A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-30 / 17. szám

EMBERI SORSOK Anyukát Mindannyiunkat meglepett az az emberi együttérzés, amely az Anyu­kát keresünk c. cikkünkre reagáló levelekből árad. Nemcsak az ol­vasó számára, de a szerkesztő szá­mára ís nagy emberi megnyugvást jelent, hogy sokan, nagyon sokan vannak olyanok, akik bajbajutott társaikon segíteni akarnak. Ez az önfeláldozó segítőszándék csendül ki mindazokból a levelekből, amelyek szerkesztőségünkbe érkeztek a baj­bajutott család megsegítése remé­nyében. Mai számunkban részleteket ismertetünk a levelekből, amelyeket maradéktalanul továbbítottunk a címzett fiatalemberhez. Érthető ok­ból sem a levélírók nevét, sem a lakhelyüket nem árulhatjuk cl, de mihelyt fordulat áll be a cikkünk­ben szereplő fiatalember családjának életében, arról olvasóinkat tudósítani fogjuk. Huszonkét éves, életben csalódott, elválás előtt álló asszony vagyok. Olvastam lapjukban a szomorú cik­ket. Fájdalmas volt . minden sora, mert én is hasonló helyzetben va­gyok. Családom ugyan nincsen, de mindennél jobban szeretem a gye­rekeket. Rövid volt a házaséletem, mert nem úgy, sikerült, ahogy sze­rettem volna. A férjem kocsmázott, kétes elemekkel mulatott állandóan. Itthonról munkába indult, de a kocs­mában kötött ki. Egy hónappal az esküvőnk után már a gyűrűjét és a karóráját is elitta, és a végén még velem is gorombáskodott. Mikor már nem bírtam tovább idegekkel, elza­vartam, mert folyton garázdálkodott és már a rendőrök is zaklatni kezd­tek. Ketten vagyunk az édesanyámmal, apóm egy éve halt meg. Én szövet­kezetben dolgozom mint fejőnő. Tel­jesen ót tudom érezni az ön bánatát, tudom, hogy mit jelent, ha valaki csalódik abban, akit szeret. Gondol­koztam az ön életén, és elhatároz­tam, hogy ha ön is jónak 'találja, akkor boldogan vállalom a négy szo­morú, elhagyott kisgyermek édes­anyjának a szerepét, felnevelésüket. Fiatal vagyok és szeretném újra kez­deni az életet egy boldog családi körben, hogy legyen valaki, akivel jóban, rosszban megértjük egymást és örömet szerzünk egymásnak. V. E„ érsekújvári (Nővé Zámky) járás • A Hétben olvastam az ön négy gyermekének szomorú történetét, s találtak ? ezért vetterp bátorságot, hogy írjak önnek. Nagyon szomorú, hogy pont az édesanya mond le a gyermekei­ről, elhagyja őket szomjasan, éhesen a bezárt szpbában, a barátnői ked­véért. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az ön volt feleségének a szíve helyép? Én is elvált asszony vagyok, három éve, hogy itthagyott a férjem a kisgyermekemmel, ön­gyilkos akartam lenni, nem azért, mintha a férjemet nagyon szerettem volna, hanem mert nem tudtam, hogy miként lesz tovább. Most már nem gondolok öngyilkosságra, a gyermekemnek élek. Az ön levele a Hétben azopban felrázott, és rájöt­tem, hogy pemcsak önmagamra kell még gondolpom, hiszen csak huszon­öt éves vagyok, és előttem az élet. A gyermekemen kívül senkim sincs, csak az édesanyám él valahol Ju­goszláviában, de azt is csak fény­képről ismerem. Annál lakom, aki fölnevelt, dp megmondta, hogy csak megtűrt személy vagyok. Én is sze­retném újra kezdeni az életemet, ha még lehet, szeretnék jó apukát a gyermekemnek éppúgy, ahogy ön anyukát keres a négy kisgyermeké­nek. P. I„ rimaszombati (Rlmavská gobo­ta) járás Nagyon megdöbbentett és elgon­dolkoztatott, amikor elolvastam a Szeretném újra kezdeni jeligével megjelent Anyukát keresünk című cikket. Nerp is hittem volna, hogy ilyen anyák is léteznek s nemcsak apák, akik eldobják maguktól a gyermekeiket. Nagyon megértem a gyermekek sorsát és a fiatalember helyzetét, hogy vágyódnak egy igazi anyuka utáp, aki a gondjukat tudja viselni. Apa nélkül is nehéz gyerme­keket nevejni, de anya nélkül még nehezebb, ftz én helyzetem is ha­sonló. Azért váltam el a férjemtől, mert csak a szórakozásnak, az ital­nak és kocsmának