A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-25 / 25. szám

MAGVALÓSULT ALMOK — Tizennégy éves voltom, amikor felkerültem Bratislavába. A konzervatóriumban a balett-tanszakra jártam, s közben már felléptem a Nemzeti Szinház balettkarában is, majdnem minden előadáson szerepeltem, megismerkedtem a különböző műfajokkal s alaposan a színházzal. Mrázková művésznőnek nagyon sokat köszönhetek, 6 a színpadi mozgás legnagyobb mestere nálunk. Ebből az időszakbél legkedvesebb emlékem a Furfangos rókácska eimszerepe, európai szinten a legjobb előadásnak tartották a kritikusak. Amikor ezerkilencszázötvennyolcban elvégeztem a konzervatórium második évfolyamát, akkor kaptam az első filmszerepet a Tizenkettedik órában című filmben. 1959-ben a Kis manöken cimű filmben szerepeltem és 1960-ban kaptam az első főszerepet a Megszelídített folyókban. Közben meg kellett tanulnom lovagolni is, és nem akárhogyan. Ezek után szakítottam a balettel, s a filmhez szegődtem. Felvettek a színművészeti főiskolára. Egy évet töltöttem Párizsban, az Etoiie Színházban játszottam. Még mint szininövendék a bratislavai Nemzeti Színházban játszottam, szerepeltem az Atlantiszban és a Félkegyelmüben. Ezután szerződtem az Új Színpadhoz. A filmezésre is jutott időm. A Medvetánc-ban enyém volt a főszerep. A Tizenketten című filmben Kátya szerepét játszottam. Ezt Moszkvában forgatták. Utána ismét a színpad jött: az Ordasok közt, majd a Hello Dolly; az Adám, ateremtő-ben Éva szerepét játszottam. Közben Párizsban is dolgoztam, évente kijártam ebbe a csodás városba, felléptem a Nemzetek Színházában, s több kiváló francia rendezővel és színésszel ismerkedtem meg. Többször találkoztam Yves Montanddal. — Van, aki az egyik múzsánál köt ki. On, a hallottak alapján nem tartozik ezek közé. Nevet: — Azok alapján, amit eddig elmondtam, könnyen kitalálhatta. Es még azt is meg kell mondanom, hogy két évig a bratislavai televízió Kis hitparádéját vezettem... — Milyen országokban járt eddig? — A szocialista országokon kívül, Franciaországban, az NSZK-ban, Olaszországban, Belgiumban és Svájcban. — Hány nyelven beszél? — A szlovákon és a csehen kivül franciául, angolul és oroszul. — Mikor megy férjhez? — Azt még nem tudom. Egyelőre nagyon jól érzem magam így. Együtt lakom a szüleimmel, és igazán semmim sem hiányzik. Én már nem úgy gondolkozom, mint a tizenkilenc éves lan/oir, s ha férjhez megyek... — itt megakad, elneveti magát, majd igy folytatja: — En már egészen másképp nézek a férjhezmenésre... De azért okvetlenül férjhez megyek, ha megtalálom az igazit! ........ Stubnya Arnold felvételei Egy sokoldalú művész — Az volt a szerencsém, hegy falun nőttem fel. Sok szép gyermekkori élményt jelent a falu, közvetlen kapcsolatot a természettel. A falusi ház udvara, a kert, a nagyerdő, az esti tábortüzek, a hársvirággyüjtés — mondja a szép szőke színésznő, Eva Chalupová. A neve bizonyára nem ismeretlen a magyar olvasók előtt sem, s az arcát még többen ismerik, mint a nevét, láthatták gyakran a tóvá képernyőjén, a filmvásznon, a bratislavai Új Színpadon. A lakása igazi művtsmek valá fészek. Mig az egyik szobában úgy érzi magát az ember, mintha a múlt század hatvanas éveibe csöppent volna vissza, a másik szoba berendezése modern, tipikusan mai. Ilyen a művész élete is. Váltakoznak benne a színek: a sötét, buja színek a világos, napsütötte színekkel, az árnyékok a fényekkel, a kacagás a sírással, a bánat az örömmel. KISSE SZENTIMENTÁLIS VAGYOK... — Martin mellett, egy kis faluban, Bystriikán születtem — kezd beszélni, s közben a fényképalbumban lapozgat. — Ez az apám, ez az anyám és ezek a testvéreim. Oten voltunk gyerekek... Ez az első rálam készült fénykép — mutatja. Egy meztelen kis apróság, olyan kép, amilyen mindenkiről készült párhetes karában. A másik képen játszik, majd balettozik az udvaron, táncai a réten, az erdei tisztáson. — Tavasztél őszig minden szabad percemet a szabadban töltöttöm, télen pedig esténként az anyám zongorázott, apám és egyik testvérem hegedült, én pedig énekeltem. Igazán gyönyörű volt a gyermekkorom ... A Játszópajtások, ismerősök kis művésznőnek tituláltak. Egy ówel korábban kerültem be az iskolába ás já tanuló voltam. Tanítás után színdarabokat gondoltam ki ás ezeket el is játszottam a pajtásaimmal. Nagyon sokat köszönhetek Rakó? tanítónak ás a feleségének. Soha, soha nem fogom őket elfelejteni — megilletődik, elhallgat, majd folytatta: — Kissé szentimentális vagyok, ha visszagondolok a gyermekkoromra... Egyébként nem — teszi hozzá sietve. MBjMttjjWBI • íjK

>