A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

Stószi délután TSbb mint egy éve nem voltam Stószon. Azóta, hogy Fábry Zoltánt eltemettük. Most, nemrégen Stószon töltöttem egy délutánt, abból az alkalomból, hogy felavattuk Fábry Zoltán síremlékét. A két délután között alig egy év feszül. S mindjárt azt is hozzá kell tennem, hogy nem egy könnyű év. Fábry Zoltán hagyatkozását, mely szerint mindenét a CSEMADOK-ra hagyja, annak idején tudomásul vettük, lényegén alig töprengtünk el. S csak később derült ki, hogy Fábry hagyatéka nehéz örökség. S elsősorban nem a hagyaték anyagi részéről van szó, vagy nemcsak arról; a fő hangsúly a szellemi örökségre esik, annak feltárására, rendezésére és rendszerezésére. S ezen túl hasznossá tételére, ami semmi mást nem jelent, mint a hozzáférhetőség lehetőségének a megteremtését. Aki valaha járt Stószon Fábry Zoltánnál, az ismeri a képet: kinyílik a dolgozószoba ajtaja, s az ablakban Zoltán bácsi mosolyogva int, hogy gyertek beljebb... Most — lévén nyár és harminc fokos meleg — a dolgozószoba mindkét ablaka sarkig tárva, s az ablakból fehér köpenyben egy asszony néz ki ránk — Somogyi Józsefné. Bent megállok, s nézem az ismerős szobát; ismerős, de valahogy más, megváltozott. Másként van rendben, vagy pontosabban most kezd másként elrendeződni. S ez már Somogyi Józsefné, Éva asszony szorgalmának és szaktudásának az eredménye. Somogyi Józsefné minden reggel Rozsnyóról (Rolnava) utazik ide. Hajnalban kel, s késő este ér haza. Somogyi Józsefné Pécsről került Rozsnyóra. S mivel Budapesten az egyetemen a könyvtáros szakon végzett, örömmel vállalkozott Fábry Zoltán hagyatékának rendszerezésére és feldolgozására. — őszintén szólva, mikor elfogadtam ezt a megbízatást, nem tudtam mire is vállalkozom — mondja. — Egy kicsit kétségbe estem mikor megláttam mi van itt. — S most? — Az igazság az, hogy sejtelmem sem volt arról, hogy milyen mennyiségű anyagot kell feldolgoznom. — Mi volt eddig a legérdekesebb, vagy legértékesebb felfedezése? — Maga Fábry Zoltán, ugyanis Fábry munkásságát — bevallom őszintén — korábban alig ismertem. Ezen kívül az a felbecsülhetetlen szellemi érték ami itt együtt van. A régi folyóiratok teljes sorozatai, akad olyan is, amit talán ma már sehol sem lehet megtalálni, de itt van például Lenin összes műveinek egy német nyelvű kiadása, ami szintén ritkaságszámba megy, hiszen a legkorábbi kiadások közül való. De ugyanezt mondhatom arról a hatalmas dokumentációs anyagról is, amelyet Fábry Zoltán öszszegyüjtött; újságkivágások, kritikák stb. Nagy meglepetés volt számomra, hogy Fábry Zoltán könyvtárában nem találtam lexikont, de még szótárat sem. Annál több a meséskönyv. Fábry Zoltán nagyon szerethette a népmeséket. — Ha jól tudom, június közepe óta dolgozik itt. Véleménye szerint mennyi idő kell ahhoz, hogy az érdeklődők, gondolok itt elsősorban irodalomtörténészekre, írókra stb., hozzájuthassanak a számukra szükséges dokumentációs anyaghoz. — Az a körülményektől függ. Elsősorban is meg kell teremteni egy elfogadható feltételt a munkára. A könyvtár és a dokumentációs anyag feldolgozására még legalább egy évre van szükségem. Ez azonban csak az egyik része a dolognak. Az épületet is rendbe kell hozatni, s ez egyáltalán nem kis munka. A CSEMADOK KB tervei szerint a jövő tavaszra az épületet két-három szobával — amolyan dolgozószobával a kutatók, írók számára — ki szándékoznak bővíteni. Mire ezek elkészülnek, én is befejezem a könyvtár rendezését. Erről a kérdésről beszéltem később Varga Béla elvtárssal, a CSEMADOK főtitkárával is. Az elképzelés az, hogy Fábry Zoltán hagyatéka mindenki számára hozzáférhető állapotba kerüljön, s maga a ház amolyap kis alkotóházzá váljék. Ez azonban nem megy máról-holnapra. Hogy az elképzelés valóra váljon, ahhoz a központi, a kerületi és a járási szervek segítsége is szükséges. GAL SÁNDOR Az „örök forradalmár" A prágai Svoboda Kiadó gondozásában megjelent mű Bakunyin orosz forradalmár életét, politikai pályáját mutatja be az