A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-27 / 34. szám

bajnoki címét, az első versenyen kitűnően szerepelt, azután újra megsérült. Ilyen ember, de ilyennek is kell lennie, ha célt akar érni. És ráadásul, Sváb annyira szereti a veszélyt, hogy a veszély a tulajdonképpeni hivatása. És éppen itt, Diviáov-ban. — Hány bajnoki címet szerzett már a Jawa motorkerékpár a salakpályaversenyeken? — Azt hiszed, hogy lexikon a fejem? Gondolj csak azokra, akik a mi kitűnő motorkerékpárjainknak köszönhetik bajnoki címüket. Űjzélandból Mauger és Briggs, a lengyelek közül Waloszek, Woryna, az orosz Kurylenko, Gorgyejev, Klementyev, a százötven centiméteres svéd Sjösten. Ezek csak azok, akik hirtelenében eszembe jutottak. Mond neked valamit ez a név Ova Fundin? Ötszörös világbajnok. — Ha már ennyire belegabalyodtunk ebbe a témába, beszéljünk arról is, milyen volt tulajdonképpen a kezdet itt, DiviSov-ban? A második világháború után „születtek meg" az első Jawa motorkerékpárok, de ezek még az angol Jap-ok pontos másolatai voltak. Néhány év múlva a Divläov-i üzemet átvette a Vlaäim-i Kommunális Üzem, majd pedig a Jawa nemzeti vállalat. — És mi van most az angol konkurrens vállalattal? — Ahogyan az országutakon lefolytatott motorkerékpár versenyeken elvitathatatlan az MV Agostini elsősége, ugyanaz a helyzet a mi Jawánkkal a salakpályákon. A Jawa fölényesen vezet — ez ideig, konkurrencián felül áll. Jól emlékszem még, amikor 1970-ben a lengyelországi Vratislavban a világbajnokság fináléján az angol Hedge, akinek a tudásához pedig nem férhet kétség, Jap-jával még csak pontot sem szerzett a mi Jawáink ellenében. Ez mindnyájunknak szöget ütött a fejébe már ott a versenyen. És ezért egyáltalán nem csodálkoznék — ha a versenyzők, a világbajnokok — minden munkásunknak megszorítanák a kezét. Megérdemelnék. — Engem a technikai adatok ugyan nem érdekelnek túlságosan, de milyen is tulajdonképpen a Jawa motorkerékpár? — Ennél butább kérdést nem is tehettél volna fel. Ilyet csak egy laikus kérdezhet. — Laikusnak is tartom magam, de azért válaszolhatnál. — Ha már mindenáron tudni akarod, hát a legjobb. lat Diviäov-i üzemében. Talán inkább illene rá az üzemecske szó, mert csak manufaktúra nagyságú. Legalábbis így képzeltem el még diákkoromban. Itt állnak össze az alkatrészekből a cseh munkások keze nyomán azok a kitűnő motorkerékpárok, amelyek a világ minden salakpályáján olyan sok dicsőséget, babért és világbajnoki címet szereztek már. A poros kis udvaron ott álltak már utazásra készen, talán Amerikába vagy Japánba, esetleg csak Pardubicba. Azok a csodálatos ezüstkék motorkerékpárok, amelyeken nincsen fék. A versenyzőknek be kell érniük a kapcsolóval, a gázzal és a sebességváltóval. Az udvarról behallatszik a műhelybe a motor berregése — Milan Spinka (ma már katona — aki a világbajnokságon bronzérmet szerzett és ezzel megalapozta a szerencséjét) próbálja ki az egyik masinát. Néztem a kezét, melybe már lemoshatatlanul beleette, belerágta magát az olaj, s kissé csodáltam ezt az embert. így, ilyen egyszerűen készülnek a világbajnokok alá ezek a pokoli masinák. Én nem tudhatom, milyen gyönyörűséget látnak a versenyzőkasalakpályán. Egyszer végignéztem egy ilyen versenyt. Száguldoztak körbe-körbekarikába, sokan körülöttem éljeneztek, ujjongtak — én nem éreztem semmit. — Az istenért, áruld már el, ha tudod, miért is versenyzel