A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-02 / 13. szám

Országh beszélt) magyarul, hanem bírja is a magyart, vagyis teljesen tisztában van a magyar nyelv minden csínjával, sőt az archaikus magyarság is szinte sajátjuk. Hogy ez mennyire szükséges és hogy szlovák részről milyen alapos felkészültséggel láttak hozzá a munkához, annak szemléltetésére hadd álljon itt a következő ugyancsak poros történet: A harmincas évek táján jelent meg Tido J. GaSpar Tengerészek (Námorníci) című államdíjjal kitüntetett novelláskötetete. A könyv egyik legszebb novelláját lefordítottam magyarra. Eredeti címe az volt: Cin kadeta Perica — vagyis szószerint: Perics kadét tette. Igen ám, csakhogy Tido kijelentette, hogy a fordítást látni akarja. Tudtam, hogy kiválóan beszél magyarul, de hogy annyira bírja is a magyar nyelvet, azt persze nem tudtam. Magyarázatul szolgáljon az a tény, Tido J. Gaäpar a Viribus Unitis csatahajón teljesített katonai szolgálatot. Viszont Tido azt is tudta, hogy bármilyen jó lesz a fordítás, egy helyen elbotlom. így is volt. Mikor néhány nap múlva elhoztam a fordítást, kíváncsian vártam a véleményére. Nem is kellett sokat várnom, mert már a címnél kirobbant: — Hát ez micsoda? Perics kadét tette? — Hát Cin kadeta ... — Szamárság... az nem tett, hanem hőstett, érted? Perics kadét hőstette. Mert amit tett, az valóban hőstett volt. No itt van, javítsd ki. — Tovább el sem olvasod? — Minek? Csak ez az egy hiba van benne, ezzel pedig számoltam, azért mondtam, hogy látni akarom. írd át, és jól van. Hát igen, az idősebb nemzedékhez tartozó szlovák írók tudtak s jórészük ma is tud magyarul. Ezzel szemben akadt nemrégen magyar fordító, aki a kék spirituszkrumplit (belásky) gyolcsnak fordította ... Nem akarok senkit sem untatni ilyen és hasonló történetek felelevenítésével, csak már előzően kifejtett véleményemet óhajtom hangsúlyozni: nem elég csak beszélni magyarul vagy szlovákul, a fordítónak bírnia is kell a nyelvet. Nem túlzás és nem is kell ahhoz nagy képzelőtehetség, ha április negyedikét szimbólumnak tartom. Április negyedikén szabadult fel egész Magyarország a fasiszta megszállás, a véres elnyomás alól, április negyedikén lépett a szlovák főváros területére a szabadságot hozó első szovjet katona. Mint a történelem folyamán már annyiszor, most is vérből fakadt a szabadság virága. Ne feledjük: sok vér folyt el addig, hogy ezt a pillanatot megérhettük. Hazánknak legjobb fiai és leányai áldozták életüket, hogy az utódok végre megtalálják és elsajátítsák a megértés nyelvét. Szimbolikusan 1945. április negyedikén elindultunk a proletár nemzetköziség útján. Mind a magyar, mind a cseh és a szlovák nép történetében akadt még egyszer egy olyan pillanat, amikor a nép ellenségeinek hajszál híján sikerült rommá tenni eredményeinket, visszavezetni fejlődésünket, csakhogy a nagy összefogás, az internacionalista összetartozás nem engedte, hogy népeink ellenségei győzzenek. Igaz, újabb áldozatok árán, de mégis sikerült véglegesen kilépnie a proletár nemzetköziség útján a megértés felé. Ezt a megértést, ezt az egységet kell ápolnunk elsősorban a szellemi megértés érvényesítésével. Haladó hagyományaink erről számos példát mutatnak. BENŐ ANTAL 11 Pezsgő élet a Csemadok szervezetekben A díszpalotást táncoló párok Érsekül várott (N. Zámky) Sikeres Csemadok-bál A Csemadok érsekújvári (Nővé Zámky) helyi szervezete február 20-án jól sikerült reprezentációs bált rendezett. A kultúrházat nagy körültekintéssel és művészi érzékkel díszítették fel a szervezethez tartozó Kassák Ifjúsági Klub tagjai. A színpad hátsó falára egy alföldi csikóst festett Szeghö és Decsi Péter. A bált hat pár nyitotta meg díszpalotással, amit Szombath Marika tanított be. Az estnek igazi internacionalista légköre volt. A reprezentációs bálon részt vett négy szovjet tiszt, két szudáni diák, akik rendes tagjai az Ifjúsági Klubnak, és számos szlovák polgártárs is. Több mint háromszázötvenen voltak a mulatságon. Magyarországi vendég-művészek is felléptek. Váradi Hédi, Dubnovszki Tatjána, Koncz Gábor és Benkő Péter.Váradi Hédi szavalt, Dubnovszki