A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-25 / 16. szám

Emberi forfok Újabb segítségkérés Kénytelen vagyok én is a szerkesztőséghez, az Emberi sorsok rovathoz fordulni segítségért, tanácsért. Már régen olvasója vagyok a Hétnek, alig várom a pénteki napot, hogy jöjjön a postás és hozza a Hetet. Lapjukban elsősorban az Emberi sorsok című rovat érdekel a legjobban, meg a folytatásos regény. Sokszor gondoltam, hogy érdemes lenne nekem is megírni a problémáimat és ma, március 8-án, a mi napunkon ültem le, hogy megírjam e pár sort. Egy kelet-szlovákiai magyar faluban lakom. Hat éve, hogy férjhez mentem és régen vergődők tanácstalanul; elváljak-e a férjemtől. Erre kérnék választ a szerkesztőségtói és a kedves olvasóktól, ha netalán a levelem közlésre kerülne. A férjemmel rövid ismeretség után kötöttem házasságot, három gyermekünk született, de csak kettő él közülük. Már az első lépésnél rosszul indult az egész életünk, a nászutunkon ott akart hagyni a férjem s azóta is rosszul élünk. A két gyerek is csak részben oldotta meg a problémánkat. Huszonhat éves vagyok s odáig jutottam, hogy nem tudom, várhatoke még valamit az élettől, vagy pedig nyugodjak bele a sorsomba. A férjem ugyanis állandóan iszik. Ha munkába megy, betér a kocsmába, ha munkából jön haza, ismét betér. Olyan nap nincs, hogy ne inna, még itthon is iszik, s ha iszik, akkor nagyon durva, állandóan szidalmaz, durva szavakkal illet, úgyhogy már az idegeim teljesen tönkrementek s félek, hogy egyszer megzavarodom. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy lemondjak az életről, hiszen még boldog nem is voltam. Se lakodalomba, se táncmulatságba nem mehetek a férjemmel, mert mindig leissza magát és odahaza meg is ver. Én csak a gyerekeimnek élek, sajnos munkába nem mehetek, mert a gyerekeket nincs kire hagynom. A négy fal olyan, mint a börtön. Reszketek, ha tudom, hogy már nemsokára hazajön a férjem, vagy ha közli, hogy szabadnapos lesz. Az a kevés^ szeretet is meghalt bennem, ami azelőtt még megvolt. De azt sem tudom, hogy ö szeret-e? Máskülönben, ha tud, segít a munkámban s a gyerekeket is szereti. De elég-e ennyi a boldogsághoz? És mit hozhat ezek után a jövő? Várjak addig, amikor már késő lesz, amikor az évek már elszállnak felettem? Vagy nyugodjak bele a sorsomba, hogy még rosszabbak is vannak a világon, hiszen a fizetését jórészt hazaadja, de minden fillérrel el kell neki számolnom. Állandóan egzecíroztat, semmit se vehetek olyat, amiért napokig ne szidna s így szinte állandó köztünk a veszekedés. Mondtam neki, hogy menjen elvonókúrára, de nem akar. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Állandó bizonytalanságban és rettegésben élek. Pedig anyagi gondjaim nincsenek, mindenünk megvan. Máskülönben szexuális téren is erőszakos, úgy hogy éjjel-nappal reszketnem kell tőle. Tanácstalan vagyok, kérem hogy segítsenek. Magányosnak és kitaszítottnak érzem magam, pedig szeretek szórakozni, olvasni, kézimunkázni, tévét nézni. Falun élek s egyedül végzem az összes munkát, ami a ház körül akad. Az pedig van elég, mert jószágot is tartunk és a gyerekek is kicsik még. Mind a kettő három éven aluli. De a további terhességtől is állandóan félnem kell. Pedig már nagyon szeretnék munkába menni, hogy változtathassak a helyzetemen. De nem tudom, hogy mindezek után van-e még jogom valami szépet várni az élettől? Egy csillagszemű asszony További válaszok a csallóközi fiatalasszonynak Nagyon csodálkozom azon, hogy nem tanult