A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-28 / 21. szám

nek következtében 200 munkás vesztette el megélhetését. Ezeket az eseményeket nem nézhették tétlenül a kommunisták: 1931. április 24-én, Lenin elvtárs 61. születési évfordulója alkalmából Weisz Sámuel szakszervezeti titkár vezetésével 50-en megjelentek a városi tanács ülésén, és munkanélküli segély fizetését követelték. Ez az év mozgalmas volt. 1931. november 9-én a városban és környékén dolgozó útfenntartó munkások Újvárba vonultak, hogy béremelést kérjenek. Bánovról és Palárikovóról több mint 650 munkás csatlakozott hozzájuk ásókkal, kapákkal felszerelve. A kommunisták vezette munkásoknak a csendőrkordonon keresztül sikerült bejutniok a városba, s a küldöttek-a járási hivatalban átnyújtották követeléseiket. Ezek voltak: az órabér felemelése 2,20 koronára, a bérek hetenkénti kifizetése, valamint a betegség biztosítási járulék fizetése a munkaadó részéről. A munkásság határozott fellépése eredményes volt: az órabért 2 koronára emelték, s a munkások bérét azontúl hetenként fizették ki. Az érsekújvári 3. lovasezred 2 szakasza készenlétben állt, de nem került sor a katonaság beavatkozására. Ugyanez év december 15-én a kommunista párt éhségfelvonulást szervezett; ezt Prochászka József, Dusek Lajos és Banéth Jenő vezette. A munkásság sorsa a gazdasági válság végefelé még rosszabb lett. Kommunisták mintegy 150 tagú csoportja 1932. január 14-én a városháza elé vonult, ahol Weisz Sámuel és Prohászka József írásban átadták a munkásság követeléseit. Február 23-án ismételten sürgették követeléseik teljesítését, de ekkor a karhatalom brutálisan szétkergette a munkásság követeit. 1933. február 25-én 5 napos sztrájkkal kényszerítették ki a villanyáram díjának leszállítását és a közvilágítás 50 %-kal való csökkentését. A Munkás Testedző Egyesület is aktív tevékenységet fejtett ki. 1933. július 8—9-én nagy sportünnepélyt rendezett, melyen Dérer Iván akkori oktatásügyi miniszter is megjelent. A következő év szeptemberében a Proletár Testedző Egyesület nagyszabású akadémiát és sportünnepélyt rendezett. Ekkor már megindult a fasizmus elleni küzdelem. 1935. április 25-én a Hlinkapárt járási értekezletet tartott Horváth Ferenc Fő utcai vendéglőjében. Itt több kommunista — Fabó János, Hentek Pál, Jóba István, Jóba Mihály és Prochászka József — is megjelent és „Le a fasizmussal!" felkiáltásokkal zavarta az értekezletet. A kivonult karhatalom a további rendzavarást megakadályozta. A munkásság öntudatának elmélyítésében jelentős szerepet játszott a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezete, amely 1935. július 15-én alakult meg. Szeptember 16-án újabb sztrájkot kezdtek az építőmunkások. Impozáns volt az 1936. május 1-i felvonulás, amelyen a Bata bőrgyár alkalmazottai egyenruhában vonultak fel. A következő évben 1937-ben Érsekújvárból öten: Balogh József kőműves, Hóbor László üveges, Kovács Róbert festő, Tököly János asztalos és Simunek Pál munkás Bánkesziről — mentek Spanyolországba, hogy mint a nemzetközi brigád tagjai a fasizmus ellen harcoljanak. Érsekújvárott és környékén a kommunista párt vezetésével együtt harcoltak a magyar és a szlovák munkások, szegényparasztok. Gyakoriak voltak a harmincas évek elején a sztrájkok, tüntetések és a munkanélküliek felvonulásai. A város és a vidék dolgozói gyakran megütköztek a csendőrökkel és a rendőrökkel. A kommunista párt a Komintern VII. kongreszszusának határozata alapján szervezni kezdte az egységfrontot, Érsekújvárott és vidékén elsősorban a szociáldemokrata pártszervezetekkel és szakszervezetekkel együtt. Ennek alapján 1938. május 1-én a kommunista, a szociáldemokrata és a cseh nemzeti szocialista párt tagjai mintegy 3000-en egységesen vonultak fel. Májusban részleges mozgósítást rendelt el a kormány. Szímőről lovaskocsikkal, kibontott vörös zászlók alatt jöttek a bevonulók, forradalmi dalokat énekelve. 