A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-03 / 35. szám

Kiderül, beborul Tűnődve-nevetve nézem a játékot, ezer éve a gyászt, s rá a fényes ajándékot. Az előbb sütött még, most vastagon esik: kiderül, beborul reggeltől esteiig. Ülök a tornácon borulva-derülve, mintha megannyi ősz és tavasz repülne. Befutnak a csibék, azután kifutnak, csillog-villog a napfényben farka a kukacnak. Csöpög és szikrázik az eresz fölöttem, repül az ősz, repül a nyár, száz évet öregszem. Az előbb a sárnak nehéz szaga szállt még, most meg nem érzek mást csak a violáét.