A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 2. szám

országában személyes csónakjukkal átfésülnek mint­egy 140 000 acre vízfelületet." Köre Ha­gerup kérdésünkre készségesen meg­magyarázza, hogy ezek tulajdonképpen „kétéltű", vagyis mellékesen halászattal is foglalkozó földművesek. A keskeny tengerparton elterülő sovány földecs­kékből nem tudnának megélni, s ezért a halászidényben ki kell menniök a tengerre. „Csak a part mentén halásznak és szerződós szerint a zsákmányt a Frionor társaságnak adják el. Igy segítenek nyersanyaggal folyamatosan ellátni gyárainkat. Az egész északi partvidé­künk olyan, mint valami hatalmas úszó halfeldolgozó üzem. Talán ezért is van, hogy Norvégia aránylag csekély számú fagyasztó és halfeldolgozó hajóval ren­delkezik, mert partmenti vizeink igen gazdagok halakban." Megállapodtunk Myrében a barátsá­gos halász-panzió előtt, ahol a szállá­sunk volt. Utolsó élményünk a benyo­másokban oly gazdag első napon — hiszen maga az út Oslóból idáig körül­belül annyit tett ki, mint Oslóból Ró­mába — egy fehér sarki kutya párbaja volt halászó macskáknak egy csapatá­val. Amikor a kutya a kis hotel épülete előtt az egyik macskát felzavarta a kerek tizenöt méter magas zászlórúdra, a többi macska dühödten rávetette magát a kutyára, s a párbaj alighanem rosszul végződött volna a számára, ha nem avatkozik be a kutya gazdája. Megfogta a dühös állatot, és bezárta a gépkocsiba s aztán másnap reggelig ki sem engedte. Másnap reggel megtekintettük a hal­feldolgozó üzemet, ahol Hagerup igaz­gató bemutatott helyetteseinek s sza­badkozva elment egy gyűlésre, s aztán már egész nap nem is láttuk többé. Előbb Guttorm Reinholdtsen műszaki igazgató-helyettes végigkísért az egész üzemen. Beülünk az üzemi étterembe, ahol feketekávéját kavargatva Kai Endresen kereskedelmi igazgató-helyettes vár minket. „Mivel abban az előnyös hely­zetben vagyunk, hogy feldolgozó üze­meink mindenütt közel vannak a nagy halászterületekhez, mi vagyunk ma az egyik legnagyobb halhús-producens Európában — kezdte mosolyogva End­resen igazgató-helyettes, és elmond­hatjuk, erősen meglepett az egyébként hűvös természetű, norvégekhez nem illő optimista előadásmódja. „Talán tudják, hogy szoros együtt­működésben a Koospollal a Frionor vállalat kereskedelmi képviseletet nyi­tott Prágában és nyit a közeljövőben Bratislavában. A Frionornak nemcsak Csehszlovákiában és Magyarországon vannak leányvállalatai, de elmélyítjük az együttműködést a többi KGST-tag­állammal is." A kereskedelmi kapcsolatok megvita­tása után Endresen igazgató-helyettes tájékoztatott minket a Frionor vállalat alkalmazottainak szociális viszonyairól, fizetéséről, életszínvonaláról és termé­szetesen a sok veszéllyel járó halász­mesterségről is. Nemsokára magunk is meggyőződ­hettünk szavainak igazáról. Délután ugyanis motorcsónakba ültünk, hogy bejárjuk a fjordokat. Kifutottunk az Atlanti-óceán aznap kivételesen sima víztükrére is. Kikötöttünk számos kis festői szigeten, ahol a parton néhol lakott, másutt elhagyott házak álltak. „Itt csak amolyan önkéntes remeték, számkivetettek élnek" — mesélte Kai Endresen. Néhány órás utazás után eljutottunk egy festői szigetre, ahol az öbölben Tinden, egy kis halászfalu fekszik. Be­cses vendégekként fogadtak — a posta­bárkán és a halászhajókon kívül ritkán vetődik ide valaki. Beültünk az itteni boltba, amely vegyeskereskedés, iroda, postahivatal és tanácsház is egyszer­smind. Trygve Svensen bíró és posta­mester figyelmeztetett, hogy egy továb­bi magányos szigeten, körülbelül 30 ki­lométernyire a Tindeni-fjordban, van egy, a 15. században épült igen szép fatemplom, s mindjárt oda is telefo­nált, hogy várjon ránk a templom­szolga. A sűrű hideg esőben megtett út kel­lemes meglepetéssel végződött. Meg­néztük a ritkaságszámba menő épüle­tet, a szokatlanul épült orgonát és az ismeretlen művészektől származó érté­kes olajfestményeket. Amikor a temp­lom karácsonykor vagy más jelentősebb ünnepeken megtelik a halászok család­tagjaival, akik közül mindegyik leg­alább egy gyertyát gyújt, gyönyörű je­lenet lehet ez, amilyeneket az északi mondák írnak le. Endresen igazgató-helyettes Myrébe való visszatértünk után meghívott va­csorára — az étlapon természetesen csupa halétel szerepelt. Harmadnap nem szívesen búcsúztunk Myrétől. Rövid itt-tartózkodásunk alatt megszoktuk és megszerettük ezeket a kedves embereket, akik igen nehéz fel­tételek között élnek. Mire ez a riport napvilágot lát, Myrében és mindenütt a messzi északon átvette már uralmát a hosszú sarki éjszaka, sokáig nem lát­ják meg a napot és a nap legnagyobb részében mesterséges világítás mellett élnek. Annál nagyobb volt a meglepe­tésünk, látva, milyen jó a kedélye az itteni embereknek, s mindig szívélyesen válaszolnak az idegennek kíváncsi s nemegyszer indiszkrét kérdéseire. Trawlerünk, mellyel még messzebb északra kellett utaznunk, hogy elláto­gassunk a híres tőkehal-fogó területek­re, már ott állt a fjord partján. Néhány kézfogás — s már integettünk vendég­látóinknak onnan, ahol a laguna a nyílt tengerrel találkozik. Myre városka las­san eltűnt a látóhatáron. Szöveg: KAREL 5MEJKAL Képek: OTAKAR HURKA QQQeQd QsQCQQ C tct ífl[ ) # A Berlini csata lesz a címe a „Felszabadítás" című, színes, széles­vásznú szovjet monstrefilm harma­dik és befejező részének (az első két részt már nálunk is bemutatták). Látni fogjuk benne az Ardennek­ben vívott angol—amerikai—német csatát, Mussolini elfogatását és ki­végzését, a krími konferenciát, vé­gül a Berlinért folyó harcokat. A legmegrázóbb képsor: a földalatti elárasztása, amelynek során a fa­siszták sok ezer berlini lakost ful­lasztónak vízbe, hogy az alagutakat járhatatlanná tegyék a szovjet csa­patok számára. Ehhez a jelenethez „berlini metróállomássá" alakítot­ták át a Moszkva-Volga-csatorna egyik zsilipkamráját. # Sorozatrekordra készül a Magyar Televízió: január 7. és július l-e között hat hónapon, huszonhat hé­ten keresztül közvetíti — minden csütörtök este — John Galsworthy „Forsyte Saga" című regényóriásá­nak tv-filmváltozatát, amelyet a londoni BBC készített, David Giles rendezésében. Az egyébként egyórás részekből álló regényadaptáció szink-Ironizálva kerül a hazai képernyő­re. A férfi főszerepet Kenneth More (magyar hangja: Kállai Ferenc), a női főszerepet pedig Nyree Deawn Porter (magyar hangja: Szegedi Erika) alakítja. Főbb szereplők még: Eric Porter (Tomanek Nán­dor) és Terence Alexander (Fülöp Zsigmond), valamint Egri István, aki a regénybeli Forsyte-család leg­idősebb tagjának magyar hangala­kítója. Szerepel még a szinkronban Béres Ilona, Csűrös Karola és Schu­bert Éva is. A Forsyte Saga a cseh­szlovák tévében is sorozatrekord volt. # Tovább erősödik az amerikai ha­tóságok dohányzás elleni hadjárata. Január 1-én életbe lépett az az 1969-ben megszavazott törvény, amely szerint a cigarettareklámokat száműzik a televíziók és rádiók adásaiból. Ez az intézkedés egészíti ki azt a nagyszabású kampányt, amelynek keretében a többi között elrendelték, hogy a cigarettagyáro­sok kötelesek a cigarettás dobozo­kon feltüntetni a dohányzás ártal­mait. A nagy amerikai cigaretta­gyártó cégek reklámra előirányzott összegéből eddig mintegy 80 száza­lékot, körülbelül 225 millió dollárt fordítottak televízió- és rádió-publi­cityre és „csupán" 50 milliót a na­pilapokban és képes magazinokban elhelyezett hirdetésekre. # Pornoautomatákat akarnak fel­állítani a dán hatóságok a koppen­hágai repülőtér tranzit várótermé­ben. Pour Andersen, a dán közleke­dési minisztérium egyik tanácsosa — mint a hamburgi Stern írja — kijelentette: Miután a tranzit terü­letén dolgozó újságkioszk tulajdo­nosnője nem hajlandó pornografi­kus képeket és könyveket árusítani, a hatóságok ilyen módon óhajtják az esetleges vevőkhöz eljuttatni az immár úgymond „világhírű" dán pornográf termékeket. # A naszvadi termelőszövetkezet szőlőjének nagyobbítása közben, X—XI. századból származó, ősma­gyar temetőt találtak. Az ásatások­kal a komáromi múzeum történé­szeit bízták meg. Az már bizonyos, hogy a felszabadulás óta ez a leg­nagyobb szlovákiai lelőhely, s azt várják, hogy úiabb adatokat szol­gáltat majd a Géza—l. István-kora­beli magyarság hétköznapi életéről, Köt 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom