A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-10 / 36. szám

is in Ii is i'i ss ill*» Ii I: Válasz a Számít-e a koi A kedves levélírónak igaza van abban, hogy a legtöbben akkor fordulnak az Emberi sorsok rovatához, amikor nehéz, komplikált helyzetbe kerülnek. Vagyis amikor tanácstalanok. Ön viszont akkor kér tanácsot, amikor javában majszolja a mézet. Nem gondolja, hogy ez kissé különös? Pedig azt állítja, hogy nem tartozik a különösen érdekes férfitípusok közé... Tanácstalanságán nem ütközöm meg, de azon igen, hogy „férj" szerepet játszva, kérdést tesz fel, hogy van-e jogom stb. Ne haragudjon, de én ezt fölöttébb különösnek tartom. Ilyen problémákra „futam" előtt kell gondolni, és nem menet közben. Aki fél megenni a kenyeret, az ne harapjon bele! Ha jól meggondoljuk, tanácskérése nemcsak különös, de sértő is azzal szemben, aki feleség szerepet játszik a házban. Látszat-aggodalma, hogy van-e joga magához láncolni azt a fiatalasszonyt, egoista ízű. Bármilyen nemes színezetben tálalta is elénk, ez .az igazság. Hiszen már magához láncolta... Nekem az az érzésem, hogy maga nem a szeretett nő majdani kínzó érzései miatt aggódik, hanem a saját jövőjét félti. Ha nem így lenne igaz, akkor a kezdet kezdetén folyamodott volna tanácsért. De akkor vagy nem gondolt ilyesmire, vagy ha gondolt is, attól tartott, hogy lebeszélnénk a terveiről és így inkább jótanács nélkül is elindult azon az úton, amelyiken most ingadozva jár. A házasság — hasonlattal élve — olyan, mint a hazárdjáték. Aki játszani akar, illetve kezd, számítson arra is, hogy veszíthet. Eddig a <ü/őnbség levélírójának szerencse maga mellé állt, de most egyszerre attól tart, hogy vesztesként kell elhagynia az arénát. De hadd térjek vissza a leveléhez, ön tanácsot kér és vár arra vonatkozólag, hogy mitévő legyen. Gondolja, hogy pozitív válaszokat fog kapni? En azt hiszem, hogy erre hiába vár. Ki tud az ön problémájára megfelelő tanácsot adni? Senki! Nincs olyan jós, aki előre meg tudná mondani, hogy mit hoznak az elkövetkezendő esztendők. A szerkesztőségben is csak emberek ülnek, és az olvasók között sincsenek próféták. Attól tartok, hogy a tapasztalatból merített jótanácsok többet fognak önnek ártani, mint használni. Élettársának jövőjéért én jobban aggódom, mint ön, ezt elhiheti. Egy asszony mindig többet veszíthet, mint a férfi, ön itt csak nyerhet, de az asszony ki van téve annak, hogy tizenöt—húsz év múlva komoly problémái lesznek. Mit tud ön akkor neki nyújtani? De azért nem kell kétségbeesni! Nem mindegyik asszony csapodár természetű. Példával is szolgálhatok. Ismerek egy házaspárt, a férj közelebb jár a századik évhez, mint a kilencvenedikhez, az aszszony a hatvanadikhoz, mint a hetvenedikhez. Senki sem illetheti őt rágalommal, de azt már nem állíthatom, hogy boldog is volt a szó igazi értelmében. Mindenesetre békés élet van a hátuk mögött. Az öregúr hétrét görnyedve jár, a felesége ennek ellenére a legnagyobb tisztelettel, valószínűleg szeretettel is beszél vele, vagy róla. Lelki kapcsolat van köztük és ez erősebb a testieknél. Ez a példa nem kitalált. A házaspár ma is él Kassán. Ha a sors önt is megajándékozza kegyeivel, akkor még megérheti azt, hogy úgy fognak beszélni a feleségéről, mint én erről az idős embernek a feleségéről. Nos, gondolkozzék! Nem ámítják egymást? Hogy ön nagyon szereti a fiatalasszonyt, azt elhiszem. Nem kell ahhoz különösebb erőfeszítés, hogy egy 19 évvel fiatalabb asszonyt szeressünk. Főleg, ha szép is, intelligens is és ami a legdöntőbb, ha 6 is viszontszeret. De minden eshetőséggel számolnia kell. Sok mindennel kell számolnia! Ne bizalmatlankodjon előre, de legyen óvatos. Érhetik meglepetések is. NEVELÖS VINCE, Kassa Szent Hubertus napján Tavaly november 3-án Szent Hubertus napján