A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-21 / 7. szám

maier elvtársak vezetésével. E csoport azokból az ifjakból alakult, akiknek vezetője, elméleti oktatója Simkó Sándor elvtárs volt. 1940-ben a csoport lebukott. Tagjait a rendőrség internálta, Kohn Béla elvtársat halálra kínozták a szegedi Csillag börtönben. Keleti Ferenc és Denkmaier Ernó elvtársaknak sikerült életben maradniok, Zimmer Manó, Doman Tibor. Meitner Jakab, Kohn Béla és Kosztínyi József elvtársak a fasizmus áldozatává váltak. 1940—42-ben tevékenykedett még egy hattagú diák csoport. Kétéves tevékenykedés után ez is lebukott. Sacher Imre, Haás Imre és Braun elvtársak az életükkel fizettek meggyőződésükért. 1943-ban, a hitleri fasiszta hadsereg sztálingrádi veresége utáni időkben a helyi hatóságok is fokozták a terrort. 1943 júniusában meghalt Máj Gyula elvtárs. Temetése a kommunistának kijáró munkásszolidaritás megnyilatkozása volt. Több mint kétezer ember vett rajta részt. Vörös koszorú, vörös virágok, vörös szalagok borították Máj Gyula elvtárs frissen hantolt sírját. A sok vörös virág és a hatalmas tömegrészvétel felkeltette a rendőrség érdeklődését. A temetés után még hetekig idézgették a rendőrségre az ott résztvevőket, kommunista szervezkedés után szimatolva. Szartórisz József elvtársat a temetésen elmondott beszéde miatt 15 hónapi 1 elzárásra ítélték. 1944. április 5-én a hajnali órákban a rendőrség összeszedte és lakásáról elhurcolta a még szabadlábon levő elvtársakat, 27 embert. Még aznap a hírhedt budapesti Mosonyi utcai gyűjtőfogházba szállították, onnan pedig különféle internáló táborokba hurcolták őket. A dicső Vörös Hadsereg gyors előnyomulása következtében három hónap múlva a táborokat feloszlatták, s a negyven internált közül mi szerencsésebbek, összesen tízen hazakerültünk. A többiek már korábban a haláltáborba kerültek, ahonnan nem volt visszatérés. Internálásunk ideje alatt a fejvesztett fasizmus valóságos rémuralma szakadt a népre. Ekkor zajlott le a zsidó lakosság elhurcolása. Rendkívüli sorozásokat tartottak, egészen fiatal fiúkat, leventéket is bevonultattak a hadseregbe. Kihirdették a statáriumot, halállal büntettek mindenfajta elégedetlenséget, rendbontási, a partizánokkal való együttműködést. A kommunisták erősen megfogyatkozott kis csoportjának most már szinte szárnyakat adott a Vörös Hadsereg feltartózhatatlan előnyomulása. Voltak, akik átmentek a határon és a szlovák partizánegységekben harcoltak a fasizmus ellen, mint Feig, Mojzis, Goljan, Hronceková, Hegedűsné és mások. Voltak, akik a Nógrádi-féle magyar partizáncsoport élelmezését szervezték vagy részt vettek annak fegyveres akcióiban, mint például Sulek, Valent, Szartórisz, Mlef, Laco, Difko elvtársak és mások. Ennek a szörnyű élethalálharcnak, a fasiszta őrület fékevesztett tombolásának 1945. január 14-én szakadt vége, amikor városunkat a Vörös Hadsereg felszabadította. igyekezett megbontani a munkásegységet. Ugyanez volt a célja a községi választásokon induló és mindenféle politikai irányzathoz tartozó 32 pártnak is. Minden reakciós erőlködés ellenére a kommunista párt iránti rokonszenv olyan nagy volt, hogy 1938-ban a fasizmus előretörésének idején is a községi választásokon még mindig igen nagy erőt képviselt a párt Losoncon. Amikor 1933-ban a hitleri Németországban a berlini parlament (Reichstag) felgyújtásával vádolva letartóztatták Georgi Dimitrovot, az egész világon megmozdult a haladó emberiség, városunkban is nagyarányú tiltakozó gyűléseket szerveztünk mind Dimitrov, mind Thälmann elvtársak életének megmentésére. Ugyancsak tiltakoztunk Pauker Anna romániai elvtársnő elfogatása és elítélése ellen. 