Tatjána magyar népdalokat énekelt Kolompár Pál népi zenekarának kíséretével. A jó hangulatról két Csemadokzenekar gondoskodott. A népi zenekart Kolompár Pál, a beat-együttest pedig a Szolcsán fivérek vezették. A bálon őszinte meleg baráti hangulat uralkodott. A szovjet katonák, a szudáni diákok, valamint a magyar és a szlovák fiatalság kivilágos kivirradtig együtt mulatott. (A felvételen a díszpalotást táncoló párok láthatók). HOFER LAJOS Évszázados adósságot róttak le Az elmúlt hónapban Szímő (Zemné) lakossága évszázados adósságát és kegyeletét rótta le Jedlik Ányossal, a nagy tudóssal és feltalálóval szemben, amikor leleplezték emléktábláját. Ez már annál is időszerűbb volt, mivel az elmúlt években mind a hazai, mind a külföldi sajtó egyre gyakrabban emlékezett mea dr. Jedlik Ányosról, a naay fizikusról és feltalálóról, nem felejtve el megjegyezni. hogy szülőfaluja annyira sem értékeli, hogy emléktáblát állítson emlékének. Az emléktábla leleplezése alkalmából az iskola épületében kiállítás keretében megtekinthette a lakosság Jedlik Ányos és Czuczor Gergely kéziratainak fotokópiáit, róluk és általuk írt könyveket, emlékbeszédeket, valamint munkásságukat ismertető cikkeket. Az est folyamán a Szocialista Ifjúsági Szövetség szímői helyi szervezete irodalmi est keretében ismertette Jedlik Ányos és Czuczor Gergely munkásságát. Az ünnepségen a járási szervek képviselői is részt vettek. (A felvételen az emléktábla leleplezése.) NAGY ANDRÁS Szól a nóta A Csemadok ekeli helyi szervezete .Szól a nóta" címen nagyszabású dalversenyt rendezett a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Tizenkét felnőtt énekes lépett fel, és bemutatkozott a Csemadok megyercsi helyi szervezetének férfi kórusa is. A műsoros estet nagy érdeklődés előzte meg, s nem is csalódott a közönség. A verseny három helyezettje: Kosztolányi Dezső, Házi Jánosné és Kosztolányi Gabriella. Reméljük, hogy a Csemadok helyi szervezete több hasonló rendezvénynyel örvendezteti meg a község lakosságát. (A felvételen: Házi Jánosné népdalénekes.) OLÁH JÓZSEF Tánc-tanfolyam Kassán (KoSicén) a Csemadok járási bizottsága háromnapos tanfolyamot rendezett a tánccsoport-vezetők részére. A vezetőség abból a gondolatból indult ki, hogy elsősorban a Kelet-Szlovákiában élő magyarok népi hagyományaival ismerkedjenek meg a tánccsoport vezetők. Ezúttal Bodrogköz táncait és népdalait tűzte műsorra. Szombath Mária előadó igen jó pedagógiai érzékkel nemcsak bemutatta, hanem részletesen megmagyarázta a változatos, színes, s bizony eléggé nehéz táncmotívumokat. Szándékosan nem tanított be kész táncot. A résztvevők kisebb csoportokra osztódva rövid koreográfiát készítettek a tanult anyagból. Így sokkal maradandóbb lett számukra az iskolázás, mert maguk is részeseivé váltak az alkotó munkának. Ezenkívül gyermekjátékokat és népdalokat is tanultak. A tanfolyamot Hemerka Olga vezette, az előadó pedig Szombath Mária volt. Az volt a céljuk, hogy a tánccsoportok értékes anyaghoz jussanak. Reméljük, hogy ezáltal a tavaszi népművészeti bemutatók színvonala is emelkedni fog. Köszönet jár a járási Népművelési Háznak, hogy lehetővé tette ennek a jól sikerült, eredményes tanfolyamnak a megrendezését. HEMERKA OLGA Jól sikerült diákkoncert A lévai (Levice) Művelődési Ház mellett működő zenei osztály dicséretre méltó tevékenységet fejt ki. Horváth Árpád zeneszakos taníté már több éve oktatja a zenekedvelő fiatalokat Oroszkán (Pohr. Ruskov). Ezért a szülők és a iskolabarátok elismerésüket fejezik ki. Évente 20—25 fiatallal foglalkozik. A fiatal zenerajongók nagyon tisztelik és szeretik tanítójukat, mert játszi könnyedséggel sajátítják el a hangjegyolvasás alapjait. Hagyományossá vált egy-egy jól sikerült félév után a nyilvánosság előtti szereplés. Idén is a cukorgyár klubhelyiségében rendezték meg a diákkoncertet. Szépszámú közönség előtt a legnagyobb sikert Grilling Zdenka, Sinka József, Matej Anna-Mária, Suranská Mirka, Valach Zsuzsa és Barbolyás Andrea aratták. BELÁNYI JÁNOS Az emléktábla leleplezése Szímőn (Zemné) Házi Jánosné népdalénekes Horváth Árpád zeneszakos tanár