A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-16 / 15. szám

is őszintén Fabry István elvtárs beszédéből „kommunista"; egyesítette sorait el­méletileg, és meghatározta azon for­radalmi gyakorlatot, mely gyakorlat mindenütt kötelező a párt tagjaira, legyenek azok bár állami, társadalmi és nem utolsósorban a tömeg- és kultúrszervezetek tagjai és funkcio­náriusai. A párt vezető szerepének a gyen­gítése, sőt az 1968 utolsó hónapjaiban ezen vezető szerep elleni nyílt táma­dás sajnos nem kerülte el a mi szer­vezetünket sem, pedig főleg központi bizottságunkban túlsúlyban voltak a párttagok. Hogy ez így volt, bizonyít­ják azon elfogadott, enyhén szólva helytelen dokumentumok, melyeket úgymond valamennyien megszavaz­tunk. És még az sem szolgálhat ment­ségünkül, hogy nagyobb részét ezen elfogadott dokumentumoknak elnök­ségünk utólag hagyatta jóvá központi bizottságunkkal. Ha most itt alaposabban körülné­zek, felteszem magamnak is a kér­dést: hogyan lehetséges, hogy nem lát­tuk meg: a hangzatos szólamok a pártról, az internacionalizmusról stb. csak fügefalevélnek szolgáltak, bur­kolt célok eltakarására. Emlékezzünk csak vissza a dunaszerdahelyi botrány­ra, de magára az országos közgyűlé­sünk egész lefolyására is. Kik és mi­lyen irányba terelték tanácskozása­ink menetét? Megfeledkeztünk arról, hogy a világ megosztott, hogy az im­perializmus mindent, még a legszé­gyenteljesebb formákat is felhasznál­ja ellenünk. Terveiket az ellenségen kívül főleg az ingadozókra építik. Megfeledkezünk arról is, hogy pár­tunk vezetésével milyen haladó kül­detést töltött be forradalmi munkás­osztályunk, az az osztály, mely ellen a mi szervezetünkben is megnyilvá­nult — ha burkolt formában is — a támadás, kiszorítva őket a vezetés­ből fokról fokra. Hogy nem láttuk, avagy ha egyesek meg is látták azt, hogy ugyanakkor, amikor egyesek örömujjongva dicsőí­tették a szabadságot, éppen ez a sza­badság nagy veszélyben forgott, hogy nem voltak képesek szabadságunk el­leni támadásukat csírájában vissza­verni és elfojtani. Egyiket a másik után adtuk fel azon pozícióknak, me­lyek a szocializmus alappillérei. A párt elméletére és a múltban már jól be­vált gyakorlati módszereire nem köte­leztük tagjainkat. Sokszor kényelem­ből, avagy más, még sokkal rosszabb okokból hallgattunk, vagy nem vol­tunk elég hangosak, és ezzel feladtuk egyik állásunkat a másik után. Nem és nem akarhatta viszont pár­tunk azt sem, hogy tagjai gépiesen cselekedjenek, hogy gyakorlati tevé­kenységükben bizonyos sablonokat kö­vessenek, avagy lélek nélküli bóloga­tókká váljanak. Ez lett volna a másik véglet, és lényegében semmivel sem jobb, mint a jobboldali opportuniz­mus, a nacionalista hullámverés, avagy más ehhez hasonló, lényegében anti­szocialista elmélet és gyakorlat. A szocializmus építése és a szocia­lizmus alapjainak állandó erősítése minden becsületes ember közös ügye, tekintet nélkül nemzetiségére, foglal­kozására. Az hogy hazánkban, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságban minden polgár aktív építője legyen szebb jövőjének, megköveteli tőlünk is, a Csemadok tagjaitól, tekintet nél­kül, hogy párttag-e az illető, vagy nem, hogy ezen magasztos ügyből ak­tívan vegye ki részét. Szükséges ez annál is inkább, mivel a mi szerveze­tünk kulturális szervezet. És mikor megalakultunk, ezen nemes célt tűz­tük kl magunk elé, és ezt alapszabá­lyainkban is kifejezésre juttattuk. Es ha visszatekintünk immár közel ne­gyedszázados tevékenységünkre, elte­kintve kisebb hibáktól és hiányossá­goktól, egész 