1933-ban pártunk helyesen mérte fel a fasiszta veszélyt. Körzeteinkben is egységfront mozgalmat kezdeményeztünk a polgári demokratikus pártokkal. A mozgalom szépen fejlődött. A kisiparosok szervezetében is erős baloldali akció fejlődött ki. A csoport (cca 50 tag) szorosan együttműködött a párttal. Üléseiket is a párt helyiségeiben tartották. Akcióikat a különben erősen reakciós ipartestületben, ugyanúgy a városi képviselőtestületben a párttagokkal együttműködve hajtották végre, több-kevesebb sikerrel. A következő években tovább fejlődött az egységfront mozgalom. A hitlerista veszély a reálisabb polgári pártokat is a kommunistákkal való együttműködésre birta. 1937-ben a május elsejei felvonuláson velünk tartottak az említett demokratikus pártok és a kisiparosok is. A szociáldemokraták itt is levizsgáztak, mert bár együtt indultak el velürik, a népgyűlést mégis különválva tartották meg, s ezzel gyöngítették az egységfront jellegét. A helyi pártszervezet és a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális szervezete között bizonyos fokú együttműködés alakul ki nálunk. Losoncon tartották meg dr. Herz Sándor lakásán a magyarországi proletár diktatúra leverése után az el-Sztrájkalap - a képen látható sötét bélyegek dijával segítették a párttagok a sztrájkolókat ső kommunista bányászkonferenciát, természetesen illegálisan. A konferencia szervezője és előadója Kun Béla volt. Szervezetten folyt illegális sajtótermékeknek, agitációs anyagoknak, valamint propagandistáknak a csehszlovák-magyar határon keresztül való szállítása mindkét irányban, veszély, üldöztetés esetén a magyarországi elvtársak elhelyezése, bújtatása és ellátása további intézkedésig. 1931-ben egy nagyon komoly, aktív kommunista ifjúmunkás csoport kezdte meg működését Simkó Sándor vezetésével. Magja a komszomol volt, a teljesen illegális szervezet 20 taggal dolgozott. A szakszervezetben, a tanonciskolában és a munkanélküli tömegek között fejtettek ki munkát. Sok színvonalas előadást rendeztek. Komoly marxista nevelést kaptak, rendszeres kirándulásaikon rendszeresen tanultak. Több ma is élő funkcionárius került ki soraikból, még többen haltak mártírhalált; nevüket már korábban felsoroltuk. 1933-ban Simko elvtárs vezetésével alakult egy kis baloldali csoport a középiskolás diákok között a gimnáziumban. • Később kezdte el működését a Magyar Fiatalok Szövetségének Tűz elnevezésű baloldali kulturális szervezete Keleti Ferenc országos titkár vezetésével. 50—60 tagja munkás ifjakból és diákokból tevődött össze. Színielőadásokat, vita- és szavalóesteket rendeztek. A Bécsi döntés után 1938. november 10-én vonult be a városunkba a magyar hadsereg. A Horthy-rendszer első dicstelen intézkedése az volt, hogy összeszedte és lecsukta a haladó, baloldali gondolkodású embereket, kommunistákat, szovjetbarátokat és az emiitett egységfront híveit, akik csak egy hónap múlva szabadultak. Nehéz idők következtek ezután. A kommunista mozgalmi múltú kisvárosban napirenden voltak a népellenes intézkedések. Megindult minden haladó gondolat féktelen üldözése. S ez így tartott hat évig, a felszabadulásig. Az elvtársaknak rendszeresen jelentkezniök kellett a rendőrségen. A leveleiket, postaküldeményeket felbontották, cenzúrázták, a kommunisták, haladó gondolkodásúak spiclikkel voltak körülvéve, rádióinkat elkobozták. Most, hogy visszaemlékezünk a terrornak erre az időszakára, nem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy áruló alig akadt közöttünk, ellenben már 1938-ban megkezdte működését egy nyolctagú kis illegális kommunista sejt, Keleti és Denk»wäbäs* ZaotacamS 41«n»t<4 p*M>*vt<y v roce g^Shtt* MltfllWsbe.trifle Im Jahre