A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-09 / 14. szám

udomány T echnika Egy norvég halászcsoport különle­ges csomózású, nylonból készült ha­lászhálója a halak számára teljesen láthatatlan, mert vízbe merítve a fénysugarak minden törés nélkül haladnak át rajta. A háló szélén feltűnő girlandok viszont a láthatat­lan háló felé terelik, irányítják a halakat. A feltalálók szerint egy merítéssel ezzel a hálóval több hal fogható majd ki, mint az eddigi, hagyományos hálóval. A viz a leg­több helyen a halászás ideje alatt fenékig világos, s ezt a hálót a ha­lak nem tudják majd elkerülni. Az International Agriculture Ser­vice Division szerint a világon több patkány van, mint ember. Ennek okát az intézet abban látja, hogy a Földön rengeteg a szemét, s ez év­ről évre növekedik. A környezeti problémákkal foglalkozó intézet sze­rint csupán az NSZK-ban évente kétszázmillió köbméter szemét, ren­geteg iszap, gépkocsironcs és egyéb hulladék elhelyezéséről, megsemmi­sítéséről kellene gondoskodni, s ez csak részben sikerül. A nagyvárosok közlekedési prob­lémáinak egyetlen megoldása a met­róközlekedés fejlesztése. Most — mint az Aurore írta — Marseille-ben is föld alatti villamoshálózatot akar­nak létesíteni. Már elkészültek a ter­vek és hamarosan a munkák is meg­indulnak. Zsúfoltak az utak7 Sok a ma­gánautó. Mi sem könnyebb ezen segíteni. Lehessen ingyen közlekedni az autóbuszokon és villamosokon s akkor biztosan sokan lemondanak az autózásról. Közöljék továbbá a la­pok a fekete krónikákat részleteseb­ben s ez is sok embert elrettent az autózástól, de a gyorshajtástól min­denesetre. A Weltwoche megírta, hogy az autósok már igy is páni félelmet állnak ki a baleset lehető­ségei miatt és persze a felelősségre­vonást se nagyon szeretik. Sötét képet fest a dohányzás ár­talmairól dr. Takesi Hirajama, a ja­pán rákkutató intézet egyik kutató­ja. A jelenlegi dohányzás mellett arra lehet számítani, hogy az elmúlt évi dohányzás miatt bekövetkezett tüdőrák-halálozási statisztika, amely tizenegyezer halálesetet jelentett, 1977-re a duplájára emelkedik — irta a Die Tat. A Concorde, a nagy fehér madár — irta a Daily Mail — olyan jól tud repülni, mint ahogyan kinéz. A közös francia-angol munkával ké­szült repülőgép pilótái a kipróbálás­kor nagy megelégedéssel nyilatkoz­tak a gép kitűnő „képességéiről". Mégis az angol BOAC társaság és a francia Air France kételkedik a gép „tudásában", s egyelőre leállították üzemeltetését. A lap erélyes intéz­kedést követel, mondván, az ügynek anyagi okai vannak, adózás és egyéb téren, s semmi ok sincs arra, hogy a gépeket ne állítsák üzembe. A nagy nyári turisztikai évad eljövete­lével az óriásgépek bizonyára kitű­nő szolgálatokat tesznek majd. ért a keze egyszerűnek tűnik — de abban az időben úttörőnek számított ez a gondolat, s a rakétatechnikának hatal­mas ütemben kellett fejlődnie. Sokan kételkedtek ab­ban, hogy a kutyák kibírják ezt a különös utazást. Szergej Pavlovics Korolev egyik legnagyobb támogató­ja Blagonravov akadémikus volt. Rövidesen tanúi le­hettünk, hogy az első két kutya kibírta a felszállásnál létrejövő túlterhelést, és visszatért a földre. Ekkor Szergej Pavlovics Korolev a kísérletek továb­bi fokozatát javasolta: Olyan védőberendezést kell létrehozni, amely lehetővé teszi a kutyák megmenté­sét abban az esetben, ha valamilyen technikai hiba csúszna be. Ez a berendezés nagy segítségünkre lesz akkor, amikor embert bocsátunk földkörüli pályára. Ezt a problémát is rövid időn belül megoldották. 1956-ban Korolevet a Szocialista Munka Hőse cím­mel tüntették ki. Egy évvel később akadémikussá és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének tagjává választották meg. Az első szputnyik születése Egy újságíró egyszer megkérdezte Korolev akadé­mikust, hogyan született meg az első mesterséges hold alapgondolata. „Azzal a reménnyel dolgoztam a rakétatechnika vo­nalán, hogy majd mesterséges bolygót lövünk fel, és kozmikus repüléseket végzünk. Igaz, a reális lehető­ségek sokáig várattak magukra. Az első kozmikus sebesség eléréséről abban az időben még csak álmod­hattunk. Amikor létrehoztuk a hatalmas ballisztikus rakétákat, a cél, melynek elérésére vágytunk, közele­dett. Figyelemmel kísértük azokat a híreket, melyek szerint az Egyesült Államokban mesterséges hold fel­lövésére készülnek. Ezt a műbolygót Avantgard-nak (Úttörőnek) nevezték el. Persze, az elnevezésben volt Szovjet rakéta egy kiállításon bizonyos célzatosság is. Egyesek úgy gondolták, hogy elsőként jut majd földkörüli pályára. Mi is latolgattuk a lehetőségeinket, hogy mivel ren­delkezünk. Meggyőződtünk arról, hogy egy kb. 100 kg súlyú bolygót földkörüli pályára tudunk bocsátani. A párt központi bizottságához fordultunk. Ott azt mondták, hogy az elképzelés csábitó, de ezt még jól át kell gondolni... 1957 nyarán meghívtak bennünket a központi bi­zottságra. Ezt mondták: Egyetértünk! Így született meg az első szputnyikunk. A rakétát Korolev akadémikus vezetése alatt építet­ték. Bajkonuri hurrá 1957 szeptember elején a tervezők csoportja átköltö­zött Bajkonurba. Azután elérkezett a pillanat, amikor a daru a rakéta csúcsához emelte az ezüstös színű gömböt, és Korolev akadémikus parancsot adott a ké­szülék bekapcsolására. A csarnokban csend lett, és mintegy mesebeli madár hangja szállt a hangszórók­ból: „Pip-pip-pip..." Kitárultak a szerelőcsarnok hatalmas ajtói, és a rakétát a kilövőhelyre vitték. „Szerencsés utat — mondta Korolev akadémikus. — Gyerünk, kísérjük el elsőszülöttünket." Végre a rakéta készen állt az indításra. Október 4, 5 óra 45 perc. Fél óra választ el bennünket az indi­tástól. Korolev akadémikus hallgat és összpontosít. Még 15 perc van hátra, majd újabb percek telnek el, és a hangszóróban felhangzik a közlemény: Indulás öt perc múlva. Egyszer csak jön a parancs: Indulás! Amikor a műszerek jelezték, hogy a szputnyik föld­körüli pályára jutott, felhangzott az eget rengető hurrá. (Következő számunkban: A döntés megtörtént, útnak indul Gagarin.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom