A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-25 / 25. szám

— I! Ill III! rí Kill-Sill:- — 2 Háromgyermekes anya ne játsszon a tűzzel A férj is megszólal Még mielőtt a Hét 1971. május 11-i számának Emberi sorsok rovatában megjelent „Mit tennének az én helyzetemben" című levélre az olvasók válaszolnának, kérem önöket, hogy az objektivitás érdekében hallgassanak meg engem is, a férjet, ha ugyan valóban rólam van szó. Ügy gondolom, hogy a feleségem az, aki önökhöz tanácsért fordult, s azért írok, mert a levelében egy és más nem felel meg a valóságnak. Szeretném, ha a tanács reális lenne és ehhez szükséges, hogy a levélre válaszolók ismerjék a valódi tényeket. Megpróbálom röviden leírni házasságunk történetét. Valóban előfordult az első években, hogy többször is sokat ittam és goromba voltam, de megvolt rá az okom. Szövetkezeti lakásban laktunk együtt az édesanyámmal, aki mint hadiözvegy üzemi konyháról étkezett. Feleségem, annak ellenére, hogy sehol sem dolgozott, délre sohasem főzött, hanem ő is az édesanyám ebédjéből étkezett, s mivel csak este jártam haza a munkából, csak estére főzött valamit, holott ezt már délre is megtehette volna. Ahogy megszületett az első gyermekünk, a feleségem munkába lépett és édesanyámra bízta a gyermek gondozását. Csak félnapos munkaviszonyt vállalt, de sokszor később érkezett haza, mintha egész nap dolgozott volna, és ezért is sokat veszekedtünk. Amikor a szövetkezeti lakásból kiköltöztünk, családi házat vettünk, s ezt hat hónap alatt lakhatóvá tettem. Ide költözött velünk az édesanyám is. Nem igaz, hogy megvertem, csak elküldtem, de ezt is a feleségemnek köszönhetem. Három gyermekünk van, s ezért a feleségem nem bírta ki sokáig segítség nélkül. Befogadott egy lányt, akiben teljes mértékben megbízott, de a lány meglopott bennünket. Ezen összevesztünk, s én bevallom, hogy megpofoztam a feleségemet. Ekkor ment el gyerekestől, de amikor a magával vitt pénz elfogyott, visszatért. Több esetben előfordult, hogy különböző hibákért megszidtam, ő ilyenkor a szomszédba vagy a munkahelyére ment gyerekestől. Az sem tetszett, hogy esténként első volt a televízió és az olvasás és nem a vacsorakészítés. A gyerekek mindig későn feküdtek és ezért későn is keltek, sokszor annyira sietniük kellett az iskolába, hogy reggelizni sem volt idejük. És most rátérek az ún. szimpatizáló fiúra. Gyakran jártunk rokonlátogatásra és itt a feleségem megismerkedett egy rokon fiúval, akibe szerelmes lett. Ettől kezdve egyre kevesebb szavam volt a házban, s ha összevesztünk, mindig náluk keresett menedéket. Titokban leveleztek. Én sajnos beteges vagyok, de nem az ivás miatt, ahogy a feleségem állítja. Nem vagyok alkoholista. Betegségemből kifolyólag fürdőn voltam és ott megismerkedtem egy nővel, aki a hazatérésem után levelet írt nekem, de együtt válaszoltunk neki a feleségemmel, és azóta semmiféle kapcsolatot nem tartottam vele. Legtöbbször a feleségem provokálta ki a veszekedést, hogy összevesszen velem és elmehessen a fiúékhoz. így szilveszterkor is három napig náluk tartózkodott. Mindezt bizonyítani tudom. Végül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a feleségemre soha kést nem fogtam és az ajtót sem törtem rá. A fiúval sem az én fürdői esetem után ismerkedett meg, hanem jóval előtte. Ügy gondolom, hogy ha két héttel az esküvő előtt már rádöbbent, hogy nem vagyok hozzávaló, még mindig idejében változtathatott volna a sorsán. így azonban már valóban nehéz új életet kezdeni. „Egy kisiklott