a saját gyermekkorából. Amint írta, a szülei rosszul éltek és ezért ment el otthonról. Ahogy azonban maga viselkedik, épp azt fogja kiváltani, hogy a saját gyermekeinek se lesz otthonuk. Ne gondolja, hogy a férje fáradt, s azért nem kívánkozik el otthonról. Egész napját gondok és munka közben tölti el, emberekkel vesződik és ezért, amikor hazajön, jólesik neki, ha a meleg otthonában megpihenhet. Ha ez az otthon tényleg meleg! De úgy gondolom, hogy maga ezzel a gondolkodásával nemigen teheti meleggé. Nem is tudom, hogy miként fejezzem ki azt, amit érzek. Én már huszonöt éve vagyok asszony, három gyermekem van. Talán elfogadja tőlem azt a tanácsot, hogy a boldogságot nem a szórakozásban fogja megtalálni, hanem csakis a saját otthonában. Ne higgye, hogy másoknak jobb a sorsa, mindenkinek megvan a maga keresztje. Próbáljon olvasni és kézimunkázni. Abban is talál szórakozást. Az én férjem reggel ötkor megy el otthonról a másik városba dolgozni és csak késő este jön haza. Mégis elsőrangú ember. Mindent beszerez. Autónk ugyan nincs, de én nem is vágyok utána. Egyedüli szórakozásom a háztartás. A szomszédokhoz sem járok és mégis jól érzem magam itthon. Azzal szórakozom, hogy a fejemet töröm, mi jót főzhetnék, süthetnék a férjemnek és a gyermekeimnek. Ha ízlik nekik az étel, amit készítek, úgy érzem, hogy érdemes élnem. De ne higgye, hogy mindez teljesen kielégít. Nekem is vannak vágyaim. Szeretnék sok mindent tudni a természetről, a virágokról, keresem a róluk szóló újságcikkeket.' Mindennap lesem, hogy mikor jön már a Hét, a Slov&ika és a Svet. Ezekben annyi szórakozást találok, hogy a könyvekre már nem is jut időm, ha egy kicsit kézimunkázni is akarok. Elég szórakozási lehetőség akad a világon, csak meg kell keresni. Ha boldog akar lenni, verje ki a fejéből azt a gondolatot, hogy egyedül van, hiszen ott vannak a gyermekei és azokért érdemes élni. Remélem, hogy a Hét olvasóinak egyszer majd megírja, hogy miként találta meg ismét a boldogságot. Egy édesanya A férfit könnyebb meghódítani... A Hétben olvastam a csallóközi fiatalasszony tanácskérő szomorú levelét. A válaszokat is olvastam, ós mindegyikbén találtam valami jótanácsot. Egyet azonban egyikben sem fedeztem fel — a megértést. Éppen azt, ami magának a legjobban hiányzik. Hiszen ezért írta a levelét is. őszintén szólva arra gondoltam, hogy inkább a férjének kellene írnom. írja, hogy kétségbe van esve, mert a férje csak a munkájának él. Felteszem magának a kérdést: boldogabb lenne, ha a férjével nem lennének megelégedve a munkahelyén? Ha a fizetését kocsmában barátok közt verné el, esetleg könnyelmű nőkre költené el? Ha kártyázna? Szóval, ha más szenvedélye lenne, nem a munka?! Jó, hogy színházba, moziba vágyik, de a férjének igaza van, amikor egyedül nem engedi. Várnia kell, amíg a gyerekektől mind a ketten elmehetnek. Azt is írja, hogy a férje szülei ellenezték házasságukat. Ez érthető. Arra gondoltak, hogy az alma nem esik messze a fájától. Hiszen az anyja megcsalta a férjét, és az apja ezért lett iszákos, ezért váltak el. A maga férje viszont bízott magában, bízott abban, hogy nem lész olyan, mint az édesanyja. Ez a legszebb, amit adhatott. Szerintem ez többet ér a háznál, az autónál, egyszóval mindennél. Magának ezt a bizalmat kell kamatoztatnia. Törekedjék arra, hogy a férje jól érezze magát otthon. Mire hazajön, csend, rend, nyugalom, tiszta otthon, jó vacsora és csinos, mosolygós feleség várja. Ne feküdjön le előbb. Szépen kettecskén, élettársként