történt — kezdi mesélni élete legérdekesebb bűnesetét Ján Firkl kapitány, a libereci rendőrség bűnügyi csoportjának főnöke. — Közismert, hogy Szent Hubertus a vadászok védőszentje. Éppen az ő napján kezdte meg hajszáját a libereci rendőrség egy korántsem veszélytelen „vad" után, amely emberi áldozatot hagyott maga után. — Délután négy előtt érkeztünk a helyszínre. Kedd volt. Reggeltől sűrű fellegeket hajszolt a szél, sűrű cseppekben hullott az eső, leverte a fákon ragadt utolsó leveleket ls. Ilyenkor ősszel nagyon kellemetlen az Időjárás itt Fr^dlant környékén. Détfichov és Kristiánov között a felázott úton a határőrség egyik embere vár. Fejével lefelé Intett a nádas irányába, ahol néhány órával ezelőtt találták meg az áldozatot. A holttest egy enyhe lejtő alján feküdt, száz lépésre az úttól, a nádas közepén, amely embermagasságúra nőtt. A frissen taposott ösvény váratlanul véget ért, s elénk tárult a lázálomba illő rémkép. Még számunkra, edzett rendőrségi szakemberek számára is szörnyű volt a látvány. A mocsaras talajon meztelenre vetkőztetve, összekötözött kézzel és lábbal egy fiatal nő hullája feküdt. A nyaka köré tekert kombiné jelezte, hogy miként ölték meg. Igen, a fiatal nőt valaki kegyetlenül megfojtotta. Abban a pillanatban fogalmunk se volt róla, hogy kl lehet a gyilkos. Az áldozat kilétét már megállapították: Mlloslava Letovlcká krlstlánovl lakos, 21 éves, egy éve ment férjhez és nyolcadik hónapja volt terhes. A détfichovl textilgyárban dolgozott mint munkás és tegnap a műszak után nem tért haza. Az édesanyja egész éjszaka várta, s reggel sírva szaladt a rendőrségre, hogy eltűnt a lánya. A határőrség segítségével azonnal megkezdődött a keresése. Kutyákat ls igénybe vettek, így akadtak rá Itt ezen a helyen. — Nyakunkon volt az este. Sötétedni kezdett. A fényképész elkészítette az első felvételeket. Gyorsan átvizsgáltuk a terepet, aztán őrt hagytunk a helyszínen, hogy reggel alaposabban megvizsgálhassunk mindent. A nyomozást azonban nyomban elindítottuk. Csakhamar megtudtuk, hogy az áldozat férje Jablonecen dolgozik, míg a nyolc hónapja terhes felesége az édesanyjánál lakott. Tegnap délután fél háromkor fejezte be a gyárban a munkát, aztán mint rendesen, gyalog indult hazafelé. Ez minden, arait az első órákban megtudtunk. Amíg azonban nem ismertük a magánéletét, szociális helyzetét, munkatársaihoz való viszonyát, aligha mondhattunk valami biztosat a gyilkosság körülményeiről. Rablógyilkosság? Szexuális bűntény? Nem tudtuk eldönteni. Es a tettes? Ugyanúgy tartozhat a közvetlen környezetéhez, mint ahogy teljesen idegen ls lehet. A tettesnek egy nap előnye volt, gyorsan kellett cselekedni. Egész éjszaka dolgoztunk, s reggel négykor már újabb jelentéseket kaptunk. Azokból a tárgyakból, amelyek a fiatalasszonynál voltak, eltűnt egy fekete bevásárló táska, kisebb pénzösszeg, az áldozat jegygyűrűje és aranykarórája. Ez azt jelenti, hogy rablógyilkosság történt? Mindez csak akkor dől el végleg, ha a helyszínt alaposan átvizsgáljuk és megkapjuk a boncolás eredményét is. Megtudtuk, hogy Milát a gyárban kedvelték, jókedélyű volt, és az utóbbi napokban semmi különöset sem vettek rajta észre. A gyárból barátnőjével indult haza és csak a krlstlánovl útkereszteződésnél váltak el egymástól. Cgy viselkedett, mint máskor, ez azt jelenti, hogy nem várt semmiféle rendkívüli eseményre ... Találtunk egy tanút, aki a falujába vezető úton találkozott vele, néhány szót váltottak, aztán a fiatalasszony tovább indult. Egyedül ment, szabadon, komótosan. Szerda reggel a segítségünkre siető kiegészítő egységekkel fogtunk a nyomozáshoz. Végigvizsgáltuk az egész útszakaszt. A gyárnál kezdtük és házról házra Járva érdeklődtünk, hogy nem követte-e valaki a fiatalasszonyt, nem láttak-e az úton idegen