A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-07 / 18. szám

A gombaszögi cseppkőbarlang Bányászüdülö a fejlődés Ezerkilencszáznegyvennégy őszutó. A II. Ukrán Front katonái elfoglalják járásunk első községét, Kecsőt (Keőovo). Délről a Sajó mentén Csoltóig (Coltovo) nyomult előre a felszabadító hadsereg. Járásunk keleti szélén véres harcok folytak Tornagörgő (Hrhov), Szádalmás (Jablonov), Körtvélyes (Hruäov) és Jablonca (Silická Jablonica) felszabadításáért. Nehéz napokat éltek át Hosszúszó (Dlhá Ves), Borzova (Silická Brezová) és Szilice (Silica) lakói. A nép pincékbe rejtőzve várta a felszabadulást. Hat hétig tartó kemény harc után elérkezett járásunk minden községébe a várva-várt felszabadulás napja. A községekben megalakultak a nemzeti bizottságok, ugyanekkor a járási nemzeti bizottság Dobsinán. E szervekben már a nép képviselői is helyet kaptak. Feladatuk nem volt könnyű. Szinte megoldhatatlan problémákkal kellett szembenézniök. Legfontosabb feladatuk a politikai és gazdasági élet konszolidálása volt, a rend helyreállítása, a lakosság élelmiszerellátásának biztosítása. A lakosság hozzálátott a romok eltakarításához, a lakóházak helyreállításához. Ez azonban nem ment simán, mert hiányoztak a legfontosabb építkezési anyagok. Beköszöntött a tavasz. A határban megindult a mezei munka. Nem olyan ütemben, mint ahogy azt az emberek szerették volna. Kevés volt a vetőmag, kevés az igavonó állat. így sok termőföldet vetetlenül kellett hagyni. Nem volt tehát biztosíték arra, hogy az élelmiszerellátásban javulás áll be. Az 1947-es esztendő tetézte az amúgy is felgyülemlett problémákat, mert az aszály következtében a gabonatermés csak 2—3 mázsát tett ki katasztrális holdanként. Ez a mennyiség minimálisan sem biztosította a lakosság kenyérszükségletét. Éhínség fenyegetett, amit a Szovjetunió baráti segítségével, a szovjet gabonaszállításokkal lehetett csak elhárítani. Járásunkban kevés volt az ipari üzem. A gömörhorkai (Gemerská Hórka) cellulózgyár, a nagyszlabosi (SlavoSovce) papírgyár, a melegvízi (Teplá Voda) magnezitüzem és a gömöri vasércbányák jelentették az ipart. (De a rozsnyói járás szlovákiai viszonylatban így is iparilag fejlett vidéknek számított.) Kevés volt a munkalehetőség. Különösen a falvakon, de a városokban is sok munkanélkülit tartottak nyilván. Az említett ipari üzemek termelési kapacitása nem tette lehetővé a foglalkoztatottság növelését. A kétéves terv némi javulást hozott. Textilgyár épült Nagyrőcén (Revúca). Már maga az építkezés több 100 embernek nyújtott munkalehetőséget, később pedig sok nő talált állandó munkát a gyárban. A falvakon és üzemekben felújították munkájukat a párt helyi szervezetei. A nemzeti bizottságokban a vezető helyeket kommunisták foglalták el. A vezető politikai és gazdasági pozíciókból 1940 februárja után a burzsoázia visszamaradt képviselőit menesztették. A földművesek összefogásával megalakultak a járásban az első gépszövetkezetek. A februári győzelem után a párt és a kormány kidolgozta az első ötéves tervet, megindult a szocializmus építése, járásunk politikai, gazdasági és szociális életében új színfoltot hozott. Szilicén, Borzován, Feketelehotán (Cierna Lehota), Pelsőcardón (Ardovo), Szalócon (Slavec), Berzétén (Brzotín) és Rozsnyón véget vetettek a mezőgazdasági termelés kisüzemi elmaradottságának: megalakultak az egységes földművesszövetkezetek. A kezdet nem volt könnyű, hiszen egy-két traktoron kívül egyéb mezőgazdasági gépek nem álltak rendelkezésre. A haszonállatok összpontosítása is gondot okozott, mivel nem voltak megfelelő istállók és egyéb gazdasági épületek. De csakhamar megkezdődtek az építkezések és elkészültek a legfontosabb épületek. A szövetkezetek alakulásával egy időben létrejött a rozsnyói gépállomás. Ezt a nagyüzemi mezőgazdasági termelés létrehozásában fontos szerepet betöltő üzemet fokozatosan ellátták megfelelő erőgépekkel és más mezőgazdasági eszközökkel. Igv aztán a gépállomás hatékony segítséget nyújtott mind a szövetkezetnek, mind az egyénileg gazdálkodó parasztoknak a mezőgazdasági csúcsmunkák elvégzésében. A magángazdák, látva a gépek megfizethetetlen segítségét és a kollektív gazdálkodás előnyeit, egymás után léptek be a szövetkezetbe. A szocialista átalakulás egyre nagyobb méreteket öltött a falvakon. 1952 végén két IV. típusú, harminchárom III. típusú és egy II. típusú szövetkezet volt a járásban. Tíz községben előkészítő bizottság szervezte a szövetkezetek alakulását. A föld 52 százaléka szövetkezeti tulajdonban volt. 2850 szarvasmarha (ebből 900 tehén), 2582 sertés, 5245 juh és 3170 tyúk volt a szövetkezeti állatállomány. Rohamosan növekedett a gömöri vasércbányák termelése. A mezőgazdaság szocialista átalakulása, gépesítése következtében sok munkaerő szabadul fel. Túlnyomó többségük a bányákban vállalt munkát. A nagyszlabosi papírgyár termelése a háború előttinek a kétszeresére emelkedett. A szocialista tábor országain kívül exportál Angliába, Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába, Indiába és Egyiptomba. Az első ötéves terv újabb ipari létesítmények építését irányozta elő. Megkezdődött a dobsinai vizierőmű és az erőművet tápláló dedinkyi víztároló építése. A déli vasútvonal összekötésének kapcsán újabb munkalehetőség volt kilátásban. Rozsnyó és Tornaija (Turfta n/Bodvou) között megindult az új vasútvonal építése. Ennek egyik fontos láncszeme volt Hárskút (Lipovník) — Szádalmás (Jablonov nad Turftou) közötti alagút gyors megépítése. Munkalehetőség már volt bőven. Az ötvenes évek elején a poprádi Magasépítő Vállalat dolgozói egy új lakótelep építését kezdték meg Rozsnyón. Rohamosan változott a falvak arculata is. A régi, apróablakos házak helyén gomba módra épülnek a korszerű, összkomfortos lakások. Pelsőcön (Pleäivec) 14, Alsósajon (Niíná Slaná) 9, Rozsnyóbisztrón (Roiftavské Bystré) 5 és Rostáron 3 tantermes iskolát építettek 1954—1955-ben. Több régi iskolát alakítottak újjá. 12 községben épült új művelődési otthon, több régi kultúrházat pedig átalakítottak. 1955 végéig 33 községben létesítettek hangosbeszélőt. 11 tűzoltószertár, 7 sportpálya, 5 víztároló, és 22 hid épült. Három község vízvezetéket kapott, ugyancsak három községben megkezdte működését a mozi. A falvak lakói szorgalmasan munkálkodtak a közterek rendbehozásán és a patakmedrek szabályozásán. Kialudtak az utolsó petróleumlámpák. Helyettük a villany fénye jelentette az új életet. A forgalomból kieső falvak új bekötő utakat kaptak, s így az AKÖV új autóbuszjáratokat indított. 180 ágyas rozsnyói kórháznak az első köztársaság idején egyetlen sebészorvosa volt. 1955-ben 170 ágygyal bővült a férőhely és 7 osztályon (mindegyik élén főorvos áll) gyógyítják a betegeket. 6 üzemi és 13 körzeti orvosi rendelő van a járásban, továbbá 12 rendelő gyermekek számára. Gyökeresen megváltozott a munkából kiöregedett emberek sorsa. 1947-ben 3419 nyugdíjast tartottak nyilván és 5 millió 44 ezer koronát fizettek ki nyugdíj címen. 1956-ban közel 13 ezerre emelKedett