A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-13 / 32. szám

vosság még az űrrepülés és a szívát­ültetés korszakában sem. — Hazudsz, csak a ringyónak kell ennyi szép ruha! — üvöltötte a férfi. A fehérneműs szekrényből pénzt vett magához és elrohant hazulról, 'örák múlva tért vissza tántorogva, ordítoz­va és nekiesett a ruháknak. Amennyi ruhát csak bírt, begyömöszölt a kály­hába, a többit cafatokra szaggatta. Az asszony és a gyermek rémülten bújt meg a szoba sarkában. — Majd adok én neked, te ... — ki­áltozta és a fogát csikorgatta dühé­ben. Utána addig ütlegelte a feleségét, amíg a szomszédok közbe nem avat­koztak. Nem egyszer és nem tízszer fordult elő náluk hasonló jelenet. De utána mindig megbánta a férfi, amit csi­nált, bocsánatot kért a feleségétől és fogadkozott, hogy megváltozik, nem lesz soha többé féltékeny. • * * — A nyomozás során megtudták, A tettes már nem válaszol GYILKOSA: A FÉLTÉKENYSÉG! Nagyon szerette és nagyon féltette. Ha valakire ránézett, ha valaki meg­fordult utána, a szemrehányások özö­nével árasztotta el. Az asszonyra má­zsás súllyal nehezedett rá ez a túlzás­ba vitt szerelem, ez a féltékenység. Ügyes varrónő volt, messze kör­nyékről felkeresték az asszonyok és a lányok. így azután ő maga is szépen öltözködhetett, de a férje még ezt sem nézte jó szemmel! — Csak azért öltözködöl ilyen szé­pen, hogy beléd szeressenek! — ordí­totta, ha egy szép ruhát látott rajta. — Értsd már meg végre, hogy sepki nem jönne hozzám ruhát varratni, ha nem lennének szép ruháim! — próbál­ta őt türelmes szóval megnyugtatni a felesége. — Legyen eszed, legalább a gyerek előtt ne veszekedj! Csakhogy a logika mindig vesztes marad a féltékenységgel szemben. Gyógyíthatatlan betegség, nincs rá or­hogy volt-e a férjnek oka erre a féltékenységre? — kérdeztem. — Ezt nem tudtuk meg. Talán igen, talán nem — válaszolta a nyomozás vezetője. — Az azonban bizonyos, hogy soha nem érte tetten a feleségét, vi­szont mindenkivel gyanúsította. — Kitől tudták meg, hogy gyilkos­ság történt? — A szomszédban lakó család kis­lánya ment át hozzájuk valamiért. Az ajtót zárva találta, a kopogtatásra sen­ki sem válaszolt. Benézett az ablakon és látta, hogy a varrónőről le van szaggatva a ruha és ő maga pedig na­gyon szokatlan pózban fekszik az á­gyon. Megmondta a szüleinek, azok pedig telefonáltak nekünk. Mi azonnal kimentünk a helyszínre. — És ott mit találtak? — Feltörtük az ajtót és azonnal lát­tuk, hogy gyilkosság történt. Az asz­szony megfojtva feküdt az ágyon, csaknem meztelenül. Az orvos azután megmondta, hogy pontosan mi is tör­tént. A férj ismét részegen ment haza. valószínűleg szóváltásra került sor és utána minden átmenet nélkül arra kér­hette az asszonyt, hogy vetkőzzön le és feküdjön be az ágyba. Az asszony­nak azonban a veszekedés után semmi kedve nem lehetett a szerelmi aktus­ra, mire a férj leszaggatta a ruháit, az ágyhoz hurcolta. Az asszony védeke­zett ahogyan tudott, a férjen karmo­lások nyomait fedeztük fel. Erre a fér­je fojtogatni kezdte és közben meg­erőszakolta. Későn vette észre, hogy megölte a feleségét. — Ezért menekült el? — Először mi is azt hittük, de az összes szomszéd azt állította, hogy nem ment ki az udvarból. Átkutattuk az udvart, a kertet, padlást és tanács­talanul néztünk egymásra, mert nyo­mát sem találtuk. Arra gondoltunk, hogy talán nem a kapun, hanem a ke­rítésen ment ki. — És azután ki talált rá? — Én. Felemeltem a nyitott kút fe­delét és a vízben megláttam a férfi fejét. Már órák óta halott volt. Ami­kor észrevette, hogy mit csinált, ön­gyilkos lett. — És a gyermek? — A nagyszülők vették őt maguk­hoz. Még kicsi és nem tudja, hogy mi történt tulajdonképpen ... • • * Nagyon szerette és nagyon féltette. Ez a féltékenység csinált gyilkost be­lőle, s utána öngyilkos lett, hogy meg­meneküljön tettének következményei­től. A komáromi járásban történt... A paragrafusok már nem vonatkoz­nak rá. És mi sem tudjuk meg talán soha, hogy a féltékenysége Indokolt volt-e vagy pusztán jellembeli fogyatékosság, kisebbrendűségi érzés. 1857-ben létesült Karlove V'aryban. Fejlődése szorosan összefügg a világ­hírű fürdőváros történetével. A Moser üveggyár több mint száz­éves fennállása óta mindig hú maradt értékes művészi hagyományaihoz. Má­ig megőrizte eredeti manufaktúra jel­legét, ahol a kézműipar nagyszerűen párosul a művészi alkotó fantáziával. Ma is ugyanazokat az égetési, fújási eljárásokat alkalmazza. Alkotó, kereső türelemmel tárja fel az üveggyártás végnélküli tartalmi és formai értékeit. A színes üveggyártásban is nagy si­kereket ér el. Ezért a Moser műhelyei­ből kikerült metszett, csiszolt, festett, gazdagon díszített üvegtárgyak, kris­tályüvegek tervezőik és készítőik sok­oldalú művészi elgondolásairól tanús­kodnak. Nem csoda tehát, ha a Moser üveg­gyár mesés termékeit világszerte is­merik. A megrendelők nyugati nagy­ságok (Erzsébet angol királynő. Sophia Loren) keleti maharadzsák és számos más hazai, külföldi személyiségek és vállalatok. Az üveggyárral szorosan együttmű­ködik több neves iparművész. Terveik, ötleteik nagyban befolyásolják az üveggyártást. Ennek a ténynek tudha­tó be, hogy a művészi ízléssel készí­tett üvegtárgyak formájukban, jelle­gükben korunk esztétikai és gyakorla­ti igénycinek is megfelelnek és külön értékük, hogy a progresszív és gazdag hagyományokat is átmentik a mának. A V. Liska. L. Smrcka, O. Lípa, A. Matura. L. Metelák képzőművészek tervei alapján kimunkált üvegtárgyak tontos tartozékai századunk kultúrát igénylő emberének. (kasza) művészet Gazdagon díszített metszett poharak Csillogó A cseh üvegipar már a 16 17. szá­zadban is magas színvonalú fejlődést ért el. Az üvegcsiszolás, metszés, festett üvegek, kristályüvegek gyártása ma­gas művészi színvonalával gyorsan vi­lághírűvé vált. A világpiacokon sike­resen versenyezett akár a velencei üveggyártmányokkal is. S ezt a jó hír­nevét ezen a téren mind a mai napig megőrizte. A csehszlovák MOSER üveggyár Krislályváza. L. Metelák terve

Next

/
Oldalképek
Tartalom