1938. szeptember 4-én Tornócon (Trnovce nad Váhom) tüntető nagygyűlés volt a köztársaság védelmére. Mintegy 15 000 munkás, kisparaszt és haladó értelmiségi tüntetett a fasizmus ellen. Ezt az akciót szintén Csehszlovákia Kommunista Pártja irányította. Érsekújvárott a helyi pártszervezet 1938. október 8-án befejezte legális működését, miután a csehszlovák kormány betiltotta a kommunista pártot, Magyarországon pedig a Tanácsköztársaság leverése óta a Kommunisták Magyarországi Pártja illegális tevékenységet folytatott. Dózsa unokái.. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyarországi forradalmak hatására az érsekújvári járásban is radikalizálódtak a dolgozó tömegek, köztük a mezőgazdasági munkások is. Jászfalun 1921. április 15-én Bednárik Imre és társai megszervezték a mezőgazdasági munkások sztrájkját, melynek vezetői ellen törvényszéki eljárást indítottak. Csúzon ugyancsak e napon sztrájkoltak, itt Udvaros András, a szociáldemokrata párt helyi szervezetének baloldali elnöke, továbbá Illik János, Kürtről Matus Lajos és Holtáról Galgóczy Mihály ugyancsak baloldali szociáldemokrata vezetők vettek részt a sztrájk szervezésében. Hasonló sztrájk volt Dögösön (Rastislavice), az akkori komjáti (komjaticei) körzetben. Ezt Drenina János és társai szervezték, akiket akkor el is ítéltek. A Csúzhoz tartozó Lapáspusztán 1921. április 25-én ugyancsak a munkabeszüntetés eszközéhez nyúltak a mezőgazdasági munkások. Ezt a sztrájkot Stumpla István és Obhlidala József szemerei munkások irányították. 1921. július 22-én Libádon, valamint a Béla községhez tartozó majorban is volt mezőgazdasági sztrájk, Solti János és társai vezetésével. Letartóztatták őket és bűnvádi eljárást indítottak ellenük. Az 1922. július 27-én a palárikovői Károlyi Lajos bábpusztai birtokán volt mezőgazdasági sztrájk. Ezt követően jelentősebb mezőgazdasági sztrájk járásunkban csak 1928. április 28-tól május 4-ig volt Nagykéren (Milánovce). Ez a sztrájk eredményes megegyezéssel fejeződött be május 5-én. A következő jelentősebb mezőgazdasági sztrájk a Tardoskeddhez (Tvrdoäovce) tartozó Alsójatón (Dolny Jatov) volt 1929. május 15-én. Ekkor László József és László Sándor nagybirtokán mintegy 150 munkás sztrájkolt. Ugyanezen a napon a tardoskeddi Méhespusztán szintén sztrájkoltak a munkások. Igen jelentős és jól előkészített sztrájkot tartottak az aratók 1931. július 13-án Nagy- és Kiskéren. A munkabeszüntetésre azért került sor, mert a munkaadó nem akarta kiadni a bért és a természetbeni járandóságokat a szerződés szerint. Nagy- és Kiskéren együttvéve 49 aratópár sztrájkolt. Mindkét községben tilos volt a gyülekezés, a tüntetés és este 10 után az utcán való tartózkodás, s a rendelkezés betartására a kivezényelt 20 csendőr ügyelt fel. A hivatalok ezt a intézkedést azzal indokolták meg, hogy ez nem a sztrájkolok ellen irányul, hanem a kommunista ifjúság állítólag július 13-ára tervezett illegális felvonulása miatt volt rá szükség. E napon nem volt semmiféle felvonulás, de a csendőri készültség mégis a községben maradt a sztrájk befejezéséig. Mivel nem sikerült sztrájktörőket találni, másnap Érsekújvárott megindultak a tárgyalások s ezek a mezőgazdasági munkások győzelmével végződtek. Kéren rögtön kiadták a borsót, mint természetbeni járandóságot, a ki nem adott szalmáért 100 koronát fizettek, gabonából tizedrészt, szalmából tizenegyed részt kaptak az aratók; azonkívül 300 • -öl földet, 140 kg gabonát és a betegség biztosítási díj felének fizetését is vállalták a földbirtokosok. A munkanélküli mezőgazdasági és cukorgyári munkások, akik a jegyzői hivataltól heti 20 koronás segélyt, cipőt és gyermekeiknek 14 éves korig ruházatot kértek. 