A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

Kismamáknak A kismamáknak különösen nagy gondot kell fordítaniuk önmagukra. A terhesség nem ok arra, hogy elhanyagolják külsejüket, öltözködésüket. Ellenkezőleg. Annak tudata, hogy a terhesség alatt is megőrizze csinosságát, fokozza a fiatalasszony önérzetét, jókedvét és optimizmusát, amire ezekben a hónapokban különösen nagy szüksége van. A legutóbbi időkig a divat nem sokat törődött a leendő mamákkal. A ruházati boltokban alig kínálnak számukra egyebet egyenes szabású, öv nélküli ruháknál, s ezt is szürke, szomorú színekben, mintha a terhesség az örömtelenség és a lemondás időszaka lenne. Sajnos, ez a felfogás érvényesül még ma is a konfekciós iparban, amely évek óta ilyen típusú ruhákat gyárt a kismamák részére. Pedig semmi ok arra, hogy a várandós nők ne öltözzenek divatosan. Ehhez persze a divattervezőknek is lépést kell tartaniuk a megnövekedett igényekkel. Hiszen a jelenlegi divat — az élénk színű, mintás, könnyen mosható és nem gyűrődő anyagok, a trapéz formájú kötényruha, az ingruha-szabás vagy az ismét kedveltté vált pelerin — nagyon is előnyös a gyermeket váró fiatalasszonyoknak. A divat új elemei — a steppelés. a szegélyezés, a ráncok, a zsebek, cipzárak — jól alkalmazhatók a kismama ruhákon. Képeinken bemutatunk néhány ilyen ruhamodellt. Egyszerűek és praktikusak. A szabás természetesen alkalmazkodik a terhes nő alakjához, de a tervezők gondoltak arra, hogv a ruha egy kis átalakítással, a szülés után is szép és divatos öltözéke maradjon a fiatal anyának. L. M. A ruha anyaga mintás batiszt, a kivágást és az ujjakat finom hímzés díszíti, öv nélküli ingruha, zöldfehér pepita zefírből, hímzett zsebbel Nyári ruha, tarka színű pikéből Élénk színű, végig gombos, fehér paszpóllal díszített frottírruha TERÍTSÜNK SZÉPEN, IZLESESEN Mindannyian szívesebben ülünk le ízléssel, gonddal megterített asztalhoz étkezni, s hogy ez mennyire elterjedt napjainkban mutatja az ls, hogy kiállításokon is foglalkoznak a terítés művészetével. Ehhez nem feltétlenül szükséges drága damaszt abrosz, vagy herendi porcelán ezüst evőeszköz készlettel. Néhány kedves ötlettel, virággal, ízléssel összeállított egyszerű terítékkel is tudunk étvágyat csinálni. A kézimunkázó nők körében — sok más manapság divatos kézimunka mellett — még mindig nagyszámú híve van a recehorgolásnak. S valljuk be őszintén, egy modern mintájú kikeményített, hófehér csipketerítő vagy szett nagyon szépen mutat az uzsonnázó asztalon. A recehorgoláshoz általában 60-as horgolófonalat használunk. Az üres kockákat 3 láncszem és 1 kétráhajtásos pálca váltakozásával készítjük, míg a tele kockákba láncszemek helyett is pálcákat horgolunk. Arra ügyeljünk, hogy az ilyen jellegű kézimunkák szélét minden esetben rövidpálcákkal horgoljuk körbe. Különösen szépen mutat sötétzöld, piros vagy sötétkék egyszínű vászon terítőn egyszerű porcelán vagy kerámia étkészlettel. Terítsünk szépen» ízlésesen Nyári receptek Áttört salátaleves: öt fejessalátát sós vízben 5 percig főzünk, majd szitára téve lecsurgatjuk. Keskeny csíkokra vágjuk és vajban megpároljuk. Közben egész világos rántást készítünk, hozzáöntünk 3 dl forralt tejet, belekeverjük a salátát, sót, borsot és jól elfózzük. A pépes levest szitán áttörjük, két tojássárga és 1 dl tejszín keverékével behabarjuk majd csészékben tálalva adjuk asztalra. Hideg almaleves: 'Tíz db közepes almát meghámozunk, 6 deci vízbe egy citrom levével, fahéjjal, fél deci fehérborral és kevés zsemlemorzsával puhára főzzük. Áttörjük szitán és felöntjük gyenge vörösborral, majd lassú tűzön főzés közben hozzákeverünk 20 dkg cukrot és egy evőkanál málnaszörpöt, és forrás után félrehúzzuk. A levesbetéthez 3 almát megreszelünk, hozzáadunk 1 kanál vörösbort, citromhéjat, 5 dkg porcukrot, három tojást és annyi zsemlemorzsát, hogy szilárd tészta legyen. Ebből kis gombócokat formálunk, forró vízben kifőzzük és hidegen a kihűlt almalevesbe tesszük, kis tálakban adjuk asztalra. Mit készítsünk a házinyúlból ? mmmmm,. A gyenge húsú, zamatos házinyúl eddig csak a falusi háztartások pecsenyéje volt; ma már tisztított, konyhakész állapotban a piacok és vásárcsarnokok különlegessége. Az otthon vágott nyulat kétféleképpen lehet elkészíteni: ha a tarkójára mért ütéssel öljük meg az állatot, és nem csorgatjuk ki a vérét, valamennyi vadnyúl étel kitűnő belőle, ha ellenben a nyakát elvágva, vérét jó kicsorgatjuk, a borjúhúshoz, vagy a csirkéhez hasonlít az íze. Nagyon finom a fiatal házinyúl, ha rántva adjuk asztalra. Hogy a hús kissé édeskés ízét eltüntessük, a megtisztított, feldarabolt nyulat néhány órára áztassuk sós tejbe. A tejből kivéve, csorgassuk le, forgassuk meg lisztben, felvert nyers tojásban és zsemlemorzsában, s bő, forró zsiradékban süssük ropogós pirosra. Burgonya- vagy zellersaláta kitűnő hozzá. A nyúlpaprikás több vöröshagymával és kevesebb pirospaprikával készül, mint a marha- vagy sertéspörkölt. Kitűnő, ha zsir helyett füstöltszalonnát olvasztunk ki, inon pároljuk üvegesre (fedő alatt) a reszelt vöröshagymát, és pirospaprikával meghintve, megforgatjuk benne a nyúldarabokat. Tegyünk bele paradicsom- és paprikakrémet, és kevés vízzel pároljuk puhára. Tálalás előtt 2 evőkanálnyi lisztet, ezzel sűrítsük be a levét, és galuskával, vagy gombóccal körítsük. A mustáros nyúlhoz a húsdarabokat nagyobbra hagyjuk, egyenként besózzuk, mustárral vékonyan bedörzsöljük, és 4 evőkanálnyi forró olajon megforgatva megpirítjuk. Mellédobunk egy csokor zöldpetrezselymet, aláöntünk kevés vizet, és lefedve, lassú tűzön puhára pároljuk. Tálalás előtt a petrezselyemcsokrot kiszedjük, levébe egy kiskanálnyi liszttel elkevert 2 deci tejfölt öntünk és a sütőbe tolva, levével állandóan öntözgetve jól átsütjük a nyulat. Párolt zöldborsó, vagy burgonyafánk illik leginkább hozzá. h^t 21