A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-04 / 22. szám

1971. VI. 6. JÚNIUS V 6 Norbert H 7 Róbert K 8 Medárd Sz 9 Félix Cs 10 Margit P 11 Barnabás Sz 12 Villő A vándorlás átka... munkásmozgalmi krónikájából 1926. június 7 és 17 között a prágai, kladnói és brnói vasmunkások sztrájkokat szerveztek az agrárvámok bevezetése és a papi fizetések emelése elleni tiltakozásul. A rendőrség Prágában megütközött a tüntetőkkel. Az agrárburzsoáziának a CSKP vezetésével kibontakozott nagyarányú tiltakozó mozgalom ellenére is sikerült törvénybe iktatnia a mezőgazdasági termékekre kivetett behozatali vámok emelését. 1932. június 8-án véres összeütközésre került sor a karhatalom és a vöröskő—margitfalvai (Cervená Skala—Margecany) vasútvonal építésénél alkalmazott munkások között. A cséndőrök Telgárton sortüzet nyitottak a béremelést követelő sztrájkotokra. A sortűz kioltotta egy munkás életét. A több mint két és fél ezer munkás részvételével lezajlott, a munkanélküliek mozgalmával szorosan összefonódott sztrájk a kommunista és szociáldemokrata szakszervezetek összefogásának eredményeként a munkások győzelmével végződött. A munkaadók kénytelenek voltak egyezkedésekbe bocsátkozni s a munkásoknak a tárgyalások során sikerült 10—20 százalékos béremelést kikényszeríteniük. 1921. június 12-én a Sziléziában, Ostrava vidékén működő lengyel szociáldemokrata párt balszárnya létrehozta a CSKP lengyel szekcióját és úgy döntött, hogy egyesül Csehszlovákia Kommunista Pártjával. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a dolgozóknak időről időre jólesik munkahelyük megváltoztatása. A szociológusok viszont épp az ellenkezőjét bizonygatják: minden ember általában — legalábbis, ami a saját életmódját illeti — konzervatív, nem szívesen változtat megszokott életmódján, nem örül neki, ha új környezethez, munkatársakhoz, vezetőkhöz kell szoknia. Ha döntenie kell, jobbára régi munkahelyét részesíti előnyben, a régit, amelyet jól ismer, s tudja, miféle emberek veszik körül. Ám, ha mégis úgy határoz, hogy távozik régi munkahelyéről, akkor valami bizonyára nincs rendjén, valami rejlik e döntés mögött... Ezzel szemben az utóbbi években a munkaerővándorlás nem kívánt méreteket öltött, ami végeredményben gazdasági szempontból is káros következményekkel járt. A nemzetgazdászok bebizonyították, hogy a munkaerő-vándorlás mindaddig nem káros, amíg a kicserélődött munkaerők nem haladják meg egy-egy üzem alkalmazottainak 20 százalékát. Ennél magasabb már nem kívánatos, tehát harcolnunk kell ellene. Riasztó a helyzet például az építőiparban — ahol a múlt év folyamán minden harmadik munkás munkahelyet változtatott —, vagy a közszükségleti cikkeket gyártó iparban. Itt az utóbbi három-öt év folyamán néhány üzemben az alkalmazottak teljes számban kicserélődtek. MIÉRT TÁVOZNAK? A munkaerő-vándorlás okait nálunk az alábbiakban foglalhatjuk össze: legfőbb oka a nem összehangolt munkabér-növekedés. Néhány ipari ágazatban a bérek indokolatlanul gyorsan növekednek, más ágazatokhoz viszonyítva. Ebbpl következik, hogy azokban az üzemekben, ahol magasabbak a bérek, egyre több dolgozó igyekszik munkát vállalni. Ma a munkahely-változtatásban a legfőbb szerepet játssza az anyagi előny: magasabb fizetés, anyagi kedvezmények, természetbeni juttatások s mindenekelőtt a lakás. Persze egyéb kritériumok is vannak: például előnyben részesítik a dolgozók azt az üzemet, ahol ugyanazért a fizetésért kevesebbet kell dolgozni, mint egy másik üzemben. A dolgozók azokból az üzemekből, ahol szakmánybérben kell dolgozni, szívesen távoznak olyan üzembe, ahol többé-kevésbé a munkaidőt fizetik meg. Érdekes eredményeket hozott az a felmérés, amelyet a Munkaügyi Minisztérium dolgozói végeztek 1970-ben, s melynek folyamán a megkérdezettek a szinte állandósult munkavándorlás fő okaiként az alábbiakat sorolták fel: 1. Jobb kereseti lehetőség 2. Nem megfelelő munkakörnyezet a régi helyen 3. Csekély kilátás az előrehaladásra 4. Rossz viszonyok a munkahelyen. A megkérdezettek továbbá a következőkkel indokolták távozásukat: nem tetszik nekik a munka, melyet végeznek, nem végeznek képesítésüknek megfelelő munkát, konfliktusaik vannak munkatársaikkal, esetleg a vezetőkkel. DRÁGA BETEGSÉG A munkaerő-vándorlást valaki találóan népgazdaságunk kellemetlen és drága betegségének nevezte. Valóban így van, az embernek nem kell nemzetgazdásznak lennie ahhoz, hogy rájöjjön: a munkahelyek gyakori változtatása kedvezőtlenül hat a munkateljesítményre. Közismertek például azok a számítások, melyek szerint igényesebb munkahelyen az új dolgozó munkateljesítménye két-három hónápig mintegy 50 százalékkal viszszaesik. Egy másik kutatás azt bizonyítja, hogy a távozni készülő teljesítménye az utolsó hónapban 