1968-lg ezt becsülettel teljesítettük is. Nem kis segítséget nyújtottunk az itt élő magyar dolgo­zók között pártunknak a kitűzött cé­lok megvalósításához. Valamennyiünk­nek nagyon jólesett hallani azon po­zitív értékelést, melyben minket, a Csemadokot és annak tagjait pártunk sok esetben részesített. Legutóbbi értékelésünk alkalmával az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége kemény, de igazságos kri­tikával illette egyesületünket. És jo­gosan elvárja tőlünk, hogy mi ma­gunk alaposan értékeljük főleg a leg­utóbbi évek hibáit és őszintén von­juk le a megfelelő következtetéseket, mert csak így fogjuk tudni teljesíteni Fábry István a Csemadok KB új elnöke Fábry István elvtárs, az SZNT al­elnöke, a Csemadok KB elnöke munkáscsaládból származik. 1911-ben született Krasznahorkaváral­ján, (rozsnyói járás). 1926-ban be­lépett a Komszomolba, majd 1930-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lett. Sok sztrájkban, bérharcban vett részt, amiért a ka­pitalisták üldözték, bebörtönöztek. 1938—39-ben a spanyol polgárhábo­rúban harcolt a szabadságáért küz­dő spanyol nép oldalán. A polgár­háború leverése után Franciaország­ban internálták, négy évig szenve­dett a táborban. 1943-ban egy mun­kásosztaggal kivitték az ukrán front­ra, itt 1944-ben átszökött a szovjet hadsereghez, melynek soraiban tiszt­séget töltött be Malinovszkij mar­sall hadtesténél. A felszabadulás után járási párttitkár Tornaiján, majd a pártközpont dolgozója és 1952—57-ben a kassai kerületi párt­bizottság titkára. Eveken át tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője s 1965-ben az SZNT helylgazdálko­dási bizottságának alelnöke. önfeláldozó munkásságáért és bá­tor harcáért kimagasló állami kitün­tetéseket kapott. 1951-ben megkapta „Az országépítésben szerzett érde­a szocializmus építéséből ránk háruló feladatokat. Ezen feladatok pedig ho­vatovább igényesebbek. Erre a feladatra maga az elnök avagy az elnökség sem képes. Szüksé­ges minden központi bizottsági tag, sőt minden Csemadok-tag aktív kez­deményező tevékenysége. Ez az év a nagy történelmi esemé­nyek éve. Dicső pártunk, Csehszlová­kia Kommunista Pártja fél százados létezésének nagy ünnepe. A közeljö­vőben tartja ezen párt XIV. kongresz­szusát. Az ősz folyamán választásokat tartunk valamennyi képviseleti szer­vünkbe. Ezen akciókból szervezetünknek is aktívan ki kell vennie a részét. Min­den rendezvényünk ezen akciók je­gyében kell hogy folyjon. Azon leszünk, hogy minden erőnk­kel hozzájáruljunk a szocialista ember neveléséhez, nemzetgazdasági terveink mekért" kitüntetést, 1951-ben a Ma­gyar Népköztársaság rendjét, 1958-ban a Népi Milícia érdemérmét, 1963-ban az olasz Garibaldi-rendet, 1965-ben a Vörös Csillag Rendet, 1967-ben a Munka Érdemrendet, 1969-ben a Honvédő Háború Rend első fokozatát. Fábry István elvtárs 1949-től tagja a Csemadok Központi Bizottságá­nak és a KB elnökségének. teljesítéséhez, a konszolidációs folya­mat befejezéséhez, szocialista hazánk megerősítéséhez. A jövőben nézzünk szembe nyíltan és őszintén minden felmerülő problé­mával, ne engedjük meg, hogy szer­veinkben, szervezeteinkben érvényesül­jenek a helytelen politikai nézetek. Végérvényesen küszöböljük ki sora­inkból az önző, nagyratörő érdekek érvényesülését, mindennemű intrikát és csoportosulást. Harcoljunk minden erőnkkel az úgy­nevezett helytelen nemzeti „egység" megnyilvánulásai ellen, osztálykülönb­ség nélkül. Szélesítsük sorainkat azon becsüle­tes munkásokkal, szövetkezeti parasz­tokkal, az értelmiség azon