A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-30 / 17. szám

Az első szabad lépések Talán emberi gyöngeség dolga, de az is lehet, hogy valamilyen rejtett belső értékmérő diktál­ja, hogy mindig mindenben az elsőt, az indítót tartjuk a legkedvesebbnek, legfontosabbnak és legemlékezetesebbnek. Iskolában az első napot, éhségünkben az első falatot, hangversenyen az első akkordokat olvasztjuk a legtökéletesebben magunkba. Sokszor ez az elsődleges élmény az, amely mindent eldönt, mindent megszab, min­dent predesztinál és elkötelez. Május elsejét sokat megéltem, pompájában és jelentőségében na­gyobbakat Budapesten, Bratislavában és Prágá­ban, de ezek mégis eltörpülnek bennem az el­sőhöz, az 1945-ös első szabad május elsejéhez mérten. Kora reggel mintegy háromszázan gyűltünk össze a falumban és gyalogszerrel, menetoszlop­ba sorakozva indultunk a tizenöt kilométerre levő Nyitrára. Nem volt rezesbandánk, szépen festett transzparensünk, munkásindulót is csak keveset tudtunk, mégis a két szál zászló nyomá­ban, amelyet az élen vittek, az egész utat végig­daloltuk. Berencsen (Brané) csatlakoztak hoz­zánk a .berencsiek és az ott állomásozó szovjet alakulatok egyik csapata díszsortűzzel köszön­tött, aztán Ivánkán (Ivánka pri Nitre) megsza­porodtunk az ivánkaiakkal és a két Köröskény (KrSkany) után hatalmas népfolyammá duzzadva hömpölyögtünk be Nyitrára. Az ősi város főutcájának épületei megremeg­tek a népdalból formált harci dalunktól: Jaj, de magas, jaj, de magas, Ez a vendégfogadó. Van-e benne, van-e benne, Kommunista mulató? Ha nincs benne kommunista mulató, Dűljön össze ez a vendégfogadó! A dallam szárnyalóan lágy hangjai megke­ményedtek az ajkunkon s a léptünk feszülve csattogott a szürke macskaköveken. A földért, a gyárakért és a hatalomért harcba induló pro­letárok első szabad lépéseitől dübörgött akkor az ősi Nyitra főutcája. SZŐKE JÓZSEF Így ünnepeltek Véget ért a városi pártszervezet ülése, ki­ürült a terem, a tagok nagy része siet haza. Egy kis csoport azonban együtt maradt, s folyik ajkukról a szó, serényen és fáradhatatlanul, mint a fürge kis csermely vize. A régi pártta­gok maradtak még együtt, beszélgetésük tárgya a közösen átélt múlt, amely ma már lassan történelem. A régi május elsejékről beszélget­nek, s mintha hirtelen megelevenedtek volna, olyan tisztán látják maguk előtt. A sok-sok fel­bukkanó élmény — mint apró, színes kövecskék­ből a mozaikkép — élethűen bemutatja, milyen is volt a múltban a dolgozók ünnepe. — Szép vörös zászlónk volt, rajta a felírás: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" — mondta Bar­tal János elvtárs. Nekem jutott az a tisztesség, hogy 1926-tól 1937-ig vihettem a májusi felvonu­lás élén. Hej, de büszke, de boldog voltam! Ki nem adtam a kezemből semmiért. Nemegyszer csendőrök zavarták szét a május elsejei felvo­nulást, de a zászlónak nem esett baja. Vigyáz­tam rá, mint a szemem világára. Nagyon becses volt ez előttünk, reménységünk, százszor meg­álmodott szebb jövőnk jelképét láttuk és tisz­teltük benne akkoriban. — Patócs Gábor elvtárs, a kommunista párt somorjai (Samorín) szervezetének alapító tagja így emlékezik vissza a május elsejei felvonulás és ünnepség előkészítésére és lefolyására: — A lakossággal idejében