19 százalékkal csökken. Ismeretesek annak a kutatásnak az eredményei, amelyek a fluktuáció okozta károkkal foglalkoztak. Például: a Magasépítő Vállalat egyetlen dolgozójának távozása 25 000 korona kárt okoz. Egy lenszövőipari dolgozó betanítása 16 000 koronába kerül. Egyes becslések szerint a munkaerő-vándorlás népgazdaságunknak évi 5—10 milliárd korona kárt okoz. Ezek csak az anyagi károk. Ezeken kívül egy sereg más káros tényező is fellép: a gyakori távozások rossz hatással vannak azokra, akik hűek akarnak maradni munkahelyükhöz. Előbb vagy utóbb ők is a távozás lehetőségét kezdik mérlegelni, s munkaeredményeikre a fluktuáció légköre akkor is rossz hatással van, ha nem is tudatosítják. AZ „ÜGYESEK" JÖL KERESNEK Említettük, hogy a nem kívánt munkaerő-vándorlás egyik fő oka a nagyobb keresetre való törekvés. Közismert tény, hogy munkahelyükön a dolgozók fizetése nem emelkedik olyan tempóban, mint amilyen emelésre lehetőség nyílik egy-egy új munkahelyen. Csak egy példát a sok közül: egy mérnök, aki az év folyamán kétszer változtatott munkahelyet, 800 korona fizetésemelést ért el. Ilyesmiről eredeti munkahelyén még csak nem is álmodhatott. KIT CSÁBIT A VÁLTOZÁS? A Szlovák Szocialista Köztársaság Munkaügyi Minisztériumának 1970-es felmérése egyebek között rávilágít, hogy Csehszlovákiában körülbelül 62 százalékot tesz ki a tartósan egy helyen dolgozók száma, akik már „megtelepedtek", lakással rendelkeznek, családot alapítottak, életük összekapcsolódott az üzemmel, melyben képességüknek megfelelő pozíciót szereztek, s valószínűleg elégedettek pillanatnyi életszínvonalukkal. Kik hát a „vándormadarak" ? Az elemzések azt bizonyítják, hogy: 1. A fiatal dolgozók gyakrabban változtatnak helyet, mint az idősebbek, 2. a nők ritkábban változtatják munkahelyüket, mint a férfiak, 3. nagyobb mértékű a fluktuáció a munkásszállásokon lakó dolgozók, mint az egyéb alkalmazottak esetében, 4. a szakképzetlen dolgozók gyakrabban változtatnak munkahelyet, mint a képesítéssel rendelkezők, 5. a helyben lakó munkások ritkábban keresnek új munkahelyet, mint a bejárók, 6. azok a dolgozók, akik toborzás révén kerültek az üzembe, könnyebben hagyják ott az üzemet, mint a többiek, 7. a kis keresetű munkások gyakrabban keresnek új munkahelyet, mint a jól keresők. HARC AZ ÖSZTÖNÖSSÉG ELLEN A nagyfokú fluktuáció kapcsán felmerül a kérdés, miképpen lehetne csökkenteni a munkaerő ösztönös mozgásának ütemét. Azokat a módszereket, amelyek — képletesen szólva —, megnyirbálnák a hivatásos vándormadarak szárnyát, több csoportra oszthatjuk. Mindenekelőtt olyan gazdasági intézkedésekről van szó, amelyek országos méretben hatnának pozitívan a munkaerő-mozgásra. Néhány ilyen intézkedés már érvénybe lépett. Például árbefagyasztás és bérszabályozás. A másik fontos intézkedés a munkaerőgazdálkodás egységes országos rendszerének bevezetése lesz. Hogy a fiatal szakmunkások vándorlását korlátozzuk, készül a Munkatörvénykönyv módosítása. Az a vállalat, amely tanulmányainak elvégzése után három éven belül fiatal szakmunkást alkalmaz, köteles annak a vállalatnak, amely a dolgozót kitaníttatta, megtéríteni a tanulás költségeit. Azokat a dolgozókat, akik munkahelyüket egy esztendő folyamán indokolatlanul vagy spekulációból több mint kétszer megváltoztatják, a vállalatok és üzemek csak a járási nemzeti bizottság beleegyezésével alkalmazhatják. Néhány ország, így például az NDK gazdasági gyakorlatában az anyagi érdekeltségnek több olyan hatásos formája van, amely elősegíti a káderek stabilizálását. Ilyen például a szabadság-ráadás, a hűségi jutalom (bérkiegészítés), a termelési tapasztalatok címén juttatott pótlék, előnyös nyugdíjazási rendszer stb. Néhány formájával már mi is kísérletezünk, például a hűségjutalommal és bérpótlékkal, a természetbeni juttatásokkal. Tévednénk azonban, ha csak az anyagi tényezőkkel számolnánk. Tudjuk, hogy nem mindig ezek a döntők, hiszen a munkaerő-stabilizációra erősen hatnak a jó társadalmi viszonyok, a munka és megélhetés biztonsága, a munkakörnyezet minősége, a dolgozók képességének és képesítésének megkövetelése, kihasználása — egyszóval mindaz, ami együttvéve a dolgozók jó közérzetét biztosítja. S. V. A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő Major Ágoston. — Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók C 398. — Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64. szerkesztőség: 328-65. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. — Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Űstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koäice. - Előfizetési díj negyed évre 39,- Kis, fél évre 78,- Kés, egész évre 156,- Kés. - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon P. Havran felvétele