olvasónak. A Bakunyin család a szerző kutatásai alapján az előző századokban származott el Magyarországról Oroszországba. A szerző hét fejezetben dolgozta fel a 19. század második felének eseményeit, különösen az európai forradalmak és a munkásmozgalom történetét. Bakunyin az „örök forradalmár", életpályáját beleágyazta az európai és az oroszországi munkásmozgalom fejlődésébe a korabeli sajtóban megjelent cikkek és egyéb forrásmunkák, újabb kutatások eredményei alapján. Képet kapunk Bakunyin életéről, forradalmi fejlődéséről, s arról, hogy miképpen jutott el Bakunyin az anarchizmusig a 19. század forradalmi mozgalmaiban. Képet kapunk a kortársakról, elsősorban Marxnak és Engelsnek s a munkásmozgalom többi vezetőjének nézeteiről, harcáról Bakunyin és az anarchizmus ellen. A szerző feldolgozta a szláv nyelvű Bakunyin irodalmon kívül német, francia, angol és spanyol szerzők műveit is. Bakunyin anarchista szemléletének alapjai úgy látszik 1842—47 között alakultak ki, már ekkor szembefordult az állammal, mint társadalmi intézménnyel, és a magántulajdonnal az egyéni szabadság és egyenlőség nevében. Nem hitt az alkotmányokban és a törvények erejében, új törvény nélküli szabad világ" lebegett szeme előtt. 1848-ban azonban a forradalom első feladatának még nem az egyén, hanem az elnyomott nemzetek felszabadítását tekintette. Bakunyin minden fenntartás nélkül a népek önrendelkezési jogának alapjára helyezkedett. „Ne legyen más határ — írta a Felhívás a szlávokhoz című röpiratában — mint az, amit magunknak a népeknek szuverén akarata állapít meg nemzeti sajátosságaik alapján." Ezen az általános programon belül valamennyi szláv nép felszabadítását és összszláv föderációban való egyesítését tekintette saját személyes feladatának. Az össz-szláv föderáció azután csatlakozott volna az európai köztársaságok egyetemes föderációjához. Ezt a célt, amely feltételezte a cári birodalom és a Habsburg monarchia megsemmisítését, Bakunyin az európai forradalmi demokrácia feladataival összhangban és az európai demokratikus pártokkal együttműködve akarta megvalósítani. Ennek megfelelően nemcsak a prágai felkelésben vett részt (1848), hanem a német demokratikus mozgalomban is: 1849 májusában a drezdai felkelés egyik vezetője volt. Engels elítélte Bakunyin „demokratikus pánszlávizmusát", ahogyan később is szembehelyezkedett a pánszlávizmussal. A Habsburg monarchia szláv népeinek önrendelkezési jogát nem ismerte el. Minthogy ezek a népek 1848—49-ben az ellenforradalom táborában harcoltak, úgy találta, hogy a „demokratikus pánszlávizmus" jelszava a cári Oroszország érdekeit szolgálja, és élethalál harcot hirdetett ellene. 1864-ben Bakunyin megalapította a Nemzetközi Testvériség nevű titkos társaságot. Ennek célja az államot leromboló nemzetközi szocialista forradalom volt. Bakunyin szerint a termelőeszközöket társadalmi tulajdonba kell venni: olyképpen, hogy azokat mezőgazdasági és ipari szövetkezetek birtokolják. Az állam helyébe alulról kiépített fokozatokban a termelőszövetkezetek, községek, tartományok és az önrendelkezés alapján létesülő országok szabad föderációja lépett volna. Bakunyin elítélte a demokratikus centralizmust a munkásmozgalomban. Nem értette meg a történelem fejlődésének irányát. A mozgalom formáit illetően Bakunyin kereken elvetette a politikai harc szokásos eszközeit: a politikai pártokat, az általános választójogot, a parlamentarizmust, a kompromisszumokat és főleg a politikai hatalom, az államhatalom megszerzését, minthogy az államot le akarta rombolni. Nem értette meg a proletariátus diktatúrájának történelmi szükségszerűségét. Titkos szövetségét a legértékesebb, legbecsületesebb és legerélyesebb forradalmárokból akarta szervezni, és azt a feladatot tűzte elébe, hogy mint láthatatlan és személytelen forradalmi diktatúra az ösztönös népmozgalmat az anarchista Vladimír KaSík könyve Bakunyinró forradalom irányába terelje és az államot elsősor ban az uralkodó osztályok államának lerombolásár használja fel. A