonban egyaránt ellene vannak a két országrész egyesítésének. Az angolok félnek, hogy az észak-írországi protestánsok elveszítenék kiváltságos helyzetüket, ír kormánykörök viszont félnek egy gazdaságilag erős és hagyományosan unionista protestáns kisebbségnek az ír Köztársaságba való beolvasztásától. Hogy segít-e ebben a helyzetben az egészséges népi erők összefogása, azt csak a jövő mutatja meg. — ta -Felvételek: Camera Press, London