A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-07 / 18. szám

1971. V. 9. MÁJUS V 9 CSSR nemzeti ünnepe H 10 Ármin K 11 Ferenc Sz 12 Pongrác Cs 13 Szervác P 14 Bonifác Sz 15 Zsófia • 50 év munkásmozgalmi krónikájából 1948. május 9-én fogadta el a Nemzetgyűlés a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányát, mely szentesítette a párt és a dolgozó nép felszabadulás utáni harcának eredményeit, a munkásosztály februári győzelmét, a burzsoáziával vívott küzdelem során kialakult új erőviszonyokat. Megszabta a népi demokratikus rendszer jellegét, a munkásosztály és a dolgozó nép szerepét, tisztázta a cseh és a szlovák nemzet viszonyát, s visszaállította a magyar nemzetiség állampolgári jogait. Rögzítette a Csehszlovák Köztársaság külpolitikai irányvonalát, a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országgal való barátság elmélyítésének elveit. A május 9-i alkotmány célul tűzte ki a szocializmus felépítését hazánkban. • 1932. május 11-én kezdődött a délszlovákiai mezőgazdasági munkások sztrájkja, az első jelentős szlovákiai tömegmegmozdulás a gazdasági válság éveiben. A Steiner Gábor által vezetett sztrájk a galántai járásban a mezőgazdasági munkások impozáns győzelmével végződött. Sikerült kikényszeríteni az 1932-ben megkötött kollektív szerződés érvénytelenítését és a bérek 25 %-os emelését. A megmozdulás sikeréhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy már a sztrájk kitörését megelőzően teljes egység alakult ki a Galánta környéki szlovák és magyar agrárproletárok között. A galántai járás földmunkásainak példája több nyugatszlovákiai járásban is követésre talált. • 1929. május 13-án elérte tetőpontját a húszas évek nagy dél-szlovákiai sztrájkhulláma. Több mint tizenkétezer nyomorgó gazdasági cseléd, zsellér, napszámos és idénymunkás szüntette be a munkát a nagybirtokokon. A sztrájkolok fő követelése a Vörös Szakszervezet által kidolgozott új kollektív szerződések megkötése volt. A kommunisták és a szakszervezeti funkcionáriusok mindent megtettek annak érdekében, hogy a harc ne legyen hiábavaló. A burzsoázia azonban rendkívüli brutális ellentámadásba kezdett. Kedvezőtlenül hatottak a sztrájk kimenetelére a CSKP-n belüli ellentétek is. A sztrájkolok a vereség és a megalázottság érzésével tértek vissza munkahelyükre, a megmozdulásnak azonban pozitiv eredményei is voltak. A radikalizálódás és az újabb sztrájkoktól való félelem arra kényszerítette a hatóságokat, hogy nyomást gyakoroljanak a nagybirtokosokra, egyéni szerződések megkötésére kötelezzék őket. MUNKÁSMOZGALOM A ROZSNYÚI A mai rozsnyói (Rozfiava) járás Szlovákia egyik legkisebb járása, a nagyrőcei (Revúca) és a rozsnyói járás egyesítésével, valamint a szepsi (Moldava nad Bodvou) és a tornaijai (Safarikovo) gömöri karszt jellegzetes hegyes vidékén és a Szepes-Gömöri Érchegység keleti részén terül el. Mai 164 ezer hektárnyi területének legnagyobb része a történelmi Gömör megyéhez tartozott. Lakosainak száma 82 ezer. Ha a járás régi történelmében lapozgatunk, kevés fényes lapot találunk benne, s habár a vidék természeti kincsekben gazdag, a múltban szegénység és nyomor jutott lakóinak osztályrészéül. Vidékünket nem kímélték sem a tatárok, sem a törökök, sem a vallásháborúk, de talán a legnagyobb csapást kíméletlen földesurai és kizsákmányolói mérték rá. Hegyei ércben gazdagok, korán megindult az ércbányászat, hámorok épültek, virágzott a fém-feldolgozás. Ennek megfelelően kialakult a munkásöntudat. A munkásság itt is, a 19. század elején kezdett segélyegyletekbe tömörülni. Járásunk területén az első olyan sztrájk, ahol a munkások már szervezetten léptek fel, 1873. október 28-án volt. A bánréve-dobsinai vasútvonal építésénél bérkövetelések miatt fellázadtak a munkások. Mintegy négyszázan Rozsnyóra vonultak bérköveteléseik azonnali teljesítését követelve. Olyan elszántak és elkeseredettek voltak, hogy a felfegyverzett katonák előtt felfedték mellüket, mondván, hogy oda lőjjenek, hiszen nekik mindegy, hogy éhen pusztulnak-e, vagy golyó öli meg őket, A kilencvenes években a nemzetközi munkásmozgalomban általános fellendülés kezdődött, a munkások szervezettebben léptek fel kizsákmányolóik ellen. Ez érezhető volt Gömörben is, megélénkültek a munkások megmozdulásai, 1895-ben a vashegyi bányászok sztrájkoltak. A Népszava 1897. május 14-i száma arról tudósít, ,hogy a belügyminiszter tilalma ellenére Rozsnyón is megünnepelték május elsejét. A század elején a nagyobb városokban munkásszervezetek kezdtek alakulni, a sztrájkmozgalom is megélénkült. 1904-ben egész Gömör megyében a vasúti munkások, Szirken pedig a bányászok sztrájkoltak. Az 1907-es általános sztrájkba is bekapcsolódott a gömöri munkásság. Az első világháborút megelőző években fokozódott a szociális elnyomás, amire a munkásság sztrájkokkal felelt. Külön említést érdemel az 1910. június 16-i tüntetés Lubenyikon, ahol a csendőrök a tömeg közé lőttek, 14 embert megsebesítettek, köztük néhány súlyos eset is volt. A világháború alatt az éhségtüntetések napirenden voltak az egész járás területén. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása nagy hatással volt a járás munkásságára. A magyar Vörös Hadsereg rövid időre felszabadította a járás egy részét, de a rövid proletárhatalom így is kitörülhetetlen nyomot hagyott a munkásmozgalom további kialakulására. A munkanélküliség, a kapitalizmus e törvényszerűsége a fiatal csehszlovák állam egyik alapvető problémája volt mindjárt keletkezésétől kezdve.. Az új államhatárok az ózdi és diósgyőri vasgyárakat elvágták a bányáktól, s így sok bányász és munkás elvesztette munkáját, a járás ipari központjaiban újra fellángolt a sztrájkmozgalom. A szociáldemokrata párt elvesztette a munkásság zömének bizalmát, a párton belül mind jobban elmélyült a szakadás. A kommunista párt megalakulása után a környék munkásmozgalmának Rozsnyó lett a központja. Itt volt 1938-ig a területi párttitkárság, többször megfordult itt Klement Gottwald, Hercz Sándor, Major István, Viliam Siroky és még sok más elvtárs, a csehszlovák munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségei. A párt helyi szervezetei először a járás ipari központjaiban alakultak meg, tagjai többnyire a szociáldemokrata párt tagjaiból toborzódtak. A párt-munkába bekapcsolódtak a nők és a fiatalok is. Az 1922-es rozsnyói bányászsztrájkot már a párt irányította. Munkanélküliség, nyomor, éhség, ezek voltak a kapitalista rendszer kísérő jelenségei az első köztársaság idején. A kapitalizmus eme kísérő jelenségeit legkeservesebben a gazdasági válság éveiben érezte a járás lakossága. A tömeges munkanélküliség legsúlyosabban Gömör ipari központjait érintette. Az ipari üzemekben és a bányákban nem volt munka, az erdei munkásokat is elbocsátották, mivel leállt a fa eladása és kiszállítása. A nagyszlabosi, gömörhorkai gyárakat vagy részben vagy teljesen le akarták szerelni. A kizsákmányolók a gazdasági válság terheit a munkásokra akarták áthárítani. A nyomorral egyre nőtt az elkeseredettség. Ezekben a nehéz években csak a kommunista párt védte a dolgozók érdekeit. A sztrájkok és tüntetések napirenden voltak, s növekedett a kivándorlás. Nevezetes mérföldkő volt az 1927. január 23-án Pelsőcön (PleSivec) a kommunista párt kezdeményezésére megtartott konferencia. Ezen az egész vidék munkássága Gömör iparának leépítése ellen tüntetett. A konferencián részt vett Klement Gottwald is. A rozsnyói járási hivatal előtt számos nagyszabású éhségtüntetést rendeztek. Ezek egyikén, 1933. február 11-én csendőrszurony áldozata lett Gömörhorkán Ruszó János munkás. A harmincas években, miután Hitler hatalomra jutott Németországban, egyre nagyobb veszélyt jelentett a fasizmus Európa-szerte. így a harmincas évek második felében a sztrájkok, bérharcok mellett egyre nagyobb súlyt kaptak a fasizmus elleni éles politikai tüntetések. Az erősödő elnyomás és a kommunisták üldözése ellenére a rozsnyói területen megerősödött a párt, ami főképp az olyan rettenthetetlen harcosok érdeme, mint például Fábry Ferenc, Fábry István, (ma az SZNT alelnöke) Fábry József (volt partizán parancsnok), Urbán István, Ambrus László, Molnár Béla, hogy csak néhányukat említsük. Ebben az időben a fasizmus elleni egységfront kialakulása volt a legfőbb feladat. Mint tudjuk a spanyol köztársaság lett a fasizmus első áldozata. A spanyol hazafiak támogatására 1936-ban sikeres gyűjtéseket rendeztek. Több kommunista a járásból mint aktív harcos is részt vett a falangisták elleni harcban. Cieh Pál fiatal rozsnyói kommunista Madrid védelménél esett el. 1935. május 16-án nyilvános gyűlést tartottak a kommunisták Rozsnyón a fasizmus ellen. Rozsnyón, Pelsőcön és Nagyröcén 1938. április 27-én a köztársaság védelmére volt tüntetés. A bécsi döntés értelmében a mai járás területének déli része Magyarországhoz került, az északi megmaradt Csehszlovákia (később a szlovák állam) keretében. A megosztás újabb gazdasági nehézségeket szült: az ipari üzemeket az új határ elvágta a fő útvonalaktól. Egyre nőtt az elégedetlenség. A müncheni egyezményt követően Csehszlovákiában is betiltották a kommunista pártot, amely így kénytelen volt illegalitásba vonulni. Rozsnyón, Szirken, Szlaboson és Dobsinán működtek illegális pártszervezetek. A párt illegális dolgozói közül ki kell emelni Subovits Jánost (Rozsnyó) Fábry Ferencet (Rozsnyó), Stefan Záhoranskyt A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő Major Ágoston. — Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók C 398. — Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. — Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Űstredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koäice. — Előfizetési díj negyed évre 39,— Kós, fél évre 78,— Kis, egész évre 156,— Kés. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon Tóthpál Gyula felvétele »