A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

Ister — hat grófsága Nagy-Británnia sze maradt. 1937-ben Írország fügstlen állam lett a Brit Nemzetközösg keretében. Az új alkotmány kiondta, hogy az egész ír-sziget írorág nemzeti területe, s az ír törvérek Észak-Írországban csak ideigleesen nem érvényesek. Drótsövények mögött a főváros őrizetbe vett írek arccal a járdán küdtek, keresztbe rakott lábakkal ülk vagy tarkójukra tett kézzel, arcil a fal felé fordulva álltak a zuhogó őben. Aki megreszketett a hidegtől, : kapott egyet a puskatussal. Közben igol katonák fegyverek után kutatk a Sultan Streeten. Augusztus 6-án elfastban lelőttek egy angol katonát, zélsőséges elemek hat lövést adtak . Londonderryben bombamerénylet ivetkeztében kiégett egy rendőrálloás. A város valamennyi negyedében ipogtak a fegyverek. Több mint hat:áz személyt őrizetbe vettek. Augusztusban polgárháborúhoz ha>nló állapottá terebélyesedtek ki az >ész nyáron át tartó zavargások. A 5res összetűzések hulláma különösen rgusztus 10. után csapott magasra: v mMim » » B B §t nap alatt hivatalos beismerés szent 21 ember veszítette életét s több zer személyt internáló táborokba zárik, további ezrek pedig a harcoktól iló félelmükben az ír Köztársaságba lenekültek. Augusztus 7-én az angol kormány )00 fővel megerősítette az expedíciós adtestet. Észak-Írországban most . 000 angol katona állomásozik, teljes adifelszerelésben. Nincs olyan hely, lol az emberek ne ismerkedtek vola meg a tankokkal és ágyúkkal. A uskákra és a géppisztolyokra már iák akkor figyelnek fel az ír gyereek, ha véletlenül egy-egy új típust tnak. Rohamsisakos, gumibotos rend-ök és katonák, kövekkel és palacokkal „felfegyverzett" tüntetők a vá>sok megszokott képéhez tartoznak. „...mintha puska lenne a kezében" Néhány héttel ezelőtt egy angol kaina agyonlőtt egy polgári személyt, ezt így indokolta meg: „Ügy tűnt, lintha puska lenne a kezében." Egy lásik katona agyonlőtt egy Mr. Bitti evű férfit. „Azt hittem, hogy »sünísznó« (szögekkel kivert furkósbot) an nála." Ezrek vettek részt a temeisükön. Szélsőséges protestáns terrosták, az ún. „orániaiak" csoportjai lyekeztek megzavarni a temetést, ízek nevüket onnan veszik, hogy az agol protestánsok II. Orániai Vilmos szetésével 1690. július 12-én a Boyne »lyó melletti csatában súlyos vereséit mértek a II. Jakab vezette katolius ír felkelőkre. Ennek az évfordulóit az észak-írországi protestánsok év-51 évre hatalmas felvonulással ünnepk meg, amit a katolikus írek — értetően — provokációnak minősítenek.) .z erőszakos cselekmények újabb hulimát jelentette be a szélsőséges prosstánsok vezére, Cralt volt belügymiiszter, fenyegetőzve, hogy ismét meglakítja az 1969-es véres összetűzések tán feloszlatott „B-Specials" nevű ígyveres alakulatokat. A terrorra srror a válasz. Augusztus végén Bei-Felvételek: Camera Press, London sára használják fel. Együttműködésük a misztikus „orániai rend"-del mindenki előtt ismeretes. Az „orániaiak" a mai napig is minden év július 12-éről terrorral emlékeznek meg. A legújabb polgárháború kezdete is tulajdonképpen 1969. július 12-re esik, amikor az orániai rend fegyveres tagjai megtámadták a katolikus negyedeket. Az összetűzéseknek tragikus eredménye volt: 10 halott és 500 sebesült. 1969 szeptemberében a katolikusok azt várták, hogy az országba vezényelt angol katonaság megvédi őket, de ennek az ellenkezője történt. Belfast és Londonderry drótsövénnyel elkerített szektoraiban éjszakáról éjszakára terrorcselekményekre kerül sor. A szélsőséges elemek többnyire az IRA, a betiltott ír Köztársasági Hadsereg tagjai, amely az 1916-os felkelés idején alakult. Az IRA ma egész Írországban illegálisan működik. A parancsnokságról azonban tud mindenki. A belfasti események után az IRA két részre szakadt: egy baloldali és egy szélsőséges szárnyra. A baloldali csoport azt vallja, hogy politikai harc nélkül nem változik meg a helyzet. Együttműködik az ír Kommunista Párttal. A haladó közvélemény — az angol s az ír egyaránt — támogatja a polgárjogi mozgalmat, mely azért küzd, hogy kivívja a politikai és szociális jogokat mindenki számára, származására, politikai és vallási meggyőződésére való tekintet nélkül. Angol és ír hivatalos körök azonban egyaránt ellene vannak a két országrész egyesítésének. Az angolok félnek, hogy az észak-írországi protestánsok elveszítenék kiváltságos helyzetüket, ír kormánykörök viszont félnek egy gazdaságilag erős és hagyományosan unionista protestáns kisebbségnek az ír Köztársaságba való beolvasztásától. Hogy segít-e ebben a helyzetben az egészséges népi erők összefogása, azt csak a jövő mutatja meg. — ta — fast napokig villanyáram nélkül maradt: terroristák felrobbantották a távvezetékeket és bombamerényletet követtek el a villanytelep irodaháza ellen. Belfastban és Londonderryben lakóépületek, üzemek, bankok, áruházak égnek ki — főként a katolikus negyedekben —, s az oltási, mentési munkálatokat barikádok, orvlövészek nehezítik. feltételek között mint az ír Köztársaságban. A falvakon szalmatetős kőházakban. A kandallókban tőzeggel fűtenek, ami Írország egyik fő kiviteli cikke. A városi gettókban nem ismerik a vízvezetéket és a vízöblítéses WC-t. Hogy a helyzet javuljon, 100— 200 000 új lakást kellene felépíteni — írta a Morning Star. Mindenről az Isten tehet? A kivándorlók országa Az írekre évszázadokon át nehezedő politikai és gazdasági elnyomás miatt — földjeiket elvették, vallásukat szabadon nem gyakorolhatták — milliók vándoroltak ki Írországból. Sajátos jelenség, hogy külföldön, főleg az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Kanadában több mint kétszer annyi ír nemzetiségű és majdnem annyi ír származású ember él, mint magában a szigetországban. 1850-ben Írországnak több mint hat és fél millió lakosa volt, ötven évvel később nem egészen öt és 1950-ig ez a szám hárommillió alá süllyedt. Angliában az írek főképp bányákban, az ír nők a vendéglátóiparban és háztartásokban dolgoznak. Észak-Írországban 775 000 ember él a városokban és 660 000 falun, hasonló Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságában 30 millió tagja van az anglikán egyháznak. Ennek feje az angol uralkodó, aki a miniszterelnök javaslatára a hercegérseket és a püspököket kinevezi. Az írek az elmúlt évszázadok minden vallásüldözése ellenére is megmaradtak katolikusnak. A betelepedett angolok és skótok leszármazottai protestánsok: anglikánok, presbiteriánusok vagy metodisták. Az unionists kormány a mai viszályt igyekszik vallási nézeteltérésként feltüntetni. S ha ez a kívülálló számára annak is látszik, csaknem teljes egészében szociális ellentétekről van szó. Az új polgárjogi küzdelem, amely 1967 februárjában kezdődött, megmutatta az észak-írországi társadalom igazi arculatát. Az unionisták (a Nagy-Britanniával való együttélés hívei) a vallási ellentéteket a lakosság megosztá-