együtt vacsorázzanak az ízlésesen terített asztalnál. Ha a gyerekeknek korábban kell lefeküdniök, azokat fektesse le. Az apák általában csak a nagyobb gyerekekkel szoktak foglalkozni. Ha elegendő ideje van, próbáljon foglalkozni a férje érdeklődési körével, szakmájával. ' Lehet, hogy most kesernyésen mosolyog, vagy fiatalos hévvel bosszankodik. Pedig a boldog házasság alapköve: nem az, amit én, hanem amit te akarsz! írja, hogy huszonöt éves, nincs barátnője. Ne sajnálja. Higgye, el, sokkal többet ér egy jó könyv, folyóirat. Ha a férje munkájához nincs érzéke, kötögessen, horgoljon, varrjon. Mindez külön örömet jelent. Tökéletesen megértem, hogy szeretetre, figyelemre vágyik, annál is inkább, mert azt az anyjától nem kapta meg. Ebben az esetben is bebizonyosodott, ahhoz, hogy valaki édesanya legyen, nem szülni, de születni kell. Ha a panaszkodó, segélytkérő sorai közt nem olvastam volna ezt a határozottan szép jellemre vállá kijelentést: „A világon semmiért sem engedném meg, hogy házasságunk szétessen" — nem is válaszoltam volna! Én ugyanis a levelében nem találtam elég okot arra, hogy boldogtalan legyen. Mutassa meg, hogy nemcsak szült, de képes önzetlen édesanya, férjének jó élettársa lenni. Bízzék a saját erejében. A férfit ugyanis sokkal könnyebb meghódítani, mint megtartani. Ha valamennyire sikerült magát megnyugtatnom, írjon levelet, szívesen válaszolok. Egy tapasztaltabb görgői MOTOROSOKNAK Az olajcsere A gépkocsi-tulajdonosok egy része télen-nyáron egyaránt M 3 AD, másik része kétféle motorolajat használ: télen MD 4 AD és nyáron MD 6 AD jelzésűt. Annak, aki télen is gyakran használja a kocsiját, főleg ha nincs garázsa, az M 4 AD olajat ajánljuk. Ennek az olajnak a téli üzemeltetéshez megfelelő a sűrűsége, a legnagyobb fagyok esetén is igen jól ken. Olajcserénél nincs pröbléma, ha valaki már régebben áttért az additív olajak használatára. Ez esetben nem szükséges a motorszekrény öblítése, legfeljebb minden második, harmadik olajcserénél. Az öblítéshez is csak ugyanolyan additív olajat szabad használni, ún. öblítő olajat nem. Teljesen más a helyzet, ha valaki az A sorozatú (Premium) olajak használatáról additív olajakra akar áttérni. Ha a motor már 10—12 000 kilométernél többet futott Premium olajakkal (itt a motorkilométerek száma döntő, nem pedig a kocsival lefutott kilométereké), már nem tanácsos áttérni az additív olajak használatára a motor alapos dekarbonizálása nélkül. Az additívok erős oldó képessége nagyon is „kitisztíthatná" a különböző lerakódásokat, ami nem lenne jó befolyással sem a csere utáni első ízben betöltött olaj kenőképességére, sem pedig az olajfogyasztásra. Sok új autótulajdonos szeretné tudni, hogy áttérhet-e additív olajok használatára, annak ellenére, hogy a gyárból A sorozatú olajjal töltve kapta a kocsit. És hogy miért töltik az új Skoda kocsikat A olajakkal, amikor az additív olajak sokkal jobbak. A felelet egyszerű: igen, át lehet térni az új kocsiknál is additív olajakra, de olajcsere előtt öblíteni kell additív olajjal. Népgazdasági szempontból nézve az új kocsiknál (mivel igen rövid időn belül kötelező az olajcsere) kár is lenne additív olajjal tölteni fel a motorszekrényt. Az autógyár szempontjából nézve pedig elég jelentékeny a két olaj közötti árkülönbözet. J. K. Kérjük az autótulajdonosokat, hogy problémáikkal forduljanak szerkesztőségünkhöz. Motoros rovatunkban szívesen válaszolunk problémáikra, tanácsot nyújtunk gondjaikban. A szerkesztőség