kiragasztott plaká­tokon közöltük, mikor és hol tartjuk a felvo­nulást, ki lesz az ünnep szónoka. Plakátjainkat sokszor letépték, összefirkálták, de az ifjúmun­kások azonnal pótolták a megrongált plakátokat. A szónokok beszédükben méltatták május el­seje jelentőségét, vázolták az általános politikai és gazdasági helyzetet. Beszéltek a világ első szocialista államáról, a Szovjetunióról, s meg­említették, hogy ott már emberhez méltó életet él a dolgozó. Szóltak arról is, hogy a kizsákmá­nyolástól mentes társadalmat máshol is meg le­het és meg is kell valósítani. — Emlékszik-e a szónokok nevére? Többen is sorolják az ismerős neveket: Nagy Gyula, Steiner Gábor, Major István nemzetgyű­lési képviselők, Mező Imre szenátor, Szeidler Ernő párttitkár és Kozák Margit bratislavai párttag beszélt a város főterén a dolgozókhoz. Bartal Jánosné elvtársnő arról számolt be, hogy ezen a napon nem volt hivatalos munkaszünet, mégis szerét ejtették a dolgozók, hogy részt ve­gyenek a felvonuláson és meghallgassák az ün­nep szónokát. Legjobb ruhájukat vették maguk­ra, fegyelmezetten, egyenes sorokban vonultak végig a városon. Mikor az adóhivatal épülete előtt haladtak el, tiltakoztak a dolgozókat sújtó magas adók miatt. A felvonulók éltették a Szov­jetuniót, követelték a Szovjetunióval a barátsá­got, munkát, kenyeret követeltek a népnek; vesszenek a kapitalisták, éljenek a dolgozók — voltak a jelszavaik. A május elsejei ünnepségek az Internacionálé éneklésével értek véget. — Nemcsak énekeltük, de erősen hittük, hogy eljönnek a győzelem napjai — jegyezte meg vé­gül egy idős elvtárs. Későre jár, a veterán kommunisták kis cso­portja is hazafelé tart. Nem mondják, de lá­tom a szemükből, büszkék és boldogok, hogy hazánk a dolgozók hazája, s ezzel beteljesedett az, amiért bátran harcoltak s kitartóan dolgoz­tak. BARTALSZKY ILONA 1 Versenyszelvény A Hét képes versenye Kicfoda micfoda Z. Nemrégiben ün­nepeltük születé­sének 90. évfordu­lóját. Korunk és a modern magyar zene egyik úttörő­je, zongoraművész, zenetudós. Kodály Zoltán barátja! Kutatásai a szom­széd népek (szlo­vák, román, uk­rán) népzenei te­rületein is korsza­kos jelentőségűek. Kérdés: a zene­szerző neve? 1. Antonín Zápotock? A Csehszlovák munkásmozgalom kiemelkedő veze­tője, a CSKP ala­pító tagja. 1953-tól 1957-ig a Cseh­szlovák Köztársa­ság elnöke. Szá­mos, a csehszlová­kiai munkásmoz­galom eseményeit megörökítő, re­gényt írt. Művei magyarul is meg­jelentek. Kérdés: nevezze meg egyik regényének címét 3. I. Sz. Turgcnyev Az orosz iroda­lom kimagasló alakja. írói művé­szete elsősorban az új, kialakuló­ban levő társadal­mi jelenségek és embertípusok éles megfigyelésében, finoman árnyalt természetleírásban nyilvánult meg. Számos művét magyarra is le­fordították. Kér­dés: nevezze meg egyik hires regé­nyének címét? Kedves olvasóink, a Hét mai számában új képes versenysorozatot indítunk. Számonként há­rom híres személyiség — politikus, alkotómű­vész, tudós - arcképét közöljük. Ki kell találni ezeknek a nevét vagy valamelyik alkotásuk cí­mét. A szerencsés megfejtők között számonként 150.— korona jutalmat sorsolunk ki. A rejtvény­hez szelvényt mellékelünk, amit a megfejtéshez csatolni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom