A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-22 / 3. szám
Zúzmara ruha fénylik a fúlcon-füveken... A suttogó folyót, az álmodó tavat már rég befedte a jég ... Alszik az élet... A táj felett lebeg — fehér álomként — a lehelete. Csak az ezeréves falu él, kacag, nevet... Gyermekek táncolnak a jégen: piros sál lebben, színek kergetőznek... A jókedv szivárványos galambjai repkednek.. A fehér pázsiton bukfencet vet a virágillatú öröm ... A zúzmara sápadt arca is felderül... Mert az élet sohasem alszik ott, ahol az emberek örökre fiataloki ... Ahol a hegysúlyú gondok alatt sem görnyed meg az apák vállal... Ahol a folytonos munka, az életért hozott áldozatok nem hűtik le az anyák szfvétl... Ahol a gyermekek szívében téten is tavasz dalolt... Zúzmara ruha fénylik a fákon-füveken... A suttogó folyót, az álmodó tavat már rég befedte a jég ... Alszik az élet.. A táj felett lebeg — fehér álomként — a lehelete ... "fcf . '!!••„ "