Nemzetközi Testvériség, mint szer vezett társaság 1870-ig állt fenn. Bakunyin, mint már előtte Blanqui és valószínű leg Mazzini is, az Internacionálét a saját befolyás alá akarta vonni. Az Internacionálét a szakszerveze tek alapjára akarta helyezni, amelyeket a munkás ság természetes alapszerveinek tartott. A szakszer vezetek mögött azonban ott áll a hivatásos fórra dalmárok titkos vezérkara, amely az általános gaz dasági mozgalmaikat továbbfejleszti a forradaltr harc irányába, egészen az általános sztrájkig, amel átmegy a döntő forradalmi összecsapásba. Bakunyi a tanulatlan munkástömegekre épített, akikben sze rinte elevenen élnek a forradalmi ösztönök, szem ben a tanult (politikailag iskolázott) és elpolgária sodott munkásokkal, akik már nem nyerhetők me a valódi forradalmi harcnak. Ez a gondolat azutá átment Bakunyinnál a paraszti tömegek elementár: forradalmiságába vetett hitbe, sőt a rabló vilá dicsőítésébe, amely Bakunyin szerint példát nyú; a forradalmi hősiességre. Az Internacionálé svájc francia (olasz) szekciói 1869 elején Föderális Taná csot alakítottak. így jött létre az ún. Romand Föde ráció, amely Bakunyin befolyása alatt állott. Baku nyin befolyása kiterjedt az Internacionálé egyko jelentős franciaországi vezetőjére is, pl. a páriz: Malonra s emellett Belgiumban is voltak hívei. A bázeli kongresszus után 1870 áprilisában sza kadásra került sor a Romand Föderációban. Baku nyin hívei megalakították a Jurái Föderációt, amel nyíltan szembehelyezkedett Marx és a Főtanács po litikájával. Magának az Internacionálénak a ketté szakadását elodázta a porosz-francia háború, amely nek következtében az Internacionálé 1870 és 187 őszén esedékes kongresszusai elmaradtak. A hábor kitörése után Bakunyin Franciaország megmentésé a forradalmi kommünök föderációjától várta, amel azonnal kiküszöböli az államot. Másrészt viszor erősödött a nemzetközi reakció, több országban be tiltották az Internacionálé szervezeteinek működe sét. Ilyen körülmények között ült össze 1872 szép temberében az Internacionálé kongresszusa. A hág; kongresszus összetétele más volt, mint Bázelban. , nagyszámú francia delegáció ezúttal, egy-két kivé téltől eltekintve, blanquistákból és a Főtanács, vagy is Marx híveiből állott. Marxot támogatta a né metországi delegáció is. így azután a londoni kor ferenciának a politikai pártalapítás szükségességé ről hozott határozatát a hágai kongresszus is meg erősítette. A határozat mellett huszonkilencen sza vaztak, tizenhárom ellenszavazat, illetve tartózkodá mellett. Hasonló szavazataránnyal zárták ki az Ir ternacionáléból Bakunyint is, elsősorban azért, mei titkos társaságot létesített, melynek szabályzata el lentétben állott az első Internacionálé szabályzata val. A kongresszuson Engels javasolta, hogy a Fc tanácsot helyezzék át New Yorkba. Ennek a ma gyarázatát abban kell keresni, hogy Európában reakció pillanatnyilag lehetetlenné tette az Interna cionálé eredményes működését. Az Internacionál „tartalékba helyezése" azonban elhalásához vezetet A franciák közül a blanquisták elfordultak a mai xista Internacionálétól, a bakunyinisták pedig a 1872-ben alapított Anarchista Internacionáléhc csatlakoztak. Az első Internacionálé szekcióina többsége átvonult az anarchista internacionáléb: Így a marxista Internacionálé elsorvadt, de enne ellenére is teljesítette történelmi küldetését: idői« gesen egyesítette a nemzetközi munkásmozgalma De az anarchista internacionálé is életképtelenne bizonyult. A szerző művében választ ad arra a kél désre is, hogy miért szűnt meg az Internacionál Véleménye szerint Marx — de az anarchisták -kísérlete is azért hiúsult meg, mert a Párizsi Koni mün hatása alatt Marx felhagyott addigi lépésrí lépésre haladó taktikájával, egy csapásra akart központilag átcsoportosítani a munkásszervezeteke akkor, amikor a reakció erősödött Európában és nemzetközi politikai életben. KaSík könyvét, mii forrásművet, történészeink felhasználhatják oktal és nevelő munkájukban. HAMAR KALMA!