tulajdonképpen? — Fiacskám, neked úgyis hiába beszélek. Egészen más valami a páholyból bámulni bennünket és a motorkerékpáron ülni. Te ezt sohasem érted meg. — Legalább azt mondd meg, hogy mit érzel közben. — Azt az érzést lehetetlen szóval kifejezni. Ha markolom a kormányt, amint te előbb mondottad, már nem vagyok normális ember — a te fogalmazásod szerint — már az égvilágon semmire sem gondolok, a versenyláz elfog és ... és ... Különben, gondolj amit akarsz, nem tudom neked megmagyarázni. — Jó, jó, ha nem akarsz magadról beszélni, itt van például Antonín Sváb ... — Várj, ha már ezt a nevet említetted, bizonyára emlékszel arra, hogy megsérült, mielőtt a világbajnoki címet elnyerte volna. Lába a kerék alá került. De szerencsésen megúszta a dolgot, tréningezett és győzött. — Most meg akarta védeni világ-Már közeledünk Prágához. S 6, ak: a salakpályás versenyekről beszélt, ak: az egész úton kénytelen volt válaszolgatni naiv kérdéseimre, bizonyán csak udvariasságból, egyszeriben na gyon beszédes lett, mintha attól fél volna, hogy mindjárt Prágába érünl és én még nem tudok mindent. Mintha még valamit okvetlenül el akar volna mondani... — Hát figyelj ide, pajtás. A salak pályán a legjobbak közé tartozunk é: csak egy lépés választ el bennünke attól, hogy a legelsők legyünk. Példáu említhetem Sváb barátunkat. Én bízón is abban, hogy a legjobbak leszünk De hogy a Jawánk a világ legjobl motorkerékpárja már most is, ezt sen ki nem tagadhatja le. Tudod, gyönyö rű lenne, ha csehszlovák versenyzi lenne a világbajnok, csehszlovák mo torral, de ha még az első nem is si kerülne, büszkék lehetünk arra, hog; cseh munkásainknak köszönhetil olyan sokan már a világbajnoki címet A versenyzők nevét elfelejtik, de i Jawánk dicsősége nem halványulha el. Ez nem akar dicsekvés lenni, e: az igazság. Zdenék Majstr salakpálya versenyző búcsút int, de a fotósunk kezembí adja a versenypályán készült fényképeket. Kitűnő felvételek, mert azokal a pillanatokat örökítették meg, melyek egyre több nézőt vonzanak a salakpályás-versenyekre. JAROSLAV VÍT Vojtéch Pisafík felvételei ford. NLE — ...és egyáltalán nem félsz? — Mi a fenétől félnék? — Például attól, hogy leesel a motorról, összetöröd magad, vagy valaki keresztülmegy rajtad. Hiszen verseny közben bármi megtörténhet. — Ez igaz, de mégsem félek. Értsd meg végre, ha félnék, nem ülnék fel a motorra. — Még soha nem Jártál pórul? — Dehogynem. — Na és? — Miféle na és? Meggyógyultam és tréningezni kezdtem. — Ti salakpálya-versenyzők nem is vagytok normálisak. Az ilyen veszélyes versenyben való részvétel ellenkezik a józan ésszel. — Mondasz valamit, de neked nincs semmiféle szenvedélyed? — Vannak, de egészen másfélék. Nekem már a benzin szagától megfájdul a fejem. — Látod, hogy nem értesz, nem érthetsz meg. Ha elmondanám az érzéseimet, kinevetnél. — Miért? — Mert képtelen vagy arra, hogy megérts. — Bízol a masinádban? — Bolond, ha kételkednék benne, akkor magamban sem bízhatnék meg. Azután meg te is ismered azokat a mestereket, akik ezeket a motorkerékpárokat készítik. Értik a dolgukat és amit megcsinálnak, az megvan csinálva. Ezek után mór nem vesztegette rám az idejét. A kormányra összpontosította figyelmét és a pompás műúton Jöttünk vissza a salakpálya-versenyzők paradicsomóból, arról a helyről, ahol csodálkozva néznek körül az emberek, ha csak egy kicsit is szeretik a benzin szagát, a Jawa nemzeti válla-