A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

Emberi sorsok Aki megnősül, nem BEFELÉ SlRT KÖNNYEK Nagy érdeklődéssel olvasom a csallóközi fiatalasszonynak irt tanácsokat és vigaszokat. Tudom, hogy mindegyiket jószándék vezérli, de a kedves olvasótársaim mégsem tudták magukat beleélni a fiatalasszony lelki helyzetébe. Megírta, hogy széthullott házasságból származik, s amikor jóformán az utcán találta magát, akkor bukkant fel az a rendes fiú, aki felkarolta és lehetővé tette, hogy befejezze tanulmányait. A fiatal lánnyal elfeledtette szerencsétlenségét, aki jótevőjében félistent látott és tapasztalatlan, romlatlan lelkületével azt képzelte, hogy a fiú iránti rajongása örökéletű lesz. Amikor azonban az életkörülményeik konszolidálódtak, akkor állt be a válság. A szerencsétlen asszony úgy érzi, hogy a mélybe taszították. Nincs édesanyja, aki felvilágosítaná és megnyugtatná. Mosolyognom kell B. J. levelén, aki naivan kérdi, hogy a fiatalasszony nem talál-e örömet a házimunkákban. Magától értetődik, hogy az emberek rendben tartják környezetüket, amelyben élnek, de hogy örömet vagy életcélt lássanak a házimunkában, az már túlzás és nagyon szomorú lenne, ha ilyen egyének is lennének. Szerintem a fiatalasszony nem áll ezen a fokon. Vissza kell utasítanom azt a vádat is, hogy nagyravágyó. Az asszonyka nem autó és egyéb földi javak után vágyik, hanem a férje szeretetére, amely nélkül semminek sem tud örülni. Kedves B. J., elavult nézeteivel akarja az objektív bírót játszani és közben elfelejti, hogy legalább 40—45 évvel idősebb, mint a fiatalasszony. Nem értek egyet azokkal sem, akik további tanulásra biztatják, mert a férje korántsem lenne elragadtatva ettől az elhatározásától. Nem tudna a gyermekeivel kellően törődni és zilált lélekkel és idegekkel lehetetlen tanulmányokat folytatni. Szerintem nyugodt lélekkel kell a kibontakozást bevárni. Gyógyulást csak az Idő hozhat. Most pedig néhány szót magamról és a többi asszonytársamról. Én sem vagyok teljesen boldog. Évek hosszú sora óta fáj valami, ami azonban nincs öszszefüggésben az erősebb nemmel. Amikor elviselhetetlen a szorongás, végigjárom az üzleteket, sokszor fölösleges dolgokat vásárolok, sorra látogatom az ismerőseimet, moziba megyek, egyszóval elviselhetővé akarom tenni az életemet. Pedig fojtogatnak a befelé sírt könnyek. Ez az ember sorsa. Azt hiszem, így lesz a csallóközi fiatalasszony is, akivel teljes mértékben együtt érzek. A. T. Koáice KEVÉS A MEGÉRTÉS Én is régi előfizetője vagyok a Hétnek és nagy érdeklődéssel olvasom a csallóközi fiatalasszonyhoz írt leveleket. Ilyen és ehhez hasonló tárgyú cikkeket mindig szívesen olvastam, mert sokat lehet belőlük tanulni. Sajnos az én gyermekkorom is olyan volt, hogy nem kellemes rá visszaemlékezni, éppen ezért teljes mértékben átérzem a fiatalasszony helyzetét. Huszonnégy éves vagyok, két pici gyerek anyja, tehát meg tudom érteni a hasonló gondokat. Levele alapján úgy gondolom, hogy maga szolgálót szerez is kiegyensúlyozatlan életű ember s ennek okát a szépnek semmi esetre sem mondható gyermekkorában kell keresnünk. Az azóta eltelt évek korántsem szolgáltattak elegendő időt, hogy kiegyensúlyozott asszonnyá váljék. A házasévei sem lehettek könnyűek, hiszen helyet kellett állnia a munkahelyén, gyermekeket nevelni, házat építeni stb. Most egy kicsit kevesebb a gondja és éppen ezért szeretné a lelki igényeit is kielégíteni. Szerintem a Hétben közölt levelek közül sok az olyan, amely nem tanúsít kellő megértést, de mindegyikből a segítőszándék árad. A levelekből én is sokat tanultam, remélem, hogy maga is. Egy segíteni akaró fiatalasszony AKI MEGNŐSÜL ... Szürke átlagember vagyok, tanító. Megjártam az élet viharát, a sok szenvedést, csalódást. Jól ismerem a férfiakat és a problémáikat. Éppen ezért írok magának. Ne feledje sem ön, sem a kedves férje, hogy a munkába való elzárkózás nem lehet életcél. Eszköz arra, hogy jobb társadalmat és életet biztosítsunk, de semmi több. Az az érzésem azonban, hogy a férjének rögeszméje a munka, amely nem hagyja nyugodni akkor sem, amikor ki kellene kapcsolódnia. Sajnos tömeges jelenség ez nálunk, főleg falun. Ezt bizonyítja az a hozzászóló is, aki azt tanácsolja, hogy ha szórakozni akar, dolgozzon. Nem szeretném, ha valaki félreértene, hiszen én ls szerelmese vagyok a munkakörömnek. Időt azonban mindig szakítok arra, amire szükségesnek tartom, hogy időm legyen. Ot összevont osztályt tanítok és a kulturális munkára is jut még időm. Szerintem igenis joga van önnek is arra, hogy a férje szeresse, hogy néha egy szál virágot hozzon, egy dicsérő szót szóljon. Joga van arra, hogy a kedves férje észrevegye és megdicsérje az új ruháját és elvigye kulturális rendezvényre, programra, összejövetelre. Nincs igaza annak az öreg bácsinak, aki megállapította, hogy a férfiak vagy hazaviszik a gondjaikat és a pénzüket, vagy elviszik mind a kettőt a kocsmába. Akadnak férfiak, akik a munkahelyen folytatott titkos szerelmüket „fáradtság" mögé rejtik. Ez nagyon szégyenteljes cselekedet. Szerintem minden férfinak tudomásul kell vennie, hogy amikor megnősül, nem szolgálót szerez, aki mos, főz, gyereket nevel, de semmi mást nem igényel. Nincs Igaza annak az idős asszonynak, aki azzal próbálja vigasztalni önt, hogy ő még sokkal többet dolgozott. Ez megfelelt a múltban, de a szocialista társadalomban a nőknek ugyanolyan értékes tagjaivá kell válniok a társadalomnak, mint amilyenek a férfiak. Végül szeretném megjegyezni, hogy ez a vita, ez a cikksorozat igen hasznos volt a kedves férjek számára is. Minduntalan arra kellett gondolnom, hogy hányan vannak ilyen fiatalasszonyok, akiknek hasonlók a problémáik és akiknek nincs kihez jótanácsért fordulni. Helyesen tette kedves csallóközi fiatalasszony, hogy lapunkhoz, a Héthez fordult és az olvasók segítségét kérte. Lila orgonák A család légköre Móricz Zsigmond írta gyermekkorára emlékezve az Életem regényében a csécsi évekről: „Micsoda családi hőség volt ebben a szegény kis életben. Ha nem volt tüzelő, az semmi sem volt. A kemencében minden szemét megégett, s meleget adott: de egy sohasem hiányzott: a család szent melege. Ez olyan volt nálunk, mintha a testek fejlesztették volna ki, s minél nagyobb számú lett a család, ez a hő annál magasabbra fokozódott." A család szent melege — írjax

Móricz Zsigmond. Szinte megfoghatatlan, körülírhatatlan, s mégis érezzük, hogy a gyerek nevelésének nagyon is lényegét érinti. Lehetne példaként említeni persze rideg családi életeket is, olyanokat, ahol a gyerekekből mégis rendes, becsületes, ragaszkodó természetű emberek váltak. Mert ki tagadhatná, hogy a rossztól, a ridegségtől való irtózás, a kellemetlen emlékek is néha jó útra irányíthatják a fiatalokat. De ezek általában rendhagyó esetek, a családi melegség, összeforrottság olyan erő a nevelésben, amelyet nem lehet nélkülözni. A gyerek a családban tölti idejének túlnyomó részét, a legszorosabb kapcsolatban a szülőkkel és a testvérekkel. Tulajdonképpen e kapcsolatok jellegétől, milyenségétől függ elsősorban a nevelés sikere vagy kudarca. A családi élet hangulata, légköre a legfontosabb nevelési tényező, az itteni hatásokat legfeljebb módosítani tudja az iskola, de lényegesen megváltoztatni szinte soha. És ez rendben is van — attól a kevés kivételtől eltekintve, amikor a családokban veszélyeztetik a gyerek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. De még ilyenkor sem a családok ellen neveli az iskola a gyerekeket, hanem azok ellenére próbál belőlük rendes embereket faragni. Az esetek túlnyomó többségében azonban együtt, összefogva nevel a család és az iskola. Mostanában sok szó esik a hagyományos családi élet felbomlásáról, átalakulásáról, s nem is alaptalanul. A nők, az anyák szerepének megváltoztatásával módosult a családi „szereposztás". Régebben a családok eltartása szinte kizárólag az apa vállára nehezedett. Az anyákra hárult az otthoni munka és a Z. Mináéová felvétele gyerekek nevelése. Ma viszont a legtöbb helyen az anya is dolgozik, az egyik családfenntartóvá vált, s ez lényeges változásokat hozott a családban betöltött szerepében. S a gyerekek? Viszonylag kevesen töltik iskolán kívül idejük többségét az anyjukkal, sokan napköziben vannak, avagy „kulcsos gyerekek" lettek, akik a tanítás után egyedül vannak otthon. S ezek a változások éppen akkor történtek, amikor az iskolai követelmények is jelentősen iqegnőttek. A családnak ez az átalakulása nagyon sok probléma forrása. Mégpedig elsősorban nem azért, mert az anya kevesebb időt tölt gyerekeivel együtt. Sok-sok példa Igazolja, hogy nem anynylra az együtt töltött idő mennyisége, mint inkább a milyensége a fontos. Hatással van a gyerekekre egy vacsora közbeni beszélgetés, a szülők kapcsolata egymáshoz, a beszélgetések hangneme, a gyerekek közti kapcsolatokban megkövetelt normák, s a felnőtt számára talán lényegtelennek tűnő minden mozzanat. Az frók életrajzalt, visszaemlékezéseit olvasva döbben rá gyakran az ember, hogy milyen semmiségek nőnek a gyerek szemében sorsdöntő tényezőkké. A mai szülők abban hibáznak a leggyakrabban és a legtragikusabban, hogy a régebbi körülmények között kialakult nevelési gyakorlatot folytatják. Az egészen más viszonyok között megélt saját gyerekkoruk tapasztalatait teszik át a mai korba — mégpedig sokszor a velük szemben már elkövetett hibákkal együtt. A nevelésben persze minden szülő szokott hibákat elkövetni - talán ezért ls fontos mindkét szülő jelenléte a családban, hogy egymás tévedéseit enyhítsék. Ha már visszagondolnak saját gyerekkorukra a szülők, hasznosabb lenne, ha nem az elavult nevelési módszerekre és fogásokra emlékeznének, hanem arra, mire vágytak annak Idején, milyen családi légkörre, apai és anyai viselkedésre, szeretetre áhítoztak. Ha ezt idézik fel magukban, akkor különösebb pedagógiai jártasság nélkül is megtalálják a módját, hogy erősödjön a család nevelő hatása. TÓTH LASZLÖ faxfmi \iwMt MMWrt. Angyal Mária, Síd 47. okr. Luéenec. Levelezés útján szeretne megismerkedni fiúkkal és lányokkal. Kedveli a tánczenét, énekesek képeit gyűjti. Kedvence a Metró együttes és Kovács Kati. Szeret sportolni. Fényképes levelek előnyben. Moravcsík Ottó, Ip. Predmostie 220. okr. Ver. KrtíS. 15-16 éves fiatalokkal szeretne levelezni. Szereti a beat zenét, kedveli a Metró együttest, de kedvencei közé tartozik Poór Péter, Zalatnay Sarolta és Kovács Kati. Minden levélre válaszol. Szendrei Rózsa, Stará BaSfa 22. okr. Rim. Sobota. 17 éves, Füleken a Kovosmaltban dolgozik. Nagyon szeret énekelni és táncolni. Kedvencei az Omega és a Metró együttes, Zalatnay Sarolta és Poór Péter. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalok leveleit várja. Minden levélre válaszol. Simák Éva, Koáice, Kudenská 6/10. 17 éves, szereti a sportot, irodalmat, tánczenét, nagyon szeret táncolni. Kedvenc együttesei az Omega, Illés és a Hungária. Levelezés útján szeretne megismerkedni hasonló korú fiatalokkal. Minden levélre válaszol. Tóth Irén és Fitos Mária, Bodza 27. ill. 115. ókr. Komárno. A két barátnő levelezés útján szeretne megismerkedni 19—20 éves fiúkkal és lányokkal. Szeretnek táncolni, kedvenc együttesük a Hungária. Fényképes levelek előnyben. Rácz Mária, str. T. Vladimlrescu N-63. Oradea. Jud. Bihor, Románia. 18 éves, érettségi előtt áll. Minden érdekli, ami szép. Érdekli a színház, irodalom, festészet, de szereti a beat zenét is. Nagyon szeret táncolni. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal szeretne levelezni magyar nyelven. 20 Köt