tagjaival, kiknek szocialista hazánk építése a legőszintébb szívügye. Tanítsuk, ne­veljük népünket céltudatosan pártunk szeretetére, feladataink teljesítésére. » válságos években megnyilvánultak. A Központi Bizottság a tájékoztató meg­vitatását követően elfogadta az elnök­ségnek. valamint Dobos Lászlónak, a szervezet eddigi országos elnökének lemondását, felmentette tisztsége alól a központi bizottság 25 tagját és jó­váhagyta az ellenőrző bizottság két tagjának felmentését. A központi Bizottság egyhangúlag megválasztotta a Csemadok országos elnökévé Fábry István elvtársat és megerősítette tisztségében Varga Bé­lát, a KB vezető titkárát, valamint Varga Jánost, a KB titkárát. A Cse­madok KB elnökségébe az emiitett elvtársakon kívül beválasztotta Csik­mák Imre, dr. Fónod Zoltán, Gáspár Tibor, Kulcsár Tibor, Krocsány Dezső, Mag Gyula, Molnár János, Rácz Oli­vér, Rados Pál és Tolvaj Bertalan elvtársakat. A Csemadok KB jóváhagyta a szer­vezet 1971. évi munkatervét, egyetér­tett azzal, hogy a járási bizottságok 1971. áprilisára összehívják a Csema­dok járási konferenciáit, s jóváhagyta azok irányelveit. Elhatározta ugyan­akkor, hogy 1971 végéig összehívja a Csemadok XI. országos közgyűlését. Az ülésen határozatot fogadtak el, mely többek között megállapítja: „A Csemadok húszéves munkájához és a csehszlovákiai magyarság haladó ha­gyományaihoz híven tevékenységét to­vábbra is szocialista társadalmunk vezető ereje, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja politikájának szellemében végzi s legfőbb feladatának tekinti, hogy a párt által kitűzött feladatok teljesítésére mozgósítsa tagságát". A határozat a továbbiakban leszögezi: a Csemadok a szervezet küldetésének megfelelően figyelmét a népnevelő és kulturális tömegmozgalmi munkára összpontosítja, hogy ezzel hozzájárul­jon dolgozóink szocialista neveléséhez s a csehszlovákiai magyar dolgozók politikai és kulturális neveléséhez. A határozat a továbbiakban hangsúlyoz­za: „A Csemadok 1968—69 évi mun­kájának tanulságait megszívlelve fel­adatunknak tekintjük, hogy minden erővel támogassuk a hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti elvtársi, test­véri viszonyt, egymás őszinte megbe­csülését és népeink közeledésének ügyét. Ápoljuk és erősítjük a szocia­lista országokhoz fűződő kapcsolato­kat, és felszabadítónkkal, a Szovjet­unióval való megbonthatatlan barát­ságunkat." A határozat a továbbiak­ban megállapítja: az eszmei harc fel­adatainak teljesítése szempontjából elengedhetetlen, hogy a Csemadok küzdelmet folytasson a jobboldali op­portunista nézetekkel, nacionalista csökevényekkel és fellépjen minden olyan megnyilvánulás ellen, amely becsmérli szocialista építő munkánk eredményeit s idegen pártunk politi­kai irányvonalának szellemétől. Csehszlovákia Kommunista Pártja 50. évfordulójára és a CSKP XIV. kongresszusára készülve a határozat felszólítja az alapszervezeteket, a Cse­madok minden tagját, hogy fokozott, eredményes munkával köszöntsék az évfordulót és a kongresszust. A hatá­rozat leszögezi: „Pártunk ötvenéves harca összeforrt az öntudatos magyar dolgozók, kommunisták küzdelmével. Büszkén tekintünk a megtett útra, a CSKP gazdag tapasztalataira, forra­dalmi küzdelmeire, a népeink érdeké­ben vállalt igazságos harcára, s to­vábbi győzelmeink szervezőjét is a CSKP-ban látjuk. Pártunk ötvenéves története arra kötelez bennünket, hogy minden erőnket mozgósítsuk a szocialista társadalmunk előtt álló igényes feladatok teljesítésére." In^tí 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom