A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-28 / 21. szám

A CSKP-nak a komáromi, lévai, párkányi, verebélyi, ógyallai, Ipolysági, zselizi és galántai járásokra is kiterjedő területi bizottsága működött. Ennek 25 tagú vezetősége volt. A közvetlen pártmunkát azonban 11 tagú operatív szerv (büro) Irányította. Ennek tagjai voltak: Oszvald Ferdinánd szobafestő, Blahó Károly gyárimunkás, Pálenyik Ferenc kőműves, Bajtkó Károly kőműves, Prochászka József villanyszerelő, Dusek Lajos piaci árus, Tóth István cipész, Horváth Károly kisparaszt, Décsi István szabó, Hüpsch Samu ablak-üvegező és Simunek Lajos lakatos. A területi bizottság az említett elvtársak irányítása mellett a Müncheni egyezmény aláírását megelőző hetekben, 1938. szeptember 4-én Tornócon (kb. 15 000 ember részvételével), később Érsekújvárott (kb. 5000 ember részvételével) nagyméretű béketüntetést szervezett, a Csehszlovák Köztársaság védelme és a fasizmus elleni harc jegyében. Nem sokkal e tüntetések után 1938. október 2-án a párt érsekújvári területi vezetősége értekezletet tartott, amelyen Steiner Gábor kommunista szenátor mellett a bratislavai kerületi párttitkárság további három dolgozója Szabó István, Richter Mihály és Major István is részt vett. Az elvtársak közölték, ha Érsekújvárt Magyarországhoz csatolják, számolni kell azzal, hogy a Csehszlovákiában legálisan működő kommunista párt illegalitásba kényszerül. Éppen ezért ismertették a konspirációs pártmunka szabályait, utasításokat adtak a szervezésre, és meghatározták azt is, hogy kik vegyenek majd részt az illegális munkában. Közölték, hogy ha a város és környéke Magyarországhoz kerül, néhány hét múlva az illegális pártközpont fel fogja venni velük a kapcsolatot. Ezen az utolsó legális értekezleten a területi vezetőség irányítása alá tartozó járások küldöttei is részt vettek. Másnap a párttal kapcsolatos anyagokat, névsorokat, valamennyi könyvet az elvtársak elrejtették a Sütő testvéreknél és a Berek mellett lakó Skrób József kertésznél. A csehszlovák kormány 1938. szeptember 23-án elrendelte az általános mozgósítást. Igen sok kommunista jelentkezett a haza fegyveres védelmére. 1938. november 2-án megszületett a bécsi döntés, melynek alapján november 2-án bevonultak a magyar csapatok Érsekújvárba. Nem sokkal ezután a reakciós magyar hatóságok őrizetbe vették az ismert kommunistákat. Megteltek tehát a rendőrségi fogdák, börtönök. Hely hiányában sok helyütt, mint például Szímő községben egyszerűen a pajtákba zárták a letartóztatottakat. Kihallgatások alkalmával áztatott kötelekkel verték a parasztokat, munkásokat, kommunistákat. A legellenállóbbakat néhánynapi őrizet után bilincsbe verve, vonaton a komáromi börtönbe szállították. Ezek között találjuk Oszvald Ferdinánd, Prochászka József, Pálenyik Ferenc, Chmelár Alajos magyar kommunistákat és Dusek Lajos cseh származású elvtársat. A kihallgatások alkalmával a legdrasztikusabb módszereket alkalmazták. Ilyen jellegű megfélemlítések után a katonai ügyészség elé vitték a szerintük „megpuhított" kommunistákat. Az ügyész „ismertető" előadásában hangsúlyozta, hogy a magyar szentkorona országában nincs kommunista párt, ezek szerint nem lehetnek kommunisták sem. Az újvári kommunisták egy ideig hiába várták a magyarországi illegális pártközpont utasításait. De úgy érezték tenni, cselekedni kell valamit. Dolgoztak tehát tovább. Szerkesztették és terjesztették az illegális sajtótermékeket és a különböző tájékoztatókat. A sokszorosítást és egyben a kézbesítést Újvárban többek között Léderer Magda és Marusinec Miklós végezték, az anyagokat vidékre Simunek Lajos juttatta el. A Cikta üzemben (a mai Elektrosvit elődjében) pedig Blahó Károly és Kollárik László tevékenykedtek ilyen módon. Az Érsekúj-Éhesek és rongyosak... Az 1929—32-es évek gazdasági válsága az érsekújvári járás dolgozóinak életkörülményeire sem maradt hatástalanul. Hetek-hónapok múltak el minden kereseti lehetőség nélkül. Napirenden voltak az éhségfelvonulások, a tüntetések. A városok és községek képviselőtestületei a munkanélkülieknek csupán kisebb szükségmunkákat tudtak juttatni, esetleg egy-két 10 koronás élelmiszerjeggyel szúrták ki a szemüket, avagy télidőben csekély élelmiszerrel látták el őket. Ebben az időben sok sápadt, éhezéstől lesoványodott, rongyos vagy foltosruhájú emberrel lehetett találkozni. Betegségek — főleg tüdővész — tizedelték a munkáscsaládokat. 1930 december elején a kommunista párt, a Vörös Szakszervezetek mintegy 300 munkanélkülit hívtak össze gyűlésre az Újvári Munkásotthonba, hogy megtárgyalják helyzetüket s meghatározzák követeléseiket, ami nem lehetett más, mint: „Munkát, kenyeret!" A gyűlésen akcióbizottságot választottak: ennek feladata volt, hogy gyorssegélyként karácsonyra lisztet, cukrot, tüzelőt követeljen a várostól, továbbá téli szükségmunkákat, tavaszra pedig állandó nagyobb építkezések megkezdését. A gyűlés befejezésével tüntető felvonulásba kezdtek, de amikor a járásbíróság elé értek, két szakasz csendőr, valamint 16 városi rendőr feltartóztatta és szétoszlásra szólította fel a munkanélkülieket. A tömeg fujozással válaszolt s ütemesen skandálta a „Munkát, kenyeret!" „Fizessenek a gazdagok!", „Le a szocialista miniszterekkel!", „Éljen a Szovjetunió!" jelszavakat. A csendőrparancsnok ismételten oszoljt vezényelt, de miután a tüntetők nem mozdultak, a rendőrök és a csendőrök rájuk rontottak s puskatussal és gumibottal agyba-főbe verték, akit értek, majd tizenegynéhányukat letartóztatták és a rendőrségi fogdába zárták. A CSKP alapító tagjai Procházka József és felesége Nagy János. Múzsla Chmelár Alajos, Érsekújvár Oszvald Ferdinánd, Érsekújvár Szuehy Gusztáv. Érsekújvár Chmelár István, Érsekújvár Ian Janky, Érsekújvár