1933. február 9-én tüntető felvonulást tartottak Nagysurányban. Ekkor is biztonsági intézkedéseket vezettek be a hatóságok, a csendőrállomást Érsekújvárból 14 csendőrrel és a 3. lovasezred egy 8 tagú rajával erősítették meg. Hasonló tüntető felvonulás volt 1933. február 10-én Érsekújvárott és Nagykéren is. 1935. május 21 és 29 között Nagykér mellett, Kólisch Ferenc birtokán, a Rózsamajorban háromszáz mezőgazdasági munkás sztrájkolt béremelést követelve. A csendőrőrsöt itt is megerősítették, s a sztrájkolok követeléseit nem teljesítették, összecsapásra nem került sor. A sztrájkot König Géza a CSKP helyi szervezetének titkára szervezte, aki ellen büntető eljárás indult: 3 hónapi elzárásra és 100 korona pénzbírságra ítélték. A nagysurányi Albert-majorban 1935. május 29. és június 6-a között mintegy 80 mezőgazdasági munkás sztrájkolt. A férfiaknak 11, a nőknek 9 korona napszámot követeltek. A sztrájk részleges sikerrel zárult: a dolgozók megegyeztek a munkaadóval, hogy a férfiak 8 korona, a nők pedig 7 korona napszámot kapnak. 1936. május 6-án a Kopec-majorban sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. Innen a sztrájk Nagycslkére és a felsőkeresztúrt majorba ts átterjedt, összesen 345-en sztrájkoltak. Május 12-én vették fel újra a munkát, amikor elérték az órabérek felemelését. A sztrájkot Sztankovlé János és társai irányították Nagysurányból. Ugyancsak bérjavttásért sztrájkolt 1936. május 6-án 150 munkás a nagysurányi Újvilág-pusztán. A sztrájk előtt a férfiaknak 9 koronát, a nőknek 7,5 koronát fizettek napi 10 és '/a órai munkáért. A sztrájkolók a férfiaknak 16 korona, a nőknek 13 korona napszámot követeltek. Május 8-án szolidaritásból az Albert-major dolgozói is hozzájuk csatlakoztak, mintegy 60-an. Május 11-én Érsekújvárott, a járási hivatalban megegyeztek a munkaadók és a sztrájkolók. Az egyezség alapján a férfiak napszámát 11 koronára, a nőkét 9,50 koronára, a fiatalokét pedig 7,5 koronára emelték. 1936. május 6-tól május 11-ig mintegy 700 mezőgazdasági munkás sztrájkolt Tornócon, Jánosházán, Méhespusztán, a Schrank-majorban, Alsó- és Kisjatón és Kenderespusztán, béremelést követelve. Akkoriban a napszám átlag 8 korona volt. A sztrájk eredményesen végződött, a napszámot 10 koronára emelték. Ezt a sztrájkot Weisz Sámuel, az érsekújvári kommunista pártszervezet titkára és Rudkovszky Rudolf, az érsekújvári szociáldemokrata pártszervezet titkára szervezte. Szímőn szintén nagy befolyása volt a kommunista pártnak. Az 1925. évi országos választások alkalmából, annak ellenére, hogy Szímőn még nem volt helyi szervezete a pártnak, mégis 150 szavazatot kapott a CSKP. Szímőn 1927. szeptemberében 38 taggal alakult meg a helyi pártszervezet, amelynek Nagy Béla lelt az elnöke. Az 1927-es községi választásokon a kommunista párt már 7 mandátumhoz jutott. A helyi pártszervezet kapcsolatot tart elvtársakkal, Chmelár Alajos, Ozsvald Ferdinánd és Pálenyik Ferenc érsekújvári, Steiner Gábor és Mező István komáromi (Komárno) és Kürthi József gútai (Kolárovo) elvtársakkal. 1929-ben a nagy csatornánál dolgozó sztmöi kubikosok sztrájkba léptek; ennek eredménye 10 %-os béremelés vott. A kamocsalak 1933-ban a Vág menti szivattyútelep építésénél szintén 8 napos győzelemmel végződő sztrájkot tartottak. Ettől az időtől kezdve a kommunista pártnak igen nagy volt a befolyása a munkásságra és a kisparasztokra. Ebben az időszakban különösen aktív tevékenységet fejtettek ki. Bombicz Ede, Boros István, Farkas Ferenc, Kutrucz Gizella, ifj. Kutrucz Béla, Kutrucz Ilona, Kutrucz Rudolf, Nagy Béla, Nagy Gyula és Varga Béla elvtársak. Muzslán is fellendült a munkásmozgalom 1933. június végén, amikor a muzslai aratómunkások mintegy harmada munka nélkül maradt, így mintegy 20 szegény földmunkás családnak nem volt biztosítva a téli kenyere. Ekkor Nagy János, Róringer Gyula és Zsitva elvtársak kommunista községi tanácstagok vezetésével aratósztrájkol Indítottak. A sztrájk sikerrel végződött, a 20 földmunkás kapott kollektív munkaszerződési, a kaszások és a maroksaedök pedig egyenként 8 mázsa, ebből már másnap előlegként 5 mázsa gabonát, amit azonnal megőröltethettek. A megmozdulás annyira sikeres volt, hogy a mezőgazdasági munkások nemcsak az aratás idejére biztosították maguknak a munkát, hanem egészen késő őszig dolgozhattak. A muzslai földmunkások e bátor kiállásukkal nagy erkölcsi és politikai sikert arattak, példát mutatva a környék többi földmunkásának is. 4 héb