A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-21 / 7. szám

értékes szimbóluma, a szovjet dolgozók barátságának feledhetetlen, kézzelfogható bizonyítéka szolgáljon okulásként az utódoknak. Tömeges kilépések az egyházból 1930-ban pápai utasításra, a katolikus papok Csehszlovákiában is szovjetellenes előadásokat tartottak a templomokban. A pártvezetés akkor kiadta a jelszót: Ki az egyházból! A losonci párttagok közül a valóban öntudatosak — mintegy 40 személy ki is lépett az egyházból. Kommunista névadó ünnepélyt, papnélküli „keresztelőt" 1927-ben Varga Gyula elvtársunk kisfiának rendeztünk a munkásotthonban. A dolog azért érdekes, mert tudomásom szerint ez volt az első ilyen eset Szlovákiában. Mesedélutánok: A párt vezetésével az ifjúmunkás csoport és a női csoport vasárnaponként gyermeknapokat rendezett, ahol a munkások gyermekeivel kommunista szellemben foglalkoztunk. Ateista és munkásmozgalommal foglalkozó meséket mondtunk számukra és forradalmi dalokra tanítottuk őket. Az apró népség minden alkalommal vörös zászló alatt, forradalmi dalokat énekelve vonult végig a városon. Minden karácsonykor hasonló programmal nagy karácsonyi akciók voltak. Előadások, pártiskola: Dr. Herz elvtárs vezetésével működött itt egy antialkoholista szervezet. Antialkoholista előadásokat tartottak. Tagjai nagyobb részt polgárok voltak. Gyakori volt a munkásotthonban egészségügyi előadások rendezése. A párt felkérésére a helybeli orvosok tartották. Rendeztünk még szabadegyetemi előadásokat politikai, és természettudományi' programmal. Bár gyakran voltak politikai nevelő előadások, valahogy rendszeresíteni nem ^lehetett őket. A sejtcsoportokban és az ifjaknál is volt iskolaanyag, például Buhanyin Kommunista ABC és Lenin akkor beszerezhető művei, de a vita a mindennapi politikai kérdések körül fejlődött ki. Előadók a sejtcsoport vezetőn kívül dr. Herz, Nógrádi, Léderer, Munelsz, dr. Gedő stb. elvtársak voltak. Nagyon fontos tömegakciók voltak a május elsejei ünnepségek. Ezeken a körzeti akciókon 3000—3500 munkás vett részt. A rendőrség több alkalommal próbálta megzavarni a május elsejei felvonulást. Május 1. előtti napokon összefogdosták vezetőinket, propagandistáinkat, elállták a városba vezető utakat, így próbálták megakadályozni, hogy a vidéki tömegek részt vehessenek az ünnepélyen. A szervezett ifjúkommunisták azonban kimentek vidékre és kerülő utakon, kertek alatt, temetőkön keresztül vezették a vidékieket a gyülekezőhelyekre, és így Május 1. mint tömegakció mindig jól sikerült. Pártunknak voltak periférikus szervezetei is: munkásdalárda, munkás szimfonikus zenekar, nőmunkás csoport. Nagyon komoly szerepe volt a Vörös Segély szervezetnek, amely a bebörtönzöttek családtagjait volt hivatva anyagilag támogatni. A szervezetet-számos haladó szellemű polgár is támogatta illegálisan. A Szovjetbarátok Egyesületének sok haladó szellemű polgár tagja volt, városunkban kb. 80 tagot számlált az egyesület. Előadásokat és filmelőadásokat rendeztek nagyon szép sikerrel. A helyi előadókon kívül neves írók, mint például dr. Poniéan, Gábor Andor, Fábry Zoltán is tartottak előadásokat. Minden előadás óriási érdeklődés mellett túlzsúfolt teremben zajlott le. A szervezet vezetői dr. Neuwirth György, Simkó Sándor, dr. Gedő Mátyás, dr. Gedő György voltak huzamosabb ideig. A Vörös Szakszervezet, amíg az üzemek dolgoztak, részt vett bérharcok szervezésében, később a munkanélküliség következtében mint segélykifizető szerv működött és részt vett a munkanélküliek tömegakcióinak szervezésében. A választási harcokból minden alkalommal a kommunisták kerültek ki győztesen. A kommunista párt volt a legerősebb Losoncon (Luéenec). A községi választásokon átlagban 12 mandátumot szereztünk. Ezt csak két egyesült polgári párt: a Magyar Nemzeti Párt és a Keresztény Szocialista Párt tudta közösen 1 mandátummal felülmúlni. A kommunista képviselőtestületi klub szorosan együttműködött a körzeti pártvezetőséggel. Két alkalommal is volt városunknak kommunista polgármester-helyettese, Varga Gyula és Chrenko Sándor személyében. Mikor Varga Gyula volt az alpolgármester, a város díjtalanul fűttette a munkásotthont és lakbért sem kellett fizetnünk a helyiségekért, mint a munkanélküliek melegedőjéért. Ugyancsak anyagi támogatást harcoltunk ki dalárdánk és zenekarunk részére. Nagyon fontos szerepe volt a munkásmozgalomban a kommunista ifjúmunkás szekciónak, amely a párt irányításával működött. Losoncon nemcsak helyicsoport volt. Itt működött a kerületi titkárság is. 1923-ig legálisan, s amikor a rendőrhatóság feloszlatta, mint a kommunista párt szekciója dolgozott tovább igen aktívan. Vagyonát, jól felszerelt könyvtárát a rendőrség lefoglalta. A helyi csoportnak 80—110 tagja volt, a kerülethez pedig 550—660 ifjúmunkás tartozott. A kerületi szervezet üzemi és falusi sejtcsoportokból állt. A mozgalmat cselekvőképesség és áldozatkészség jellemezte. Minden pártakcióban részt vett, azonkívül élte a maga saját szervezeti életét. Legnehezebb munkája az antimilitarista propaganda volt a katonák között. Mind a polgári, mind a katonai hatóságok kíméletlenül üldözték ezt a tevékenységet. Az illegális röplapok és újságok a kommunista ifjúsághoz méltó leleményességgel jutottak el a katonák közé. A városban pedig, főleg a laktanyák környékén, a házak falán, az úttesten virítottak a kézzel festett jelszavak. A bevonuló munkásifjak részére minden évben felvilágosító előadásokat, gyűléseket rendeztünk, a szervezett ifjúmunkások pedig utasítást kaptak, hogy bárhova is kerülnek, keressék a párttal és az ifjúmunkás mozgalommal való kapcsolatot, így vált lehetővé nálunk is, hogy volt személyes kapcsolatunk a katonákkal, 1924-ben pedig sejtcsoport működött a laktanyákban. Periférikus szervezete volt a pártnak a Munkás Ifjú Tornász Csoport, melynek vezetői szervezett ifjúmunkások, tagjai viszont nagyobb részt szimpatizáns munkásifjak voltak, akik nemcsak tornászni tanultak, hanem megtanulták az osztályharc alapvető kérdéseit és forradalmi dalainkat is. Tudomásom szerint két alkalommal vett részt a csoport országos méretű tornászünnepélyen. Kimondottan az ifjúsági mozgalom harcos védelmi szervezeteként működtek a vörös cserkészek, kétméteres erősen vasalt cserkészbotokkal felszerelve. A kommunista ifjúmunkás mozgalom öntudatos tagjaiból alakult. Színjátszó csoport: nagyon elfoglalt állandóan tevékenykedő csoport volt. hiszen ősztől tavaszig hetenként, de legalább kéthetenként kellett egy-egy színielőadást, kultúrestet, hangversenyt rendeznie. Minden előadás szocialista tartalmú volt. Az előadásokat gyakran a munkásotthon színoadán. május 1-én és szeptember 7-én a vigadó nagytermében tartottuk, állandóan zsúfolt nézőtér mellett. Előadási anyagot leggyakrabban közvetve a Szovjetunióból kaptunk. Szeptember 7: Minden év szeptember első vasárnapján rendeztük meg a nemzetközi ifjúmunkás napot, annajc a nevezetes ifjúmunkás akciónak az emlékére, melyet Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg szerveztek meg 1914-ben, az első világháború kitörése előtt, a háború ellen. Nagy tömegtüntetések voltak ezek a militarizmus ellen, emellett az ifjúmunkások mindennapi követeléseiért, mint például a törvényes 8 órai munkaidő betartásáért, a vasárnapi teljes munkaszünetért, emberséges bánásmódért a kisiparban és a tanonciskolákban stb. Az ifjúmunkás szervezet ugyan ellenőrizte és fel is jelentette a munkás- és ifjúságvédelmi törvény rendelkezéseit megszegő kisiparosokat, de a hatóságok semmit sem tettek az ifjúmunkások érdekében. Fodor Gyula elvtárs kitüntetéseivel és elismerő oklevelével Zólyomi (Zvolen) vörös napok: A CSKP 1926-ban a fasizálódás s a reakció előretörésének veszélyével szemben védelmi alakulatokat szervezett, országos méretekben. Sok kommunista üzemi szervezete komoly egyenruhás csoportot hozott létre. 1926 őszén Zólyoimban (Zvolen) tartottuk az első fasisztaellenes, kerületi méretű, valóban impozáns vörös napot, ahol védelmi szervezeteink is felvonultak. Sok ezer ember tüntetése volt ez a fasizmus ellen. Az akció után hosszú időn keresztül nem is lehetett fasiszta mozgolódásról hallani. Egy év múlva azután a-HHnka-féle klerikál fasiszta szervezet, papok vezetésével, keresztekkel és szentképekkel felvonulást rendezett, kommunistaellenes programmal, ugyancsak Zólyomban. A felvonulás során a járókelők, munkások, munkásnők sokan, csoportokba verődve fejezték ki nemtetszésüket a provokációval szemben. Verekedés kezdődött, a fasiszta csőcselék három munkásasszonyt annyira összevert, hogy tudomásunk szerint kettő bele is halt sérüléseibe. Az eset a munkástömegek között óriási felháborodást váltott ki. Űjabb vörös napot hirdettünk ugyancsak Zólyomban. Elkeseredett hangulatban, lázasan készültünk a fasizmussal való leszámolásra a kerületben. Lezajlott a második vörös nap is 1927 szeptemberében. Szervezett tömegeink várták, sőt kívánták a fasisztákkal való összecsapást, de erre nem került sor. Még a legcsekélyebb reakciós megmozdulás sem történt. Jellemző volt az akcióra az öntudatos tömegek antifasiszta megnyilvánulása, a kommunista párthoz való feltétlen ragaszkodása, a szocializmus igazságába vetett bizalma és hite. A kommunista párt internacionalista jellegének nagyszerű megnyilvánulásaként több tömegakcióra került sor. Tiltakozó mozgalom indult Rákosi Mátyás bebörtönözése és. halálra ítélése ellen. Amikor az Amerikai Egyesült Államokban 1927-ben koholt vádak alapján elfogták, halálra ítélték, majd kivégezték Saccót és Vanzettit, ezt a két forradalmár munkást, a munkásságnak szintén hatalmas tömegméretű tiltakozó akciója bontakozott ki. Ugyanígy mozgalom indult két magyarországi kommunista, Sallai és Fürst elvtársak életének megmentéséért 1932. évben. Ez alkalommal a felháborodott munkástömeg felvonult a reakciós Magyar Nemzeti Párt vezérének, Szilassy kétezer holdas földbirtokosnak kastélya elé, tüntetett az ítélet végrehajtása ellen, kövekkel beverte a kastély ablakait. 1929-ben a kommunista párt nagyméretű, a város egész társadalmát megmozdító akciót szervezett a gazdasági válság s a vele járó munkanélküliség, a nyomor, az adóterhek és a végrehajtások elleni tiltakozás jeléül. A munkástömegeken kívül testületileg felvonultak a kisiparosok és a kiskereskedők is. Lehúzták az üzletek redőnyeit és részt vettek a tüntetésben a kommunisták vezetésével. Pártunk tömegbefolyását, a szocialista eszmék előretörését a munkásegységet a reakció igyekezett különféle módon megbontani. Ebben fő szerepet vittek az egyházak, a klerikális szervezetek, továbbá a Sokol nevű reakciós tornász-szervezet. Tagjai, rendőri egyenruhába bújtatva, időnként részt vettek a munkásgyűlések és tüntetések szétverésében. A szociáldemokrata párt munkásárulása közismert. Losoncon elárulták a Sternlicht gyári és a mezőgazdasági gépgyári bérharcokat. Volt egy kisszámú, népszerűtlen trockista csoport is. Ennek tagjaiból alakult Losoncon a reakciótól életre keltett Hais-féle szakszervezet. Érzékenyen érintette a vörös szakszervezeti mozgalmat, mert előnyösebb munkanélküli segélyt osztogatott tagjainak. 1930-ban egy alkalommal az ablakokon keresztül dobáltuk ki őket a munkás otthonból. A Hlinka-pártnak is sikerült kevés számú nem eléggé öntudatos munkást beszerveznie. A Magyar Nemzeti Párt nemzeti, felekezeti és faji gyűlölet szításával Nádassi Béla, egykori vöröskatona, Rapp