élt s nem a csa­ládjának. Ágikor hazajött, mindent bepiszkított még az ágyat is. Két gyermekem érdekében kénytelen voltam tőle elválni. Ilyen a sorsom, pedig még csak huszonkilenc éves vagyok. Az egyik fiam négy, a má­sik hároméves és két éve nevelem őket egyedül. A szüleimnél lakom, a gyermekeket az apjuk meg se lá­togatja s tprtósdíjat sem fizet. Ha a kedves fiatalember valóban komolyan gondolja, és anyukát sze-Naháti... Z. Mináéová felvétele. retne a gyermekeinek, meg tudnám adni nekik azt a szeretetet, amit az enyéimnek adok. 0. M„ érsekújvári (Nővé Zámky) járás Olvastam lapjukban azokat a szo­morú és megrázó sorokat, amelyeket az Anyukát keresünk című cikkük­ben írtak. Az édesanyám is árván nevelkedett. Sokat mesélt róla, hogy mennyire hiányzott neki a szülői szeretet, öt éve halt meg a nővérem, akinek a házasélete és halála nagy megrázkódtatást okozott a csalá­dunknak. Ezért vettem bátorságot, hogy megírjam ezt a levelet, mert eddig nem szántam rá magam, hogy élettársat válasszak, A nővérem öt­éves kisfiát mi neveljük, mert az apja nem törődik vele. Én egy nagy gyár laboratóriumában dolgozom, szórakozni nem járok, huszonhét éves vagyok. Szabad időmet a nő­vérem kisfiával töltöm. Szeretem a természetet, szeretem a gyermekeket, mindazokat, akiknek szeretetre van szükségük. Gondolom, hogy megfog­ja érteni az érzelmeimet. Ü. A., Kassa (Kosiee) • Nagyon megbotránkoztam, hogy léteznek olyan anyák is, akik el­hagyják a gyermekeiket. Éppen ezért úgy éreztem, hogy írnom kell a cikk­ben szereplő fiatalembernek. Húsz­éves elárusítónő vagyok, nagyon társtalan és talán ez az oka, hogy írok önnek. Ügy érzem, hogy el tud­nám vállalni a gyermekei nevelését. Nagyon meg tudom érteni magukat, habár nekem más sorsban volt ré­szem, mert nagyon boldog családi fészekben nevelkedtem. Tudom, hogy szeretetre vágynak és remélem, hogy meg fogják találni azt, akit keres­nek, mert egy kicsit maguktól is függ, hogy kit választanak azok kö­zül, akik arra vállalkoznak, hogy helyreállítják a nyugodt családi éle­tüket. Tudom, hogy sok levelet fog kapni, de remélem hogy az én le­velemre is legalább néhány sorban válaszol majd. B. É„ Kassa (KoSice) 9 9 9 9 9 9 9 9 9 9 CAy """3C k. Jy jét itmM/ Beluscsák István, Koáice, Kuko­relli u. 2. 14 éves, szeret olvasni, gyűjti a bélyegeket. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal szeretne le­velezni magyar nyelven. Fényképes levelek előnyben. Szűcs Katalin, Svodín 624 és Etzer Margit, Svodín 610, okr. Nővé Zám­ky 15 évesek, hasonló korú fiatalok­kal szeretnének megismerkedni leve­lezés útján. Táncdalénekesek és szí­nészek fényképeit gyűjtik, kedvelik a zenét és a verseket. Minden levél­re válaszolnak, de a fényképeseket előnyben részesítik. Raffai Imre, POU Komárno, No­vozámocká 3. Levelezni szeretne 15—16 év körüli fiatalokkal. Szereti a beat zenét, kedvenc együttese az Illés és a Hungária. Minden levélre válaszol. Pintér Zoltán, Tvrdoäovce 550, okr. Nővé Zámky. Táncdalénekesek ké­peit gyűjti, kedvenc együttese az Omega. Szeret sportolni, főleg fut­ballozni. Fényképes leveleket vár. Kovács István, I. C. POU Medzev, okr. KoSice. 17 éves, kedveli a tánc­zenét és nagyon szeret táncolni. Ked­venc énekesei: Koncz Zsuzsa és Koós János. Levelezés útján szeretne meg­ismerkedni hasonló korú és érdeklő­désű fiatalokkal. Szeles Valéria, ZDS Zelovce, okr. Vei. Krtíá. 14—17 év körüli fiatalok­kal szeretne levelezni különböző té­mákról. Szereti a zenét, kedvencei az Illés és az Omega együttesek, va­lamint Koncz Zsuzsa. Minden levél­re válaszol. Törpe Ildikó, Oradea, Str. Cäläras­kor N 26, Románia. 18 éves, idén érettségizik. Hasonló korú fiatalokkal szeretne levelezni magyar vagy né­met nyelven bármilyen témáról. Minden levélre válaszol. 9 9 9 9 # 9 9 9 9 9 999999999999999999999999999999999999999999

Next

/
Oldalképek
Tartalom