A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-16 / 19. szám

Sikeres nemzeti műszak A kellemetlen időjárás ellenére is már másodszor folytatódott hazánkban az ifjúság és a gyermekek nemzeti műszaka, amelyet a SZISZ Központi Bizottsága a CSKP megalakítása 50. évfordulójának és a CSKP XIV. kongresszusának tiszteletére hirdetett meg. A SZISZ tagjai és a pionírok mindenütt segítettek, ahol erre szükség volt, jelentős mértékben hozzájárultak nemzetgazdaságunk megerősítéséhez, amellyel szocialista társadalmunkhoz való pozitív viszonyukat is kifejezték. Elmondhatjuk, hogy a nemzeti műszakban az ifjúság soraiból hozzávetőlegesen 304 483-an vettek részt s 15 millió korona értékű munkát végeztek. Az ifjúság és a pionírok a nemzeti műszakban való részvételükkel fölkészültségüket, politikai hozzáállásukat fejezték ki, amelyet a Pionírszervezet Központi Tanácsa és a SZISZ Központi Bizottsága felhívásában fogalmazott meg. Köztársaságunk fiataljai konkrét munkával bizonyították jelszavuk érvényességét: „A haza építésére és védelmére légy kész". Szlovákiában a CSKP megalakulásának 50. évfordulóját és a XIV. pártkongresszust ezen a szabad szombaton több mint 160 ezer fiatal brigádos köszöntötte. A községek szépítésében több mint 530 ezer munkaórát dolgoztak le. Dolgozó fiatalok ezrei dolgoztak le az üzemekben bértérítés nélküli nemzeti műszakot. Munkájuk értéke meghaladja az ötmillió koronát. Körülbelül húszezer fiatal dolgozott Bratislavában is. A Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai és a pionírok a lakónegyedek és parkok szépítésében s a gyalogjárók javításában vettek részt. Munkájuk értéke több mint 400 ezer korona. Fiatalok százai dolgoztak a Slavínon, a bratislavai Várban és fővárosunk néhány üzemében. A fiatalok 150 tonna vashulladékot gyűjtöttek össze rendkívüli nemzeti műszakban a Kelet-szlovákiai Vasműben, melynek területén körülbelül 830-an példás rendet is csináltak. Eszak-Morvaország fiataljai is bekapcsolódtak a nemzeti műszakba. A SZISZ 1120 alapszervezetének negyvenezer fiatalja dolgozott a községek szépítésén, a tereken, s vas- és más hulladékanyagot is gyűjtöttek. Az ifjúság és a pionírok hozzávetőlegesen 122 ezer brigádórát dolgoztak le ötmillió háromszázötvenezer korona értékben. A nemzeti műszakban üzemeink és vállalataink dolgozói is részt vettek. A Turóci Gépgyárban ötezren dolgoztak bértérítés nélkül, hasonlóképpen a hlohoveci Huzalgyárban és a bratislavai Kábelgyárban is. Gita Hagarová tanítónő vezetésével a diákok a bratislavai Tabaková utca parkját szépítik ADivoká Sárka mellett lakom. Villamossal negyven perc alatt lehet eljutni a Vencel térre. Persze, néha tovább tart az út, Előfordul, hogy a 11-es villamos megáll, mintha lehorgonyozták volna és tíz-tizenöt percig vár valamire, mint a vonat, ha tilos a pálya. A prágaiak, úgy látszik, ismerik már ezt a szokását, nem mérgelődnek, néha hallatszik csak egy-egy szlovák, esetleg magyar nyelvű szitok, amitől, mondanom sem kell, a villamos nem indul el. A Vencel tér Prága szíve. Minden út ide vezet. Ügy ismerem már, mint a tenyerem, de azért egyetlen alkalmat sem mulasztok el, hogy újra megtekintsem. Jól érzem magam itt, sült kolbászt eszem, végignézem a kirakatokat, úgy teszek mintha vásárolni akarnék ... Innen gyalog megyek a Moldva-partra. Tavasz van, és ezt a tényt a bőrömön szeretem tapasztalni. A Moldva vize sötét, tükrén vadkacsák úszkálnak. Vasárnap délután van — a parton sétálók ezrei. Régi kocsik — új problémák Azt hiszem nincs még egy város a világon, ahol annyi régi gépkocsi futna, mint Prágában. Üj kocsi is van persze bőven. Csakhát ugye, az másutt is akad. Viszont ennyi öreg Tudor, Minor, Skoda—Populär, amennyi itt ellepi az utcákat, nagyokat dudálva, gázfelhőbe burkolózva, ez már a képtelenség határán jár. A város vezetőit és a közbiztonsági szerveket erősen foglalkoztatja a dolog. Nem a régi kocsik, hanem maga a gépkocsi-forgalom. Hiszen, hogy mást ne mondjak, az utóbbi tíz év alatt Prága területén 59 484 közlekedési baleset történt, s ezeknél 902 ember vesztette az életét. Az anyagi kár meghaladja a százhatvankétmillió koronát. A fő problémát az ún. amatőr vezetők okozzák, ezek száma több mint háromszázezer. Megoldás? Egyelőre nincs. Amit tehetnek, az csupán annyi, hogy alkalomszerűen iskolázásokat rendeznek, főleg a fiatal. tapasztalatlan gépkocsivezetők számára, megszigorítják az ellenőrzést, fokozzák az alkoholfogyasztás elleni harcot. Április például a „biztonságos közlekedés hónapja" volt — helyesebben a fenti jelszó alatt sor került néhány társadalmi akcióra, amelyek a közlekedés biztonságának fokozását voltak hivatva szolgálni. A Várban Nezval „Havasi gyopár"-nak nevezte a fővárost s én most törhetem a fejem, hogy milyen is a havasi gyopár. Nem, Prágára igazán egy jelző sem illik. A város lényegét egyik sem fejezi ki. Prága sokarcú város, mindenki találhat benne valami kedves vonást. Valakit az évszázados műemlékei vonzanak, a gótikus tornyok és a ba-PRÁGÁBAN sortos turistalányok és díszkatonák. Fent a palotán dobog az aranycímeres elnöki lobogó. A harmadik várudvar közepén a híres Szent György szobor, a Kolozsvári-testvérek alkotása, forgok körülötte, mint valami pótsárkány, mivel szemembe süt a nap s nem látom jól a sárkányölő arcát. Mindenesetre nagyobbnak, életnagyságúnak képzeltem eddig ezt a szobrot. Aranycsinálók utcája azaz Zlatá uliéka. Azt mondják, hajdan itt laktak II. Rudolf császár alkimistái, aranycsinálói, ami nem igaz, legalábbis „kísérőm" egy tudományos igénnyel írt könyv, azt állítja, hogy ezeket a miniatűr házikókat, amelyek a Aranycsinálók utcájában állnak, a hajdani várőrség és a kisiparosok, pékek, szatócsok stb. építették. Jelenlegi formájában Jifí Trnka nemzeti művész restaurálta és rendezte be. A mesébeillő házikókban könyvkereskedések, antikváriumok, emléktárgy-bolrokk templomok, másokat a modern városnegyedek, a kertes villák, esetleg maga a korszerű kulturált városszellem ... Javítják a Károly-hidat. A barokk szentekét és a pilléreket megviselte az idő. A hídon jelenleg csak gyalogosforgalom zajlik, vasállványok között baktatok át a Kisoldalra s a macskaköves utakon fel a Várba. Nem először vagyok itt, s remélem, nem is utoljára. Végigjárom mind a három várudvart, megnézem az Ulászló-termet s még egy sereg királyi szobát, újra megbámulom a Szent Vitus székesegyház neogótikus csodáit és a királysírokat: Pogyebrád György, IV. Károly pompás érckoporsóit s egy harmadikat, melyben IV. Károly négy feleségének csontjait helyezték örök nyugalomra. Jól megférnek egymással, mondja valaki csendesen. Tavasz van, de a templomban s különösen a királyi kriptában olyan hűvös a levegő, hogy igyekeznem kell, nehogy valami „királyi" tüdőgyulladást kapjak. Kint verőfény, virágillat,