embert. Igen. Láttak néhány ismeretlen embert és egy errefelé szokatlan fekete autót. Kiderült azonban, hogy egyiknek se lehetett köíe az ügyhöz. A másik csoport a gyilkosság színhelyét vizsgálta át. A terep nehéz volt s csak üggyel-bajjal boldogultak. Az eltűnt tárgyak mellett hiányzott a fiatalasszony egyik cipője ls. Csak nem vitte magával a gyilkos? Aligha. Kiderült, hogy a váratlanul megtámadott asszony útközben, a nádasban vesztette el, miközben a gyilkos maga előtt hajtotta. Semmi többet nem sikerült megállapítani, mert az eső minden nyomot elmosott.' A környék átfésülése során eljutottunk az úttól nem messze levő erdőszéli sporttelepre is. Itt az egyik nyitvafelejtett öltözőkabinban barna bevásárlótáskát talál tunk, de egészen másmUyet, mint amilyen az áldozatná volt. Ügy tűnt, hogy semmi köze sincs az Ugyhös mégis fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki hagy hatta ott. Magunkkal vittük és — szerencsénk volt Végül is ez segített hozzá az ügy felderítéséhez. Ezen a napon, szerdán, megkaptuk a boncolás ered ményét ls — nem szexuális bűntény. Tehát a másii feltevés marad: rablógyilkosság. Ebbe az Irányba terel tük a nyomozást. Felmerült a kérdés, hogy talán i rendőrségen nyilvántartott bűnözők közül került k a tettes. A gyanúsítottak listáján elsősorban a tizen nyolc éves Ján Kovafik neve ötlött a szemünkbe. Fiata kora óta tolvaj, gyermekotthonokban, javítóintézetek ben nevelkedett, két jelentősebb bűntény állt már mö götte, köztük egy rablótámadás Is. Csakhamar meg tudtuk, hogy október 31-én megszökött a javítólntézetbő és azóta nem Ismerik a tartózkodási helyét. 0 lehet a tettes? Határozottan nem lehetett kizárn ennek a lehetőségét sem. Nyomozni kezdtünk utána é: a gyanúnk egyre jobban megerősödött. Megtudtuk, hog; vasárnap otthon járt, pénzt lopott és más holmit, am a keze ügyébe került, aztán ismét kereket oldott. Nen először cselekedett Így, s aztán általában a frydlant hegyekben szokott csavarogni, ez volt a kedvenc tanyája. Biztonság kedvéért egyéb táskák közt megmutattul a családnak a kabinban talált barna táskát is. Kovafíkné, Ján nagyanyja rögtön ráismert a barna bevásárk táskájára. Ennek az alapján most már biztosan tudtuk, hog] Kovafik a tett színhelyének közelében járt. Két asszon] tanúskodása alapján megállapítottuk, hogy hétfőn és kedden ls látták Détflchovban. Rádió és televízió útján is köröztük. így történt, hog] jelentkezett egy öreg nyugdíjas, aki magányosan élt a Frydlant melletti erdőben és szerda délután egy gyanúi alakot látott ólálkodni a kertje körül. Személyleírása ráillett Kovalikra, sőt a helyszínen, a kert közelében egy Kovafik nevére kitöltött pénzesutalványt is találtunk. Egy órával később átfésültük az egész környéket. így bukkantuk rá az erdőben egy maga ásta veremben. Teljesen be volt rúgva. Nem tudtuk felébreszteni. Az embereink vitték a két kilométerre levő kocsihoz, aztán a kórházba, mert alkoholmérgezés veszélye forgott fenn. Ezzel tulajdonképpen be is fejeződött számunkra az ügy, mivel Kovafik vermében megtaláltuk az áldozat fekete táskáját is. Negyvennyolc óra sem telt el és megleltük a tettest. Köszönet az öreg nyugdíjasnak, aki felhívta a háza körül ődöngő Kovafíkra a figyelmünket. Pénteken Kovafik olyan egészségi állapotba került, hogy kihallgathattuk. Bevallotta, igen, ő követte el... Az úton megtámadta a fiatalasszonyt, fojtogatni kezdte, aztán a kábult testet becipelte a nádasba. Csak egy kicsit meg akartam ölelgetni... — mondta. — A kábult asszony alig ellenkezett... Kovafik nem akarta, hogy tanúja legyen a tettének, ezért megkötözte az asszonyt és megfojtotta. Aztán kirabolta és eltűnt az erdőben. így végződött a libereci rendőrség Szent Hubertus napi vadászata egy igen veszedelmes fenevadra. M. JEDLICKA