életű" asszony férje Háromgyerekes anya ne játsszon a tűzzel Ha beszélhetnék mind a két „vádlottal", sokkal többet tudnék segíteni, mint így levél útján. Az embernek tartania kell tőle, hogy rossz tanácsával esetleg árthat, márpedig ha nem segíthetek, ártani semmi esetre sem akarok. Hogy mégis válaszolok a feltett kérdésre, azt csak azért teszem, mert jó előre segíteni kívánok azokon, akiknek még nincsenek hasonló problémái, de könnyen kerülhetnek olyan válaszút elé, mint a „Kisiklott élet" levélírója tizennyolc éves korában. Ha nő lennék, ugyanúgy gondolkoznék, mint ma a levélíró. Elátkoznám azt a percet, amikor elvesztettem az „egyensúlyomat". Ezzel ugyan ma már nem könnyítenék a helyzetemen, de mégis ezt tenném. Sőt tanácsot is kérnék, hogy így kapjak segítséget az egyensúlyom visszanyeréséhez. Szerencsére azonban nekem nincsenek ilyen problémáim ... A szívem azt parancsolja, hogy mégis próbáljak segíteni. De ki tud ebben az esetben hasznos tanácsot adni? Egy kisiklott villamoskocsit a helyére billenteni nem probléma. Egészen más a helyzet egy kisiklott házassággal. Sajnos a levélíró akkor sem hallgatott a jótanácsra, amikor ez még segíthetett volna. A saját esze szerint cselekedett, habár a családja ezt nem helyeselte. Két héttel az esküvő előtt döbbent rá, hogy nem a hozzávalót választotta. Akkor kellett volna feltennie a kérdést: mit tennének az én helyzetemben? De akkor úgy vélekedett, hogy most már késő. Holott mégha a helyzete olyan is volt, jobb lett volna férj nélkül anyának lenni, mint férj oldalán a rokonok támogatására szorulni. Ha akkor meri vállalni ballépésének a következményeit, ma talán boldog anya lenne. Egy gyerekkel ugyanis sokkal könnyebb új életet kezdeni, mint hárommal. Ez nem rémítgetés. Ha a férjét még az esküvő előtt kiismerte s rájött, hogy nem magához való, akkor még változtathatott volna. Most azonban már csak pszichológus adhat magának tanácsot és nyújthat segítséget. Mégis kíváncsi vagyok, hogy milyen tanácsokat fog kapni. Talán helyesebb lenne, ha a saját esze szerint cselekedne. Természetesen nem úgy, mint éretlen korában. Egyet azonban máris le kell szögezni: bosszantó hibát követett el azzal a hecc-lépéssel... Háromgyermekes anya ne játsszon a tűzzel! Az ilyen kontra viselkedés: ha neked zöld, nekem se piros... elméletileg tán helyes, de tilos! Meggyőződött-e valóban állításának igazáról? Nem akart-e a férje csupán próbát tenni, hogy maga miként reagál erre? Ha ez így volt, akkor alaposan beugrott neki. Én elhiszem, hogy maga és az említett fiatalember között semmi komoly dolog nem történt, de sajnos ezt a férj nem köteles elhinni. A férjnek joga van kételkedni. Nem foglalkozom jövendőmondással, de merem állítani, hogy ennek az ún. hecc-lépésnek akkor is lesz utóhatása, ha netalán mégis kibékülnek. Ha a férj nem józanodik ki, akkor előbb-utóbb úgyis bíróságra kerül a dolog. Azzal, hogy elzavarta a feleségét a közös tulajdonból, tulajdonképpen máris megtette az első lépést a váláshoz. Attól nem kell félnie, hogy megöli. Szerintem még a legmegrögzöttebb alkoholistánál is vannak olyan időszakok, amelyeket ki lehet használni, és ezt használja ki, még mielőtt bíróság elé kerülne az ügyük. A házastársaknak ugyanis nem távolodniuk, hanem közeledniük kell egymáshoz. Kissé önmagát ámítja az, aki bízik benne, hogy három gyermekkel sikeres új életet lehet kezdeni. Levelének egyik részében azt' írja, hogy még a rokonai sem segítenek magán, máshol viszont megemlíti, hogy a rokonaihoz menekült. Itt ellentmondást érzek, és ahol ellentmondást észlelek, ott az igaz szót is kétségbevonom. Aki élvezi a fa árnyékát, az ne vagdossa az ágait. Ha esetleg tévedtem, előre is a bocsánatát kérem a nyilvánosság előtt, őszintén kívánom, hogy sorsának szekere .minél előbb rendes kerékvágásba jusson. Nevelős Vince, Kassa (KoSice) Huszonöt éves fiatalasszony vagyok. Boldogtalanságomban önökhöz fordulok tanácsért. Három kislány édesanyja vagyok, nyolc éve élek a férjemmel. A férjem tíz évvel idősebb, de én sohasem szerettem. Amikor hozzámentem feleségül, a szüleim kedvéért cselekedtem. Nagyon jó és rendes ember, nem kocsmázik, nem dohányzik. Szeret engem és a három kislányomat. Soha nem vallottam be neki, hogy én bármennyire is szeretném, nem tudom őt szeretni. Másfél évvel ezelőtt lépett az életembe egy huszonnégy éves fiatalember. Szeretem és ő is szeret engem. Sokat beszélünk, de a férjem nem sejt semmit. Ügy érzem azonban, hogy én ezt nem bírom sokáig s valahogy fordítani kell a sorsomon. Mit tegyek? Mondjam meg a férjemnek, hogy sohasem szerettem, s most nyolc év után sem tudom szeretni? Akit viszont szeretek, azzal boldog tudnék lenni. ö is velem. Tudom, hogy nyolc évvel ezelőtt én követtem el a hibát. De most mit tegyek, miként változtassak a sorsomon? P. T. Tiltják tőlem Boldogtalan tizennyolc éves lány vagyok. Szeretek egy huszonhárom éves fiút. S ő is nagyon szeretett engem. Sajnos sem az én szüleim, sem az övéi nem akarták, hogy összeházasodjunk. Az ő szülei elérték, hogy szakítson velem. Én ma is nagyon szeretem. Rajta kívül nem kell nekem senki. Ha nem tér hozzám vissza, inkább megölöm magamat. Nagyon kérem önöket, adjanak tanácsot, hogy mit tegyek e szorult helyzetemben. Hogyan fordíthatnék a sorsomon. Minden jó szót, segítő tanácsot szeretettel várok. Egy szomorú barna lány Nem tudom szeretni Rutkai Ottó, POU Medzev, okr. KoSice. 16 éves, szereti a -beat zenét, kedvenc együttese az Omega. Levelezés útján szeretne megismerkedni hasonló korú lányokkal. Fényképes levelek előnyben. Nagy Erika, Budapest-Sashalom, Máté utca 13. 18 éves, bélyegeket és képeslapokat gyűjt. A zene és az irodalom érdekli. Csehszlovákiai magyar fiatalokkal szeretne levelezni. Rózsa László, Budapest XVI., Sasvár u. 85. 20 éves. Csehszlovákiai magyar fiatalokkal szeretne levelezni. Bélyegeket gyűjt. Csémy Irén és Csémy Edit, Pastuchy 81, okr. Dun. Streda. Irén 15, Edit 14 éves. Szeretik a tánczenét. Hasonló korú fiatalokkal szeretnének levelezni. Fényképes levelek előnyben. Bréda Éva, Bruty 224, okr. Nővé Zámky. 17 éves, szereti a beat zenét, szeret táncolni és olvasni. Kedvenc énekesei Zalatnay Sarolta és Tom Jones. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal szeretne megismerkedni levelezés útján, fényképes levelek előnyben. Csonka Tibor, Bifta 2, okr. Nővé Zámky. 16 éves, kedveli a tánczenét és szeret olvasni. Kedvence a Metró együttes és Gianni Morandi. Hasonló korú fiatalokkal levelezne bármilyen témáról. Minden levélre válaszol, de a fényképeseket előnyben részesíti. Sípos Mária, Stvtok n/O. 50, okr. Dun. Streda. Szeret olvasni, táncolni és énekelni. Kedvence a Metró együttes és Koncz Zsuzsa. 16—17 év körüli fiatalok leveleit várja. Minden levélre válaszol, de a fényképeseket előnyben részesíti. Mezey Teréz, Stvrtok n/O. 180, okr. Dun. Streda. Szeret táncolni, énekelni és olvasni. Kedveli a beat zenét, kedvence a Metró együttes, Harangozó Teréz és Karel Gott. Minden levélre válaszol, de a fényképeseket előnyben részesíti.