A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

A boltvezető az újságcikkre mutatott, es megkérdezte a pénztárostól: — Olvasta? Valaki megint százezer fo­rintot sikkasztott, és megint nem vették észre. — Hallatlan! Ügy látszik bekötött szem­mel járnak egyes vezetők. Egyébként egy kis kérésem volna. — Halljuk! — Szeretnék ma délelőttre szabadságot kérni. — Valami fontos dolga van? — Igen. Vásároltam egy új Skoda-kocsit, és szeretném átvenni. A feleségemé lesz. Nem szereti a Wartburgunkat. Azt majd én fogom használni. — Csak vegye át, kedves kartársam. Mennyi is a maga fizetése? — Ezerháromszáz. — Nagyon derék dolog, hogy ilyen gon­dosan be tudja osztani fizetését. Dicséretre méltó, hogy két kocsira is össze tudott spó­rolni belőle. A legközelebbi termelési érte­kezleten követendő példának fogom meg­említeni. Egy fiatal lányhoz fordult: — Irénke, menjen a pénztárba. Kovács kartársnak dolga van. Maga fogja helyet­tesíteni. Ejnye, de szép cipője van! — Krokodil. Ezerkétszázba került, de megéri. Van már barnában, szürkében, fe­ketében." Most egy halványsárga gyíkot csi­náltatok. Az jól passzol majd az aranyia­mé ruhámhoz. — Hiába, spórolós kislány. Kevesen tud­nak havi kilencszázból ilyen szépen öltöz­ködni. Nini, most is estélyi ruha van ma­gán. Nem kár ide az irodába? — Tetszik tudni, annyi sok van! És most is készül kettő. A divatbemutatón rendel­tem meg azt a két új modellt. Kell a sza­badságomra. — Persze, csak most veszi ki a szabad­ságát. — Igen, mert Kairó ilyenkor a legszebb. És az ottani lóversenyek nagyon érdekel­nek. — Takarékos kislány. Gratulálok. Szóval két hétig nélkülözni fogjuk. — Hat hétig. Kairóból Athénba, onnan Párizsba és Londonba megyek. Mindjárt meg is kérem vezető kartársat, engedélyez­ze a négyheti fizetés nélküli szabadságot. — Ha megígéri, hogy képeslapokat küld. — Feltétlenül. A vezelőhelyettes jött oda hozzájuk: — Két nyomozó van itt a rendőrségtől... Amikor a boltvezető megtudta, hogy a pénztáros és Irén, az. állandó helyettese összesen négyszázezer forintot sikkasztot­tak, összecsapta a kezét, és az őszinte cso­dálkozás hangján sopánkodott: — Hihetetlen! De engem nem terhelhet mulasztás. Miből vehettem volna észre? PALÁSTI LÁSZLÖ 1 Szemjon Kirszanov Egy égbolt alatt Egy közös égbolt alatt élhettem véled. egy bolygón; gyors felbök úsztak, bö esők hulltak naptól aranylón, hegyi-frissen jég kéklett és fénylett jégesapu csillag ág kivirágzott, fiiból font fészken madárkák sírtak. Egy bolygón élliink, egy közös égbolt alatt mi ketten, az ételemet, az italomat veled feleztem. S jött a vad, vak nap. a robbanás, mely eg link cafatra, tépte üdvünket s véle éltünket két más darabra. Szakadék szelte ketté a házat, az asztalt, ételt. I.isicky felvétele a fölibénk nőtt falak helyébe viharos ég kell. S úszik most egymás mellett két tömb, mely rég együtt volt jó. igen, egy ház volt hajdan a kettő, igen, eg v bolygó ... De két világban is elél: elteng úgy is az ember, Imgy az a régi esodás egy föld esak álmában leng fel, — Imi fellmk úsztak, bö esők hulllak naptól aranylón. hol közös égbolt alatt élhettem véled. egy bolygón. Illyés Gyula fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom