A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

Janda a gépészeti főiskola hallgatója ugyan készült az utolsó szemeszterre, de akkor még csak nem is sejtette, hogy nagyon rövid idő alatt alapjában változik meg élete. Főiskolai tanulmányainak az utolsó évben nem szentelt valami nagy figyelmet. A még nemrégiben oly kiváló, jó előmenetelű diák túlságosan vidám társaságba került, melynek tagjai — Janda véleménye szerint— jól éltek és kiélvezték az élet örömeit. Velük együtt aztán Janda is kivette a részét az élet gyönyöreiből. Ehhez természetesen sok pénz kellett és amikor Jandának már elfogyott az utolsó koronája is, akkor hozzányúlt az idegen pénzhez. Ez persze nem volt olyan egyszerű dolog és bizony bíróság előtt végződött. A bíróság Jandát eddigi rendes viselkedésére, jó előmenetelére való tekintettel, csak öt havi javítóintézeti büntetésre ítélte. Az ítélettel Janda nagyon is meg volt elégedve, mert számításai szerint sokkal szigorúbb ítéletet várt. Hiszen éppen ő verte fejbe a menza vezetőjét, mikor az jószántából nem akarta neki átadni a pénzt, amit éppen a bankba akart vinni. — Csekélység az egész, — gondolta magában, — az öt hónap úgy letelik, mint a pinty és azután . . . azután majd megmutatom nekik, ki vagyok. És bizony megmutatta. Szabadulása után azonnal felkereste azt az embert, akiről a javítóintézetben szerzett tudomást és akinek segítenie kellett volna a határátlépésben. Természetesen illegálisan. A kísérlet sikerült. Nyugatnémetországban sokáig nyomorgott, különböző alkalmi és alantas munkával tengette életét, míg végül is az amerikai kémszolgálat toborzóinak hálójába került. Janda elvégezte a kémszolgálatra kiképző tanfolyamot, ami gyerekjáték volt számára. A leadóállomással jobban tudott bánni, mint az oktató. Mégis meglepődött, mikor a tanfolyam befejezése után megkapta első megbízatását és a különböző segédeszközök mellé revolvert, tölténytárakat és két kézi gránátot kapott. Ketten indultak útnak, ketten tértek vissza hazájukba mint annak árulói, ellenségei. Janda társa Nóvák volt, aki meglátva Janda arcán a meglepetést, a következőket mondta ellenállhatatlanul cinikus hangon: — Nem álarcosbálba megyünk, barátocskám, hanem Csehszlovákiába. Lehet, hogy a fegyverekre szükségünk lesz. Janda örült, hogy nem megy egyedül. És annak is örült, hogy éppen Novákkal megy, mert sok közösét fedezett fel benne azoknak szokásaiból, akikkel eddig barátkozott. * * * Burda őrmester és Panenka segédszolgálatos félórával éjfél előtt még végigmentek a falun, itt ért volna véget őrjáratuk. A hold már magasan járt az égbolton és bár már június második felét taposták, az éjszaka mégis hűvös volt. — Benézünk még Hradil kocsmájába és aztán indulunk haza, — mondta Burda ellentmondást nem tűrő hangon. És már indultak is a kocsma felé, ahol Kuéera, egykori bányász, csapolta a sört. Különben Kucera is a közbiztonsági szervezet segédszolgálatosa volt, ezért a belépőket nem is lepték meg szavai: — Találkoztatok velük? Megpróbáltam marasztalni őket, de nem sikerült. Én meg egyedül vagyok, feleségem a lányunkat látogatja meg a városban. — Senkivel sem találkoztunk, — válaszolta a két újonnan érkezett elcsodálkozva. — Akkor egész biztosan letértek az útról a tisztás felé. — E szavak után Kuéera az ablakhoz lépett, ahonnan látni lehetett az egész tisztást, melyét a hold sápadt fénye világított meg. És a tisztás végén felfedezte a két ember körvonalait: — Ott vannak, tudtam, hogy nem lehetnek messze. Burda őrmester ugyan fáradt volt, Panenka is a lábában érezte a megtett kilométerek számát. De mikor Kuéera beszélni kezdett, akkor mindketten nagyon felfigyeltek szavaira. A fáradtság egyszerre eltűnt tagjaikból. Burda ugyan küldözgette Panenkát, hogy menjen már haza, egyedül akart a két férfi után menni, de Panenka nem tágított mellőle: — Még nincs éjfél és az én szolgálatom csak tizenkettőkor ér véget. Így történt, hogy ketten indultak az ismeretlenek keresésére. A tisztáson már persze nyomuk se volt, ezért úgy határoztak, hogy megkerülik a tisztást és újra találkoznak. A nyírest először Panenka érte el. És mindjárt az elején meglátta a két férfit. Egyikük a földön ült és korholta a másikat. Néhány óvatos lépés után Panenka olyan közel jutott, hogy egyes szavakat meg is értett. Így tudta meg, hogy a másik valószínűleg sokat beszélt, hogy a kövér — ez Kuéera kocsmáros volt — nagyon figyelte őket és állandóan az óráját leste, mintha valakit várna. Végre megnyugodtak az izgatott szavak és oktatóan hangzottak: — Nem szabad azt gondolnod, hogy itt nyugaton vagyunk. Még csak az kellene, hogy most legyen valamilyen kellemetlenségünk, mikor minden anyagunk megvan. Óvatosabbnak kell lenned. Nóvák — mert hiszen ő volt a korholó — nekitámaszkodott a nyírfának és figyelmesen szemlélte Jandát. Ebben a pillanatban tűnt fel Panenka. Nem várta meg Burdát, hanem rászólt a két emberre, hogy igazolják magukat. És ez a buzgósága sokba került. Nóvák felugrott, de már ugrás közben megvillant a gyakorlott gyilkos kezében a revolver. Rálőtt Panenkára és gúnyosan megjegyezte: — Nesze neked igazolvány ... Panenka a gyomrát fogta. Amint jobbjával kabátzsebéhez ért, az ismeretlen újra lövésre készült. De most már Panenka is tüzelt — egyszer, kétszer, háromszor. A gyilkos arcán valami csodálkozó kifejezés jelent meg, ugyanakkor Panenka arcába csapódott valami. Ekkor már a másik is észbekapott és rálőtt Panenkára. Ekkor a fák közt sietős lépések hangzottak, megérkezett Burda. A földön fekve látta társát, mellette egy férfi állt, revolverrel kezében. A következő pillanatban robbanás fénye világította meg a terepet. Ugyanakkor hatalmas ütést érzett mellkasán és egy fejét ért ütés majdnem eszméletlenné tette. Annyi ideje volt csak, hogy revolveréből a futó gyilkos után küldte golyóit. A menekülő azonban nem jutott' messzire. Két golyó célba talált. Nóvák már nem beszélhetett, Panenka jól ellátta a baját. Janda felgyógyult és mindent bevallott, hiszen tagadása úgyis hiábavaló lett volna — a náluk talált anyag mindennél ékesebben igazolta bűnös szándékaikat. Panenkát megoperálták. Mikor magához tért, első kérdése az volt: — Elfogták őket? Az igenlő válasz után megnyugodva hajtotta vissza fejét a párnára. Burdát és Panenkát kitüntették. Mikor Panenka felgyógyulva szolgálatra jelentkezett, Burda csak ennyit mondott neki: — Kár, hogy nem vagy harminccal fiatalabb, jó munkát tudnál végezni. Így nem marad más hátra, majd a Jani fiadat küldd magad helyett, ha leszolgálta katonaidejét. Olvastuk Titokban, anélkül, hogy stewardessek és a 91 utas észre vette volna, szülte meg gyermekét az amerikai TWA légitársaság egyik sugárhajtású gépének toalettjében egy thaiföldi nő. A gép Los Angelesből Hawaiba tartott. A nő a toalett mosdójában hagyta újszülöttjét, majd az egyik közbeeső leszállásnál átült egy Bangkok felé repülő gépre. Az egyik légikisasszony fedezte fel a csecsemőt, amikor a gép Hawaiba érkezett, és értesítették a rendőrséget. A gyanú nyomban a thaiföldi nőre terelődött; a Bangkok felé repülő gép pilótáit rádió útján értesítették az ügyről. Időközben az asszony megbánta tettét, visszarepült a csecsemőért, akiről — úgymond — azt hitte, halva született... Pénzhamisítók leleplezésére új eljárást dolgoztak ki az angol nemzeti bank szakemberei. Különlegesen finom papírt készítettek, amelynek vízjegyébe rendkívül vékony, szabad szemmel láthatatlan fémszálat nyomtattak. A fémszál „megszólal", hangot bocsát ki, ha elektronikus detektorral vizsgálják. Morbid haláltáncra került sor műsoron kívül a párizsi Alcazar nevű éjjeli szórakozóhelyen. A férfi toalettben egy férfi — mint később kiderült: egy olasz fiatalember — holttestére bukkantak. Halálát túl nagy adag heroin okozta. A bűnjel, a fecskendő a tetem mellett hevert. Az Alcazar igazgatója arra kérte a vizsgálatot végző rendőrtisztet, hogy a holttestet feltűnés nélkül szállítsák át a nézőtéren. Az ügyeletes tűzoltók köntösbe burkolták a tetemet, hátukra vették és tánclépésben, éneklést utánozva vitték ki a kint várakozó hullaszállító autóhoz szomorú terhüket. A közönség mit sem vett észre a dologból; azt hitte, hogy a tűzoltók megjelenése a műsorhoz tartozott... Siegmund Freud emlékmúzeumot rendeztek be Bécsben, a Berggasse 19 számú házban, ahol a híres pszichiáter 50 éven át élt és dolgozott. Az eredeti bútorok és ruhadarabok nagy részét Freud Londonban élő pszichoanalitikus lánya, Anna Freud küldte vissza az osztrák fővárosba. 8 K^fc Kosúth Ilona felvétele