A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-02 / 26. szám

Kukorica közt születtem... így kezdődött: A nagymegyeri magyar tannyelvű kilencéves alapiskola néhány tanítója a múlt évben gondolt egy nagyot és az iskola színjátszó köre betanulta a maga nemében felülmúlhatatlan remekművet, Heltai-Kacsoh: János vitéz című daljátékát. Előbújtak a hitetlen tamások, még a kollégák is hitetlenkedve csóválták fejüket: — Nagyon igényes darab a János vitéz... — Csak fővárosi színpadokra való ... — A fiúk hangja már mutál ... De néhányan kitartottak a tervük mellett, s ők igazán megérdemlik, hogy a nevüket vastagabb betűkkel szedjék ki a nyomdászok: TELEKYNÉ H. IZABELLA, SZALAYNÉ N. ILONA, EÖLLÖS ZSUZSANNA, RAJKOVICS GÁBOR és még néhányan. Kiválogatták a szereplőket, és munkához láttak. S a becsületes, lelkes és komoly szakértelmet igénylő munka eredményét, a tizennyolcadik előadást láthattuk a nagymegyeri kultúrház színpadán. A daljáték betanítói mindenre számítottak, jól válogatták ki a szereplőket, s a főbb szerepeket két-két szereplővel tanították be: Kukorica Jancsi Ag Zoltán, Morva Melinda Iluska Vendégh Zsuzsa, Lika Györgyi Bagó Teleki Gábor Francia király Michnya Ferenc Francia királykisasszony Kovács Edit, Beke Anikó Iluska mostohája Paxián Márta, Varga Magdolna A falu csősze Bödök Zsigmond, Jankó Imre Mi a második szereposztásban néztük végig a daljátékot, ahol Kukorica Jancsi szerepét Morva Melinda játszotta. De ezen sem lepődhetünk meg, hiszen az első pesti "bemutatón is színésznő játszotta a főszerepet, Kukorica Jancsi szerepét, mégpedig a felejthetetlen nagy művésznő, Fedák Sári, a Zsazsa. Remekeltek a gyerekek. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik szereplő volt jobb: Kukorica Jancsi, a szőke Iluska, a daliás Bagó, a gonosz mostoha vagy a furfangos csősz? Minden egyes kis szereplőt külön meg kellene dicsérnünk. Nem a hitetleneknek, nem a fejcsóválóknak lett igazuk! S nemcsak a gyerekek teljesítményét kell külön kiemelnünk, hanem a fegyelmezettségüket is. Az előadás után összeült a tantestület és a szülői munkaközösség, hogy elbeszélgessen a járási küldöttel és velünk. A járási kultúrotthon küldötte mondott szakvéleményt: — Túl nagy volt a feladat és megoldhatatlan? Nem, a megoldás —, természetesen a gyermekek korához képest — a lehető legjobban sikerült. Szövegzökkenő nem volt, a figurák éltek, jók voltak a színpadi beállítások, a tömegjelenetek és a táncok. A tanítók munkáját dicséri az eredmény. S ha nagyon kritikus akarok lenni ^gyermekek és a zenészek teljesítménye között elég nagy volt a színtkülönbség — az előbbiek javára! Ajánlom, hogy adják elő Trnaván is, a fesztiválon. A költségeket fedezi a járás ... Az a véleményem, hogy látni kell több helyen, több embernek is! Ez a mi véleményünk is. Megtudtuk, hogy a bevételből kirándulni mennek a diákok. Népköltészeti est Gondos előkészítés után ismét rangos vendégeket fogadott Kassán (KoSice) a Csemadok helyi szervezetének Batsányi Köre, hogy célkitűzéseinek megfelelően szolgálja a magyar anyanyelvi kultúra, a magyar irodalom ügyét. Ezúttal az ősi talajhoz nyúlt anyagért, a népköltészethez. Ennek a művészi anyagnak szakavatott közvetítői voltak: Jancsó Adrienne, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze és Faragó Laura, a „Röpülj, páva" népdalverseny győztese. Jancsó Adrienne műsorában szerepeltek tragikus és tréfás hangulatú balladák, dalok, rab-és bujdosó-énekek, ráolvasások, népi imák, énekek, táncszók, siratok. Gazdagon árnyalt hangja, kifejező mozdulatai, szuggesztív erejű tekintete mindvégig feszült figyelmet, érdeklődést és nagy tetszést váltott ki. Kellemesen és élvezetesen gördült ajkáról a magyar szó, s válogatásából az is kitűnt, hogy milyen gazdag a magyar népköltészet, a forrás, melyből merített. Jancsó Adrienne műsorához harmonikusan csatlakozott Faragó Laura magas kultúrájú éneke. Tiszta hangja finoman és méltóan tolmácsolta a hangulatban és tartalomban a versekhez illő csángó-magyar népdalokat. A két művész előadásának ismertetését, értékelését szakavatott kutató, D. Erdélyi Zsuzsanna, a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa végezte el bevezető beszédében. A vendéglátó Batsányi Kör, valamint a helybeli és vidéki közönség nevében Görcsös Mihály, a Batsányi Kör elnöke köszönte meg az előadók lelkes, önzetlen és igényes munkáját, a tiszta forrásból merített gyönyörű alkotások művészi bemutatását. G. TAKÁCS GIZELLA A komáromi járási dal és táncegyüttes Martosi csárdásának egy részlete Hegalapozott XVI. Országos Népművészeti Fesztivál. Ezt hirdette minden Zselízen és környékén. Erre figyelmeztettek a falak, a kerítések, a transzparensek. Népművészeti fesztivál a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Fő-fő szervező és rendező a Csemadok Központi Bizottsága. Szombaton délután a művelődési ház tágas termében vetélkedővel kezdődött a kétnapos ünnepség. Szólóénekesek, hangszerszólisták, éneklő csoportok, népi tánccsoportok mérték össze erejüket. Az ilyen nagy országos rendezvény célja változatlan: eredeti anyag gyűjtése, felkutatása és színpadra vitele. Ügy adódik tehát a kérdés: milyen újat, meglepőt, érdekeset hoznak a szereplők tarsolyukban? A zsűri tizenöt számot értékelt, s szólóénekesek közül Kopál Irénnek az első, Sztranyovszky Vincénének a második és Ferencz Jánosnak a harmadik díjat ítélte oda. Es itt mindjárt el kell mondanunk a szólistákról, hogy bár ismert dalokkal léptek fel, de kultiváltan, valóban népi hangon énekeltek. Voltak közöttük olyanok is, akik nagyon ízléses összeállítással szerepeltek, de valahogy valamennyiükre jellemző volt, hogy vidékük jellegzetes dalaival adó-A Zselizen is nagy sikerrel szereplő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara 10